Poerio

Sándor, olasz költő, szül. Nápolyban 1802., megh. 1848 nov. 3. Az ifju P. vitézül harcolt 1820. a forradalmi hadsereg soraiban, amiért hosszabb fogságra és számkivetésre itélték. Hazájába visszatérve Firenzében telepedett le. Itt Toscana történetét tanulmányozta és többekkel egyetemben az Antologia c. szépirodalmi lapot indította meg, mely Olaszország egysége mellett küzdött. 1831-ben Marseillebe ment, ahol Pepe tábornokkal újabb összeesküvést szőtt. De ez a terv is dugába dőlt. Midőn P. végre 1835. Nápolyba visszatérhetett, atyja kivánságára a jogtudományra adta magát. 1843. névtelenül hazafias verskötetet adott ki Párisban; a kormány mindamellett üldözőbe vette és iratait elkobozta. A következő években lángoló hazafias dalokat adott ki, melyek nevét egyszerre egész Olaszországban ismeretessé és ünnepeltté tették. 1848. a velencei önkéntesek sorában harcolt s a Mestre mellett vívott ütközetben halálos sebet kapott. Költeményei Poesie (új kiad. Firenze 1852) cím alatt jelentek meg. V. ö. Marx F., Alessandro P., ein Lebensbild mit lyrischem Anhang (Graz 1868); Imbriani, A. P. a Venezia, lettere e documenti (Nápoly 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon