Podhorszky

Lajos, nyelvbuvár, szül. Fekete-Lehotán (Gömör) 1815., meghalt Párisban 1891 aug. 26. Tanulmányait Lőcsén és Késmárkon kezdette; majd Selmecbányán a bányászati akadémián tanult, midőn atyjának közbejött halála folytán tanulmányait megszakítani volt kénytelen. Hosszu ideig mint nevelő s zongoramester működött, hogy anyját s testvéreit segélyezhesse. Igy nevelője volt Széchenyi István gróf fiainak is. A szabadságharcban Klapka táborában vett részt; 1849. külföldre menekült, hol Karagyorgyevics szerb fejedelem házánál mint kiváló nyelvtudós vendégszerető fogadásban részesült. 1859. a fejedelem gyermekeinek nevelője lett, a közben eső időt Párisban töltötte, hol a páririsi Bibliothe que National megbizta a khinai kéziratok és könyvek lajstromozásával. Nyelvtudományi munkálataiért 1858. a m. tud. akadémia külső levelező tagjává választotta. Ekkor adta ki Összehasonlító magyar és keletázsiai kis szótárát. 1870. jelent meg Ethymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache, erklärt (Páris 1876, 2. kiad. Bécs 1877) c. műve, melyben azt az elméletet állítja fel, hogy a magyar nyelv a khinaiból keletkezett. A hetvenes évek elején Lónyay Menyhért eszközölt ki számára az észak-keleti vasútnál titkári állást, melyet azonban súlyos betegsége miatt nemsokára elvesztett s visszatért Lajos fiával Párisba. Mesés nyelvismeretekkel birt, beszélt 22-25 nyelven, de tudását kellően érvényesíteni nem tudta, sokat kellett küzdenie, 1885 óta a magyar irók segélyegylete gyámolította. V. ö. Gyürki András, P. (Budapest 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon