Poinsot

(ejtsd: poenszó) Lajos, francia fizikus, szül. Párisban 1777 jan. 3., megh. u. o. 1859 dec. 5-én. Az École polytechnique végzése után híd- és útépítészeti mérnökké lett. 1804. a Lycée Bonaparte-on a mateimatika, majd 1809. az analizis tanárává, 1816. pedig az École polytechniqe-on examinátorrá és tanárrá lett, mely minőségében 1825-ig működött. 1843. a Bureau des longitudeson nyert állást. 1813-tól fogva az Institutnek tagja, 1852-től fogva szenátor is volt. Legnagyobb érdemei a mekanika terén vannak és működése a fizika ezen ágára nézve korszakalkotó. Művei: Éléments de statique (Páris 1803) és Nouvelle théorie de la rotation des corps (u. o. 1834), melyben a testek egy pont körül való forgásának új elméletét állítja fel. P. első művének megjelenése után a tudományos világ még nem igen ismerte el nagy érdemeit, csak némelyek, nevezetesen Comte Ágost, látták át az eredmények nagy fontosságát. A második mű megjelenésekor azonban már a tudományos világ figyelme P.-ra fordult. Említendők még a tudósnak következő művei: Mémoire sur la composition des moments et des aires (Journal de l"École polytechn. 1806); Mémoire sur la théorie générale de l"équilibre et du mouvements des systemes (u. o.); Théorie des cônes circulaires roulants (Páris 1852); Sur une certaine démonstration du principe des vitesses virtuelles (Liouville Journal III., 1838); Remarques sur un point fondamental de la Mécanique analyt. de Lagrange (u. o. XI., 1846). Azonkivül irt még P. néhány matematikai művet, melyek közül a Quelques recherches sur l"algebre et sur la théorie des nombres (Mém. de l"Inst. XIV., 1813-15) címüt említjük. P. életrajza megvan a Correspondance sur l"école royale polytechniqueben (1814-1816-ik évf. 3. kötet, 93. old.) V. ö. Michaud, Biographie universelle (33. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon