Polimorfizmus

(gör.) a. m. sokalakuság, az ásványtanban valamely anyagnak azon tulajdonsága, hogy egyazon kémiai összetétel mellett kétféle, esetleg háromféle szimmetriáju, tehát más-más kristályrendszerbeli alakokban kristályosodik. Az esetben, ha az illető anyag csak kétféle kristályrendszerbeli alakban kristályosodik, azt mondjuk róla, hogy dimorf, maga a tulajdonság a dimorfizmus (l. o.); ha pedig háromféle kristályrendszerbeli alakokban, akkor trimorf, maga a tulajdonság trimorfizmus. Az anyagról, mely különböző kristályrendszerbeli alakokban kristályosodik, általánosan azt szokták mondani, hogy polimorf. Az illető ásványok pedig, melyeknek anyaguk egy, de alakjuk és fizikai tulajdonságaik mások, heteromorfok, bár azt is szokták mondani, hogy polimorfok. Sokan a heteromorfizmust és a heteromorf kifejezést kizárólag az ásványokra alkalmazzák, megkülönböztetésül a P.-tól, melyet csupán az anyagra alkalmaznak. A P. nevezetes kivétel azon törvény alól, hogy egyazon anyagnak bizonyos kémiai összetételnek meghatározott szimmetriáju alak felel meg, azaz kristályai egyazon kristályrendszernek alakjai. Régóta kutatják az okát annak, hogy mi okozza egyes anyagoknál az eltérést e törvénytől, vagyis, hogy mi a P. oka. Ez idő szerint e fontos kérdésre határozott feleletet nem adhatunk. Mindazon külső körülmények (hőmérséklet, oldat minősége, idegen anyagok jelenléte stb.), melyeket közreműködtettek e jelenség magyarázatánál, nem állják meg a tudományos kritikát, aminthogy semelyik magyarázat sem vált be kisérletileg. Ami azonban magát a P. jelenségét illeti, az aligha másnak a következménye, mint hogy az egyik esetben az anyagnak egészen más számu molekulái egyesültek kristálymolekulákká, mint a másik esetben. A szerint amint más-más számu kémiai molekulák egyesülnek kristálymolekulákká, az anyagrészecskéknek egészen más elrendeződése is következik be, tehát más szimmetriáju kristályalak. - P. az állattanban és növénytanban, l. Pleomorfizmus.

Forrás: Pallas Nagylexikon