Pollio
Gajus Asinius, római iró, szül. Kr. e. 76., megh. tusculumi
villájában Kr. u. 5. A polgárháboruban Caesar pártjában állot, aki őt 45.
megtette prétornak és rábizta Hispaniát. Ceasar halála után dicstelenül küzdött
Pompejus ellen, Lepidus és Antonius kibékülése után hozzájuk csatlakozott és az
utóbbinak legátusa volt Gallia Transpadanában. 40. konzul lett, 39. megverte a
Brutus pártjára állott parthinokat és elfoglalta Salonát. Ez volt politikai
szereplésének vége, mert az odaitélt triumfus után visszavonult a közügyektől
és kizárólag az irodalomnak és műpártolásnak szentelte napjait. Ő alapította
Rómában az első nyilvános könyvtárt, meghonosította az új vagy csak készülő
irodalmi műveknek bizalmas baráti körben való felolvasását (recitationes). Mint
iró a polgárháboru történetén kivül (egyesek a bellum Alexandrinum és Africanum
egyes részeit is neki tulajdonítják) tragédiákkal, de kivált haragos, de
művészi tökélyü beszédekkel emelkedett ki kortársai közül. P. fia G. Asinius
Gallus Saloninus atyjától nemcsak a tehetséget és műkedvelést, de a
szókimondást is örökölte, mi által magára vonta Tiberius haragját, kinek első
elvált feleségét, Vipsaniát feleségül vette. Több évi börtön után Kr. u. 33.
éhhallál kellett elvesznie.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|