Pofa
pofák (buccae), az arc középső-oldalsó része. Parasztos
értelemben az egész arcot nevezik P.-nak; tulajdonképen az evéskor, pofázáskor,
v. tárogató v. trombita fúvásakor kiduzzadó részét az arcnak, amely a P.-izom
kiterjedésének (tárogató- v. trombita-izom, musc. buccinatorius) felel meg,
nevezzük P.-nak. A P.-t kivül befelé a következő rétegek takarják: kivül a bőr
és bőr alatti kötőszövet után a P.-izom, ez után a kötőszövet és a szájür
nyálkahártyája következik. A nyálkahártya és a fogsor között a P.-ür, vagyis a
száj u. n. tornáca, előcsarnoka, egy rendesen szűk rés van, amely elül az ajkak
közti szájhasadékba, ez ismét az ajkak nyitásakor a külvilágba nyilik. - P. az
állat fejének az a tasakszerü része, mely a szájszeglettől a fültő felé terjed
és csonthoz nincs nőve, hanem szabadon takarja a zápfogakat.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|