Polko

Erzsébet, német irónő, Vogel Károly jeles tanférfiu leánya, szül. Wackerbartsruhe faluban (Drezda mellett) 1823 jan. 31. Kitünő nevelésben részesült, mely főleg költői és zenei tehetségét kedvezően fejlesztette; egy ideig énekesnő volt, de gyenge egészsége miatt csakhamar kénytelen volt megválni a szinpadtól, mire mint irónő rendkivül termékeny munkásságot fejtett ki. Később neje lett P. Ede vasúti mérnöknek, kivel előbb Mindenben, utóbb Deutzben élt. Férjének halála (1887) után Wiesbadenben telepedett meg és 1895 óta Majna-Frankfurtban él. Irói hirnevét Musikalische Märchen c. rajzaival (1852, 22. kiad., 1890) alapította meg, mire számos kisebb-nagyobb elbeszélő művet irt, melyeknek tárgyait a zenei világból és a nők életéből vette. Legismertebb regényei: Ein Frauenleben (1854); Faustina Hasse (1860); Die Bettleroper (1864) Getrennt (1882), novellái: Neue Novellen (18 köt., 1861-1879); Neues Märchenbuch (1884); Gesammelte Novellen (1890); Hell und Dunkel (1895). Rajzai: Unsere Pilgerfahrt von der Kinderstube bis zum eigenen Herd (1863, 10. kiadás 1894); Unsere Kinder (1893); Bedeutende Menschen (1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon