Podmaniczky

-család (podmanini s aszódi báró), Trencsén vármegye egyik legrégibb családja, mely nevét az ugyanazon vármegyében fekvő Podmanin helységtől vette s nevét régebben Podmanini de Podmanin-nak irta. A XIV. sz.-ban a család ősei a vágbesztercei várőrséghez tartoztak, de már akkor nemesek voltak. Albert király P. Antalnak a vágbesztercei várra és uradalomra adott adományt, melyre 1471. Mátyás király P. Lászlónak új adományt adott. Kiválóbb tatja e korban P. Antal fia Balázs volt, ki a Hunyadiak alatt játszott nagy szerepet. P. János 1502-1506 között II. Ulászló királytól bárói cimet nyer, ekkor királyi főkamarásmester volt. László testvére István 1505. nyitrai püspök volt, ő koronázta meg Zápolya János tés I. Ferdinándot, mint legidősebb akkor élő püspök. Majd a protestáns hitre tért át s két ízben nősült. Testvérei Mihály, ki Mohácsnál a királlyal a Csele patakba veszett, vitte tovább a családot. Fiai közül Rafael játszott kiválóbb szerepet, gyakran háborgatva rablásaival a Dunántúl vidékét. Rafael 1558. halt meg s utána egy századig nyomát nem találjuk a családnak. 1652. kezd először szerepelni P. Gábor, ki Korpona város közéletében vitt nagy szerepet. Ekkor a P.-család már széltében virágzott. Az 1743. elhunyt I. János utódaitól származik a család két ága; II. Jánostól az idősebb, I. Sándortól az ifjabb ág. 1782. báróságot nyerte. - P. József, szül. 1755., megh. 1823 máj. 11-én. 1815. Párisba ment hivatalos küldetésben, később Bács-Bodrog vármegye főispánja. Házánál Liszt Ferenc is sokszor megfordult. Hires volt a különcségéről, igy a felajánlott Lipót-rend nagykeresztjét nem fogadta el. - Ennek egyik unokaöccse Géza, szül. Aszódon 1839 márc. 26., P. András fia, 1868. nőül vette Degenfeld Berta grófnőt. A főrendiházban a szabadelvü pártnak tagja. Valóságos belső titkos tanácsos.

P. Frigyes (podmanini és aszódi báró), országgyülési képviselő, val. belső titkos tanácsos, szül. 1824 jun. 20. Iskoláit Pesten és Késmárkon elvégezve, 1843. irnok lett Ráday Gedeon gróf pestvármegyei követ mellett. 1847. pestvármegyei aljegyző, az 1847-48-iki pesti országgyülésen a felsőház tagja és korjegyzője, a szabadságharcban mint huszárszázados és osztályparancsnok vett részt. A szabadságharc leveretése után mint közlegényt beosztották a gyalogsághoz, de már 1950 végén elbocsátották. Ekkor a közélet terétől félrevonulva szépirodalmi foglalkozásnak szentelte idejét. Ez időben irta regényeit: Fekete domino (Pest 1853, 2. köt.); Alföldi vadászok tanyája (u. o. 1854, 4 köt.); A kék szemüveges nő (u. o. 1864, 2. köt.); A kedvenc (u. o. 1873, 2 köt.); Tessék ibolyát venni (u. o. 1856, 5 köt.); Margit angyal (u. o. 1866, 2 köt., az előbbinek folytatása); Álom és valóság (u. o. 1861, 2 köt.); Régen történt mindez (u. o. 1866, 3 köt.); Egyetlen könnycsepp (u. o. 1863, 2 köt.). Útleirása Úti naplómból címen 1853. jelent meg. Irodalmi működése méltánylásául a m. tud. akadémia 1860. levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló ért. címe A társadalmi regényről (Akadémiai Értesítő, új foly. II. 1861). Mint lapszerkesztő is működött, 1868-69. szerkesztve a Hazánk címü hirlapot. 1869. a magyar északkeleti vasútnál személyügyi főnök, 1870-74. honvéd százados, 1873 óta a közmunkák tanácsának alelnöke, 1875. szabadságolt állományu őrnagy, 1875-1885. operaházi és nemzeti szinházi intendáns. 1861 óta megszakítás nélkül tagja a képviselőháznak: 1875. a nagylaki kerület, 1878. Budapest VI. kerülete, 1892. a IV. kerület válsztotta meg országgyülési képviselőjévé, ez utóbbi 1869. újra megválasztotta. Igazgatója a Riunione biztosító társaság magyarországi osztályának, s a szabadelvü pártnak elnöke. 1887-88. négy kötetben közrebocsátotta emlékiratait Naplótöredékek 1824-1887. címen. V. ö. Doby A., A P.-család (Budapest 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon