Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Polgári iga... ----

Magyar Magyar Német Német
Polgári iga... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Polgári igazság elmélete

az a büntetőjogi elmélet, mely az állami (emberi) büntető hatalomnak kettős alapjául az igazságot és a jogrend védelmének szükségét állítja fel. Az egyes iróknál észlelhető névleges különbségek a dolog lényegét nem érintik. Carrara az olasz klasszikus iskola elméletével azonos elméletét a jogvédelem elméletének (tutela giuridica) nevezi, de az a P.-nek nevezett elmélettel teljesen azonos. Az igazság - szerinte - csak az isten büntető hatalmának képezi egyedüli elvét és alapját. Az isten nem azért bünteti a tolvajt és a gyilkost, hogy megvédje az embert, hanem azért, mert a lopás s a gyilkosság bűn s az igazság követeli, hogy aki rosszul cselekszik, rosszat szenvedjen. Az elvont büntetőjognak egyedüli alapja azért az igazság; de az emberi büntető hatalomnak egyedüli alapja a jogvédelem. Téved, aki a büntető hatalomnak egyedüli alapját a védelemben keresi, mert félreismeri, hogy annak első eredete az igazság. Téved, aki a büntető hatalomnak egyedüli alapját az igazságban keresi, s nem szorítja azt a jogvédelem szükségének határai közé. Szemere szerint: Bűn nélkül istent sem, cél nélkül embert nem illet büntetés. Ha nincs bűn, nem szabad büntetni, bár van szükség; ha szükség nincs, nem szabad büntetni, bár van bűn; s ha van bűn, bármily nagy legyen a szükség, keményebben senkit sem szabad büntetni, mint megérdemli. Amit Pauler s más külföldi irók - igy Ortolan - röviden ugy fejeznek ki, hogy a büntetés akkor és annyiban igazolt, ha és amennyiben magában véve jogos és a jogvédelemre szükséges. Ez az elmélet a bűntettest az általa elkövetett bűntett miatt (quica peccavit) bűnössége arányában (pro modo delicti) bünteti. Ezen az alapelven sarkal a magyar btkv, amelyet az igazság és a hasznosság egyesített elveiből képezett egyesítési elméletnek nevez. A legnevezetesebb iróknak nagyserege, eltekintve egyes árnyalatoktól, elvileg ezt az elméletet követi, helyesen utalván arra, miként ugy az abszolut igazságnak, mint az utilitarizmus névvel jelöltetni szokott hasznosság- vagy szükségnek, ha a büntetés egyedüli és kizárólagos alapjául elfogadása a legnagyobb tévedésekre, a legféktelenebb zsarnokságokra és a polgári szabadság elnyomására vezethet. Az egyoldaluságtól annál inkább kell óvakodni, mennél inkább az újabb időben keletkezett antropologiai vagy pozitiv iskola tanaiban, mely a büntetőjogban a társadalomnak harcát a bűntett ellen látja, nyilvánvalókká válnak a polgári s egyéni szabadságnak s rég eltemetett előitéletek újra feltámasztásának veszélyei. Tagadhatatlan, hogy az antropologiai és szociologiai kutatások a büntetőjogban új látköröket nyitottak meg, új szempontokat hoztak felszinre, amelyek e kutatások megindítása előtt a büntető jogászok látkörén kivül estek; meglehet, hogy az alanyi mozzanata több tekintetben és több irányban az eddiginél nagyobb jelentőségre van hivatva, de a tárgyi mozzanatnak, a bűntett tárgyi súlyának az a figyelmen kivül hagyása, mely a társadalom védelmének hangzatos jelszava alatt verebekre ágyukkal lőni akar, s kész arra is, hogy életfogytiglan tartó fegyházzal sujtsa a csirketolvajt csak azért, mert már többször csirkéket lopott, komolyan óvatosságra int. A polgári v. társadalmi igazság elmélete, mely kellő súlyt kiván helyezni arra is, hogy a tettes mit követett el s a büntetésnek nevezett társadalmi visszahatás mértékét nemcsak a tettes egyéniségéből, hanem a tettnek tárgyi minőségéből akarja meríteni: még mindig nem az a mór, aki megtette kötelességét, tehát - mehet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is