Pofa

pofák (buccae), az arc középső-oldalsó része. Parasztos értelemben az egész arcot nevezik P.-nak; tulajdonképen az evéskor, pofázáskor, v. tárogató v. trombita fúvásakor kiduzzadó részét az arcnak, amely a P.-izom kiterjedésének (tárogató- v. trombita-izom, musc. buccinatorius) felel meg, nevezzük P.-nak. A P.-t kivül befelé a következő rétegek takarják: kivül a bőr és bőr alatti kötőszövet után a P.-izom, ez után a kötőszövet és a szájür nyálkahártyája következik. A nyálkahártya és a fogsor között a P.-ür, vagyis a száj u. n. tornáca, előcsarnoka, egy rendesen szűk rés van, amely elül az ajkak közti szájhasadékba, ez ismét az ajkak nyitásakor a külvilágba nyilik. - P. az állat fejének az a tasakszerü része, mely a szájszeglettől a fültő felé terjed és csonthoz nincs nőve, hanem szabadon takarja a zápfogakat.

Forrás: Pallas Nagylexikon