Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pomeránia... ----

Magyar Magyar Német Német
Pomeránia... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pomeránia

(Pommerania), egykori hercegség, jelenleg Poroszország egyik tartománya a Keleti-tenger, Ny-i Poroszország, Brandenburg és Mecklenburg közt, 30 112 km2 terül, (1890) 1 520 889 lak. Az Oderától K-re, Hátsó-P.-ban a partok kevésbbé szaggatottak. A parti lapály halmos; befelés terraszokban emelkedik a föld, amelyeken számos a kisebb tó, s amelyekbe a folyók sok helyen meredek falu völgyeket ástak be. Az Oderától Ny-ra Elő- vagyis Új-P.-ban a sík terület nagyobb, de dombsorok itt is meg-megszakítják az egyhanguságot. A legnagyobb magaslatok Hátsó-P.-ban vannak; a legnagyobb a Schimmritzberg (256 m.) Bütownál. A tengerparton van a P.-i haff, a Wieke és Bodden (l. o.); egyéb parti tavak a Leba (82 km2), a Gardei (34 km2), Vietzki (13,4 km2) stb. A szárazföldi tavak közül a nagyobbak a Vilmsee, a Dratzig, Pielburgi, a Nagy-Lübbe, A madüe (40 km2) és a Mecklenburgba átnyuló Kummerowi-tó. Az Oderán kivül jelentékenyebb folyók a Persante, amely 2, az Ihna, amely 60, az Üker, amely 35, a Trebel és a Recknitz, amely 28 és a Tollense, amely 45 km.-nyi hosszuságban hajózható. Az éghajlat a K-i részeken zordabb mint az Odera-völgyben és a Ny-i részeken. Stettinben az évi középhőmérséklet 8,4° és az évi esőmennyiség 540 mm. Az összes területből szántóföld és kert 1 662 972, rét 307 409, legelő 197 220 ha. A nagybirtok a túlnyomó. Legtermékenyebb az Odera melléke. Legtöbb területet vetnek be rozzsal, azután zabbal, burgonyával és hüvelyesekkel. Az aratás eredménye 1893-ban 449 446 t. rozs 107 870 t. búza, 62 381 t. árpa, 1 887 352 t. burgonya, 198 590 t. zab s 551 438 t. réti széna. Az állatállomány 1892-ben 200 585 darab ló, 598 254 szarvasmarha, 1 851 813 juh, 634 293 sertés, 80 721 kecske és 118 062 méhkas. Ismeretesek a P.-i ludak. Az iparos tevékenység a városokban és főképpen Stettinben és környékén van összpontosítva; fő ágai a hajó-, gépgyártás, kémiai ipar, tégla-, cukor-, dohány-, papirosgyártás, vászon- és posztószövés. Számos a tengeri és sós fürdő, amelyek közül Kolberg, Polzin, Greifswald, Putbus, Dievenow, Misdroy, Heringsdorf és Swinemünde a legismeretesebbek. A tengeri kereskedelem igen élénk; középpontja Stettin. P. három kerületre van felosztva, ezek Stettin (12 076 km2, 749 017 lak.), Köslin (14 026 km2, 563 569 lak.) és Stralsun (4010 km2, 208 303 lak.).

Története. P.-t hajdanában kelta és germán törzsek lakták, mely időről számos régi lelet (óriási sírhalmok, sáncok, fegyverek) tesz tanuságot. A VI. Sz.-ban a szláv eredetü vendek telepedtek le P.-ban, mely országot Po More, azaz tengermelléknek nevezték, mig maguk a pomerani nevet nyerték. Már akkoriban is néhány tengeri város virágzott; ezek egyike a monda és a költők által halhatatlanná tett Vineta is lehetett (Wollin szigetén). Később, 1062. Szvantibor herceg alatt P. önálló hercegség lett; a XII. sz.-ban (1124 és 1128) Ottó bambergi püspök a keresztény hitre térítette a pogány vendeke tés Julinban püspökséget alapított, melyet később Kamminba tettek át. Nem sokára barátok és német gyarmatosok árasztották el az országot, mely Szvantibor fiai alatt több részre bomlott. De mert P. lakóinak a dánoktól és lengyelektől kellett tartaniok, a német birodalomhoz simultak. I. Barbarossa Frigyes császár 1181. lübecki táborában hűbéreseinek fogadta Bogiszláv és Kázmér P.-i hercegeket. Ez időben érte el P. legnagyobb kiterjedését: az ország határait ekkor a Warthe, Netze, Visztula és Odera jelölték. Két részt szoktak megkülönböztetni: Slaviát és Pomerellát; ez utóbbi elnevezés alatt a mostani porosz tartomány (Preussen) É-i, a Visztuláig érő részét értették. Az Uckermark, Neumark s a stargardi vidék is (ma: Mecklenburg-Strelitz) akkoriban P.-hoz tartozott. 1310. Pomerellát a német lovagrend ragadta magához, de kárpótlásul IV. Vratiszláv herceg Rügen szigetét csatolta P.-hoz. 1295. a hercegi család végképen két ágra oszlott, u. m. a stettini és wolgasti ágra. A XIV. sz.-ban a Hansa (Stralsund) és Brandenburg több rendbeli háboru folyamán P. tekintélyét aláásták. Miután a stettini ág 1464. kihalt, birtokai a wolgasti ágra maradtak, bár az örökös fél János Cicero brandenburgi választó-fejedelemnek igényeit szerződésileg elismerte. 1531. az ország újra a stettini és wolgasti hercegségre oszlott; 1534. IX. Barnim és I. Fülöp hercegek behozták birtokaikon a reformációt, mit a rendek helyeseltek. A wolgasti ág 1625. kihalt, 1637. pedig a régi hercegi család férfisarja halt ki XIV. Bogiszlávban. A hercegségnek a kötött szerződések értelmében immár Brandenburgra kellett volna szállania; ámde 1630 óta a svédek tartották P. legnagyobb részét megszállva és a vesztfáliai békében csupán Hátsó-P. jutott Brandenburgnak, mig Elő-P. s Rügen továbbra is a svédek kezében maradt. Csak a nagy északi háboru folyamán sikerült I. Frigyes Vilmos porosz királynak Elő-P.-t, továbbá Wollin és Usedom szigetét a svédektől elhódítani és ezt a hódítást a stockholmi békekötésben (1720) biztosítani; mig Svédország csak kis részt tartott meg Elő-P.-ból és a szép Rügen szigetet. Az 1815 jun. 4. aláirt szerződés értelmében ezek az utóbbi részek is Poroszországhoz kerültek. P. további történetét l. Poroszország.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is