Pokorny

1. Alajos, osztrák botanikus és kormánytanácsos, született Iglauban (Morva) 1826 máj. 23., meghl. Innsbruckban 1886 dec. 29. Középiskoláit szülővárosában, a humaniorákat Bécsben végezte, itt 1842-43. filozofiát, 1844-48. pedig jogtanulmányokat hallgatott. A család szándéka szerint P.-nak a jogi pályán kellett volna maradnia, de minthogy Bécs botanikusaival (különösen Endlicherrel) megismerkedett, velök több ízben a botanikai kirándulásokban is részt vett, a jogi pálya helyett a természettudományokéra tért, 1857-68. a bécsi egyetemen az általános növényföldrajz magántanára. P.-nak munkássága a termékrajz keretén belül rendkivül sokoldalu, de mi kivált csak a hazai forrásokat idézzük. 1859. beutazta Magyarország ingoványos vidékeit, többször kutatta a Hanságot, a Balaton környékét, a Marcal mocsarait, a székesfehérvári és a békésvármegyei Sárrétet, a Sárviz mellékét, a bodrogközi Hosszurétet, az ecsedi lápot, az illancai és alibunári mocsárt s az árvavármegye bérclápot és tudományosan le is irta. Még sokkalta nagyobb körben hatott P. a tankönyveivel, még pedig hazánkban is. Jelesül állattanát (1854) magyarra fordította Dékány Rafael (Budapest 1875), növénytanát (1853) Soltész János (Sárospatak 1856), ásványtanát (1857) Szabó József (Budapest 1873). Nevezetesebb munkái: Die Vegetationsformen des ungarischen Tieflandes (Bonplandia VIII.); Ueber Aspidium munitum in Ungarn (1859); Beiträge zur Flora des ungarischen Tieflandes. Verhandlungen der zool.-botan. Gesellschaft (Bécs 1860); Bericht der Commission zur Erforschung der ungar. Torfmoore Ungarns. Sitzungsber. d. k. Akad. (Bécs 1861), magyarul az akadémiai Mathematikai és Természettudományi Közlöny II. 1862; Physiotypia plantarum Austriacarum (Ettingshausennal együtt, a levélerezetnek tárgyalása, Bécs 1855, 5 köt., 500 tábla, folio); Plantae lignosae imperii Austriaci (Bécs 1863, 80 táblán 1645 levélnyomás); Ueber phyllometrische Werthe als Mittel zur Charakteristik der Pflanzanblätter (Bécs 1875); Die Blättermasse österreichischer Holzpflanzen (u. o. 1877); Pflanzengeogr. Skizze des österr. Kaiserstaates (u. o. 1852). Tanári felfogásáról a természetrajz tanítását illetőleg Uber d. Begrenzung und Vertheilung des naturwissenschaftlichen Lehrostoffes an Gymnasien (u. o. 1861) címü munkája tanuskodik. Életrajzát az Österr. Botan. Zeitschrift 1863. és 1887. évf. közölte.

2. P. Alajos lovag, osztrák-magyar altengernagy, szül. Neuhausban (Csehország) 1826. A tengerészeti kollégiumban tanulmányait befejezvén, 1846. lépett mind hadapród a tengerészet szolgálatába s fregatta-zászlós korában Velence ostromában részt vett. Több kisebb-nagyobb utazás után, melyeken a hadi tengerészet különböző hajóin, rangfokozatának megfelelően, részint mint beosztott tiszt, részint mint hajóparancsnok működött, 1864. a dán háboru kitörésekor P. sorhajókapitány és a Don Juan d"Austria páncélos fregatta parancsnoka volt, mely hajó a Wüllerstorf báró altengernagy vezénylete alatt álló és az Északi-tengerben működő hajóraj kötelékébe tartozott. 1864. mint a tengerészeti minisztérium központi irodájának elnöke igen kiváló szolgálatokat tett, mely minsőgben az 1866. évi háborunak ideje alatt is megmaradt és ez alkalomból kifejtett működéséért a III. osztályu vaskoronarenddel tüntették ki. 1866-68. mint commodore és 1878. a boszniai okkupáció alkalmával mint ellentengernagy a császári és királyi hajórajt vezényelte. 1879. altengernaggyá neveztetvén ki, a polai kikötő- és várparancsnoksággal bizatott meg, mely szolgálati alkalmazásában 1886. bekövetkezett nyugdíjaztatásáig megmaradt.

3. P. Manó, egyházi iró, született Bécsben 1860 dec. 22. Gimnáziumi iskoláit Budapesten, a teologiát Budapesten és Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1883 szept. 25. Káplán volt Selmecbányán, azután fővárosi hitoktató. Jelenleg a budapesti II. kerületi főgimnázium hittanára. Ő alapította a kat. tanoncok védőegyesületét, amelynek most ügyvivő igazgatója. Önálló művei: Katolikus szertartástan (Budapest 1890, 1892, II. kiad.); Ájtatossági gyakorlatok (u. o. 1891) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon