Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pluralizmus... ----

Magyar Magyar Német Német
Pluralizmus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pluralizmus

A pluralizmus a latin plurális szóból származik, alapjelentése: többes, többes szám. Tágabb értelemben arra utal a kifejezés, hogy valamiből több, sokféle van egyidejűleg. Jelzőként használt változatai: plurális, pluralista, pluralisztikus. Ezekkel párosítva a társ.-i, mindenekelőtt azonban a pol.-i szféra olyan jelenségeire, intézményeire, nézeteire vonatkoztatják, mint pl. demokrácia, kultúra, értékrendszer: pluralista demokrácia, plurális értékrendszer stb. formákban. A pluralista főnévi értelemben arra utal, hogy valaki a pluralizmus híve. A pluralizmus kifejezés a sokféleséget, a többféleséget tényszerűen elfogadó, annak megőrzését értéknek tartó nézetek, doktrínák jelölésére szolgál. A pluralizmus gondolata elmélettört.-ileg egyesek szerint a XVI. sz.-ra, a vallási, gazdasági és hatalmi megosztottság első megfogalmazásáig, mások szerint viszont a XX. sz. elejének áll.-elméleti kritikáira vezethető vissza, amikor az áll. kizárólagos szuverenitását az egyéb szerv.-ekkel szemben megkérdőjelezték. Az újabb pol.- és társ.-elméletekben több konkuráló csoport viszonyára és jelenlétére vonatkoztatják a pluralizmust az áll. és a társ. életének különböző területein. A 2. vh.-t követően pol.-i szóhasználatban az ún. nyugati demokráciák jellemző jegyévé vált, amelyben az áll. omnipotens és omnikompetens szerepével szemben a társ.-i csoportok befolyására esik a hangsúly. A posztmodernitás hirdetői úgy látják, hogy a társ.-ban több különböző, egyformán hiteles érték és orientáció létezhet. Ennek megfelelően a világ alapvetően és erőteljesen pluralisztikus. A pluralizmus lényegében viszonykategóriaként, a mindenkori ellentétpárjával szembeállítva értelmezett. Bihari (1992) ennek megfelelően a pluralizmus fajtáit és területeit társ.-i dimenziónként különíti el. Megkülönböztet filozófiai pluralizmust, amely szerint a világ többféle elv, szubsztancia hordozója, ellentétpárja a filozófiai monizmus; ideológiai pluralizmust, szemben az ideológiai monizmussal; a pol.-i pluralizmust, pluralista pol.-i rendszert, amelynek ellentétpárja a monolitikus, totalitariánus pol.-i rendszer. További megnyilvánulásai a pluralizmusnak: a gazdasági, piaci pluralizmus, amelynek ellentétpárja az uniformizált, korlátozott magántulajdonra és erős áll.-i befolyásra alapozott monolitikus gazdaság; a vallási, teol.-i pluralizmus, amelynek ellentéte a vallási dogmatizmus, ortodoxia; a jogi és erkölcsi pluralizmus, amelynek ellentétpárja a monolitikus jog és erkölcs; az értékek társ.-i pluralizmusa, szemben a monolitikusnak tételezett értékfelfogással. A társ. egészére alkalmazott pluralizmus kifejezés a társ.-i alrendszerek összességének pluralizmusára utal, ellentéte a monolitikus, totalitáriánus társ.-fölfogás és gyakorlat. Az egyes társ.-i szférák (gazdaság, pol., vallás) pluralitása eltérő mértékű lehet. Monolitikus és plurális formák egy adott rendszeren belül sajátosan ötvöződhetnek: pl. a plurális gazdasági szféra monolitikus hatalmi berendezkedéssel párosulhat. A nev.- és isk.-ügy szempontjából leginkább a pol.-i pluralizmus, illetve a társ. különböző szféráiban működő értékek sokszínűségének, kulturális pluralitásának felfogása érdemel figyelmet. A pol.-i pluralizmus önmagában is igen összetett jelenség. A pluralizmus alapvető pol.-i jelentése a polgárok pol.-i alternatívák szerinti tagoltságára utal. A tagoltság többféle síkon, szinten lehetséges. Ennek értelmében beszélhetünk: nézetek pluralizmus áról, ideológiák pluralizmusáról, intézményi pluralizmusról, pártok pluralizmusáról. Egy pol.-i rendszer pluralizmusa az érdekek, érdekcsoportok sokszínűségét, a pol.-i nézetek, törekvések, szerv.-ek pluralizmusát, többféle pol.-i kultúra együttélését és a pol.-i hatalom pluralizmusát, tehát a hatalom forrásainak sokféleségét, ill. a hatalmi ágak és fajták elválasztottságát egyidejűleg jelenti. A pol.-i pluralizmus elméletei, amelynek a monolitikus, egyközp.-ú hatalmi rendszerek bírálatából fejlődtek ki napjainkra alapelvként tételezik, hogy a társ.-i csoportok különbözősége megszüntethetetlen társ.-i jelenség, hogy a pol.-i tevékenység társadalmi hordozói nem egyének és oszt.-ok, hanem a csoportok, hogy az érdekcsoport-pol. alapja és mozgatója a csoportok közötti érdekkonfliktus, hogy a hatalmi-uralmi viszonyok alapvetően csoportközi relációkat jelentenek, és hogy az érdekkonfliktusok a döntési folyamatokban mutatkoznak meg elsődlegesen, ahová a politizálás maga is koncentrálódik. A pluralista társ. ? etnikai megközelítésben ? olyan társ., amelyben egymástól elkülönülő közösségekben vagy területeken számos etnikai csoport él együtt. Ezek a csoportok ugyanazon pol.-i, gazdasági rendszer részét képezik, miközben jelentősen különböznek egymástól. A fogalmat az ötvenes évek közepén távol-keleti társ.-ak vizsgálata során alkották (Giddens, 1995). A multikulturális viszonyok közti együttélés megvalósításának olyan modelljére utal a kulturális pluralizmus kifejezése ? az asszimiláció és az olvasztótégely modelljével szemben ?, amely a sokféle etnikai, vallási stb. szubkultúra teljesen egyenlő helyzetét egy valóban plurális társ. keretében törekszik megoldani. A pluralista társ.-i, pol.-i viszonyokat az isk.-ügy azzal képezi le, hogy teret enged az isk.-zásban érdekelt csoportok igényeinek, törekvéseinek. Míg a monolitikus, totalitariánus politikai rendszerek az isk.-zás terén az azonos, sőt egységes vonások (célok, tartalmak, eljárások, szerv.-ek) erősítésében látták, látják a hatékonyság biztosítékait, addig a pluralista, pluralizálódó társ.-akban felerősödnek a divergáló törekvések, teret kapnak az alternatív megoldások, értéknek tételeződik a különbözőség, a csoport- és egyéni sajátosságokhoz igazodó fejlesztés. A pluralizmus, pluralitás az okt.-ügyben többféle dimenzióban értelmezhető, nyilvánulhat meg. Így a jogalkotás, tv.-hozás szellemiségében; az isk.-állítás, isk.-fenntartás terén; az isk.-i programok és nem utolsó sorban a ped.-i elméletalkotás szférájában. Az okt.-ügyi jogalkotás és az oktatásirányítás esetében a pluralitás alapkérdése úgy vetődik fel, hogy vajon a különböző pártok, szövetségek és egyéb szerveződések által képviselt érdekek egyenlő vagy eltérő befolyással rendelkezhetnek-e az isk.-ügyben. A pluralizálódó társ.-akban az áll.-mal szemben általában növekszik az okt.-ügy terén működő társ.-i szerveződések, az egyházak, kamarák, szülő- és ped.-egyesületek, magánisk.-k szerepe. A pártáll.-i előzményekkel rendelkező pluralista társ.-ak esetében a fentinél erőteljesebb folyamat a decentralizálással jellemezhető átalakulás: az isk.-zással kapcsolatos jogosultságok megosztása a közp.-i és a helyi hatalom szervei között. Az isk.-fenntartói pluralizmus az isk.-k létesítése és működtetése terén biztosított jogok alapján teremt a különböző csoportok igényeinek megfelelő isk.-választékot: áll.-i, önkormányzati, felekezeti, alapítványi, társasági és magánkezdeményezésű isk.-k engedélyezésével. Az isk.-i ped.-i programok pluralitása az isk.-rendszeren belül az egyes intézmények sajátos (feltételekhez, szubkulturális és egyéni igényekhez, fejlesztési elképzeléshez igazodó) programjának sokszínűségében fejeződik ki. Teret, sőt biztatást kapnak a ped.-i szempontból eltérő alternatívákat képviselő isk.-k, programok. A ped.-i elméletalkotásban, a nev.-tudományban realizálódó pluralizmus a különböző alapozású nev.-filozófiák, fejlesztési programok egymás mellett élését, egymás alternatíváiként való megnyilvánulását jelenti.

Brezsnyánszky László



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is