Pombal
Sebestyén József, de Carvalho e Mello, Oeyras grófja, P.
marquis, portugál államférfiu, szül. Soureban (Coimbránál) 1699 máj. 13.,
meghalt P. birtokán 1782 máj. 8. Jogot végzett, aztán a katonaságnál szolgált,
1739. pedig V. János király megbizásából Londonba ment követnek. 1745. Mária
Anna királyné közvetítése folytán Bécsbe helyezték át. V. János fia és utóda,
I. József, anyjának kérelmére P.-t 1750. külügyminiszterré, majd (1756)
miniszterelnökévé tette és egyúttal grófi, illetőleg marquisi rangra emelte.
Ebben az állásban P., mint a felvilágosodott abszolutizmus előharcosa,
eréllyel, sőt vaskézzel nagy és fontos reformokat léptetett életbe. Midőn
Lisszabon rettenetes földrengés következtében 1755. nagyobbrészt elpusztult, P.
rövid idő alatt a székvárost romjaiból felépítette. A portugál nép zöme hálával
viseltetett iránta, de a papság és a nemesség sehogysem bocsátotta meg neki,
hogy hatalmukat aláásta. Ebből hosszadalmas, elkeseredett harc keletkezett,
melyben csakis a király rendíthetetlen bizalma védte meg P.-t ellenségeitől. E
harc folyamában P. a jezsuitarend tagjait Lisszabonból távozni kényszerítette
és XIV. Benedek pápa engedlmével vizsgálatot indított a dél-amerikai
gyarmatokban (l. Paraguaj) a jezsuiták által elkövetett visszaélések ügyében.
Midőn pedig az 1758 szept. 3. és 4. között éjjel Tavora és Aveiro herceg által
bérelt orgyilkosok a király ellen merényletet követtek el, P. a merénylet
értelmi szerzőit a jezsuitákban látván, a rend több tagját bebörtönöztette,
Malagrida jezsuitát kivégeztette, majd pedig, XIII. Kelemen pápa tiltakozása
dacára, a jezsuitarend Portugáliában fekvő birtokait lefoglalta, magát a rendet
pedig örök időkre száműzte (1759 szeptember 3.). Egy évvel később az ellenzéki
magatartásu pápai követet is kiutasította az országból. Csak XIV. Kelemen pápa
trónra lépése után békült ki P. és a kormány megint a szentszékkel, de
engedményekről P. ez alkalommal sem akart hallani. I. József király elhunytával
azonban (1777 febr. 24.) P. szerencséje is letünt. Mária királyné, József
leánya és utóda, P.-t márc. 5. elbocsátotta és reformjait visszavonta. Utolsó
éveit visszavonultságban töltötte. Történetét a pártszenvedély részrehajló
tolla hol a magasztalás, hol a gyülölség hangján irta meg. V. ö. saját
védőiratát, mely a Dohm-féle Materialien zur Statistik c. közleményekben
németül is megjelent; Anedcotes du ministere de P. (névtelen munka, Varsó
1784); L"administration du Marquis de P. (4 köt., Amsterdam 1788); Smith,
Memoirs of P. (2 köt., London 1843); Oppermann, P. und die Jesuiten (Hannover
1845); Carnota, Marquis P. (2. kiad. London 1871); Duhr jezsuita P. (1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|