Plutarchos
görög iró, született Keroneában (Beócia) Kr. u. az első
század közepén, megh. 120 körül. Athénben tanult, ahol egyebek közt Ammoniost
is hallgatta; sokat utazott és huzamosabb ideig tartózkodott Rómában. Itt
barátkozott meg C. Sossius Senecióval, aki Traján alatt ismételten konzul volt.
Ez vezette be az udvarhoz, ahol megkedvelték és először is a későbbi Hadrianus
császárnak nevelését bizták reája, később pedig prokurator lett Görögországban,
egyúttal pedig szülővárosának archonja és Apollon Pythios főpapja. P. rendkivül
termékeny és sokoldalu iró volt. Műveit két fő csoportra szokás felosztani: A)
Párhuzamos életrajzok, szám szerint 46, melyekben mindig egy-egy római és görög
férfiu van egymással szembeállítva és életük párhuzamosan tárgyalva, ugy hogy
annak folyásából a végére alkalmazott sommás egybevetés (synkrizis) kiderüljön.
Igy kerülnek össze Alkibiades és Coriolanus, Demosthenes és Cicero, Kimon és
Lucullus, Nikias és Crassus. B) Erkölcsbölcseleti és nevelésügyi (társadalmi)
munkák (Moralia), melyek ismét részint tisztán erkölcstaniak (p. Hogy kell a
haragot megfékezni?), részint a tanügy és egészségügy körébe vágnak (p. A
gyermekek neveléséről és Házassági szabályok), részint az ókori vallást és
szertartást illetik (A Sors, Osiris és Isis). Fontos két munka a Platóni
kutatások és A világlélek Platon Timaeusában, sőt a zenéhez is hozzá szól (De
Musica). P. nevéről szokás elnevezni újabb időben az olyan gyüjteményes
munkákat, melyek életrajzokat tartalmaznak. Ilyen volt Magyarországon a
Hartleben-féle Neuer P. (Pest 1842-1853), melynek magyar fordítását (u. o.
1845-1846) Bajza József végezte; a pápai kat. tanárok (Kruesz, Vaszary Kolos,
Holdházy) Ifjusági P.-ja (Eger, Bécs, Pápa 1858-60), végül legújabban Orbók Mór
Paedagogiai P.-ja (Pozsony, Stampfi).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|