Poitiers

(ejtsd: poatyié), Vienne département és P. járás, továbbá püspökség székhelye, a Boivre és Clain összefolyása fölötti dombon. 118 m.-nyi magasban, vasutak mellett, (1891) 37 497 lak., lakosságának számához arányítva csekély iparral, amely zongora-, trikó-, durva posztó-, festék-, lakk- és rövidáru-készítéssel foglalkozik; három fakultásból (jogi, természettudományi és történelem-filizofiai) álló akadémiával; orvosi és gyógyszerészi előkészítő iskolával; nyilvános könyvtárral (40 000 kötet, 300 kézirat); régiségtárral és természetrajzi muzeummal; botanikus kerttel; 1834. alapított régészeti társulattal; orvosi, történelmi, szépirodalmi, természettudományi, mezőgazdasági társulattal és különböző közép- és népiskolával. P. régies külsejü és csekély részét kivéve, csendes város. Legérdekesebb épületei a román építészet korszakából valók. Kiválóbbak: a Szt.-Péter-székesegyház (1162-1379) hármas hajóval; a Szt.-Radegunda-templom, amelyet 560. az ugyanily nevü királyné (I. Chlotár neje) alapított és amelynek kriptájában a város e szentjének szarkofágját őrzik; a bizánci-román stikusban épített Notre-Dame a XI. sz.-ból hires homlokzattal (képét l. Építészet XI. mellékletén); a XI. sz.-ból való St.-Moutierneuf, a St. Hilaire nevet viselő régi apátsági templom, amely állítólag már a VI. sz. előtt alapíttatott és a XII. sz.-ban restaurálták; a négyszögü, 13 m. hosszu Szt.-János-templom márványoszlopokkal és XI. sz.-beli freskókkal, amelyet a VI. sz.-ból való baptiszteriumnak tartanak; az igazságügyi palota, amelyben a poitoui grófok kastélyának maradványai még máig is láthatók; a városháza, szép renaissance épület, amelyben a könyvtár és muzeumok vannak elhelyezve; a Pierre Levée, egy dolmen a St.-Saturnin külvárosában. A város D-i részén van a Parc de Blossac két márványszobor-csoporttal, régi sáncok maradványaival és szép kilátással a Clain völgyére. P. Limonun néven a pictones gallus törzsnek volt fővárosa. Korán lett püspökségnek székhelye; Szt. Hilarius (350-367) volt első püspöke. II. Alarik 507. innen indult ki, hogy Chlodviggel Vouillé mellett megütközzék. 732. P. közelében verte meg Martel Károly az arabokat és mentette meg Ny.-Európát az iszlám inváziójától. 1356-ban 10 km.-nyire a várostól ment végbe azon szerencsétlen ütközet, amelynek következménye a bretignyi béke volt. 1569. a hugenottáktól Szt.André foglalta el. Az 1577-iki P.-i ediktum megerősítette a st.-germaini béke határozatait. V. ö. De Chergé, Guide du voyageur a P. et aux environs (1851).

Forrás: Pallas Nagylexikon