Plener

1. Ernő, osztrák politikus, P. Ignác fia, szül. Egerben (Csehország) 1841 okt. 18-án. Tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte s azután a diplomáciai pályára lépvén, előbb a párisi, majd a londoni követségnél működött egészen 1873-ig, midőn a birodalmi gyülésbe lépett. Az idősb vezérek elhaltával P. lett a szabadelvü alkotmányos párt, majd az egyesült balpártnak vezére, mely állásában azután különösen a federalisztikus Taaffe-kabinet ellen (1879-93) szívós harcot folytatott a parlamentben, a cseh tartománygyülésben pedig a csehek követtelései ellen küzdött. Midőn a taaffe-kormány bukása után a császár a Windischgrätz herceg elnöklete alatt alakult koaliciós minisztériumra bizta az ügyeket, a németek részéről P. és Wurmbrandt gróf lépett be az új kabinetbe (1893 nov. 11.) P. a pénzügyi tárcát vállalta magára és azonnal az adóügy gyökeres reformjához fogott. Folytatta továbbá a valutaszabályozást és reformálta, illetőleg felemelte a szeszadót, hogy az állami tisztviselőknek kilátásba helyezett fizetés- és lakbéremelés költségeit előteremtse. E nagy szabásu programot azonban a kabinet bomlása és leköszönése folytán végre nem hajthatta. Csakhamar kitünt, hogy a nemzetiségi kérdéssel szemben a koaliciós kabinet sem tud egységes határozatban megállapodni és midőn P. a német ajku Cilliben létesítendő szlovén gimnázium felállítását nem tudta megakadályozni: a saját pártjával jött ellenkezésbe, mely a Cilli-kérdésben a kormány ellen szavazott, azután pedig a koalicióból kilépett. A minisztérium immár létjogosultságát veszítette és 1895 jun. 19. beadta lemondását, mire P., a sivár parlamentáris pályával szakítva és pártjától el sem búcsuzva, a közös számvevő törvényszék elnöki állására húzódott vissza (1895 jul. 10.), P. Eötvös József báró leányát birja nőül.

2. P. Ignác, osztrák államférfiu, szül. Bécsben 1810 máj. 21-én. Jogi tanulmányait bevégezve, állami szolgálatba lépett és 1844. pénzügyi tanácsos Egerben. 1852. udvari tanácsosi címmel a pozsonyi pénzügyi igazgatóság élére állították. 1859. titkos tanácsos, 1860-ban pedig pénzügyminiszter lett, mely állásban a roppant deficittett nagy szakértelemmel némileg leszállítania sikerült. 1865 julius 27-én saját kérelmére Schmerlinggel együtt állásáról leköszönt. Midőn 1867 dec. 30. a polgárminisztérium vállalta el az ügyeket és alkotmányos mederbe terelte Ausztriát, P. a kereskedelmi tárcát kapta, melyet 1870 ápr. 12-ig tartott meg. 1873 okt. 13. az urak házának lett tagja s mint ilyen a mérsékelt szabadelvü, egyébiránt centralista párttal szavazott.

Forrás: Pallas Nagylexikon