Politikai szocializáció

A közösség pol.-i kultúrájának átadása és átvétele, annak elsődleges és intézményes formáiban. Az ember közösségi beilleszkedésének a szociális tanulásának fontos és sajátos része. Eredményeképpen a közösségbe illeszkedő egyén képes lesz kifejezni és képviselni, ill. érvényre juttatni saját és közössége érdekeit. A politikai szocializáció révén válik az egyén közösségének politizáló, közéleti szerepvállalásra képes polgárává. A szociális tanulás mechanizmusai, közvetlen és közvetett útjain folyik a politikai szocializáció. A szakirodalomban leírt legismertebb politikai szocializációs modellek: 1. Felhalmozási modell, amely ismeretek, szimbólumok, attitűdök kívülről irányított beépítési folyamataként írja le a pol.-i tartalmak, magatartásmódok tanulását. Az oktatás hagyományos logikáját követve rendezett, de inkább befogadó ismeretfelhalmozásként látja eredményesen megvalósulni a politikai szocializáció folyamatát. A modell paradoxona: lehet-e aktív és önálló polgárt befogadásra, passzivitásra alapozott tanulási helyzet eredményeként remélni. 2. Azonosulási modell, amely mások viselkedési, szokásbeli, pártállási stb. mintáinak átvételében, követésében látja megvalósulni a politikai szocializációt. Ez a modell a személyes azonosulás motivációival, pszichikus erőivel számol mindenekelőtt, amelyek főleg kisebb közösségek körében és tradicionális értékrendű társ.-akban tűnnek hatékonynak. 3. A szerepátvivő modell a személyes tapasztalatok, megélt szerepek továbbvitelét, új helyzetekre, szerepekre átvitelét, generalizálását értelmezi a politikai szocializáció körében. 4. A kognitív fejlesztési modell az ismeretelsajátítás és a vele járó érzelmi, akarati fejlődés életkori fokozataira alapozza a politikai szocializáció sikeres alakítását. Az életkorhoz igazodó optimális fejlesztés lehetőségeit keresve értelmezi a politizáló polgárrá válás és a nev. folyamatát. Az isk. szerepe a politikai szocializáció folyamatában az általa közvetített tartalmak (műveltség, tantárgyak), üzenetek, magatartásminták (rejtett ttv.), az isk.-i élet stílusa, társas, közösségi hatásrendszere útján érvényesül. Erre vonatkoznak az áll.-polg., pol.-i, demokratikus stb. nev. elméletei és programjai. A koncepciók és programok jelentősen különböznek abban, hogy a) a fejlesztés eredményeit alapvetően az oktatástól, tantárgyaktól várják-e, vagy ennél szélesebben értelmezik az isk. ez irányú feladatait, hatásait; b) az áll. és a társ. fiatalokra vonatkozó igényeiből, elvárásaiból indulnak-e ki, vagy a fiatalok sajátosságait, helyzetét és perspektíváit veszik-e alapul; c) milyen didaktikai jelentőséget tulajdonítanak a működő társ. pol.-i konfliktusai, döntéshelyzetei feldolgozásának, mérlegelésének; d) milyen a pol.-i magatartás, aktivitás isk.-i gyakorlásának, tréningjeinek alkalmazása.

Brezsnyánszky László