Ponce de Léon

Lajos, spanyol költő, szül. Granadában 1527., megh. Madrigalban 1591 aug. 23-án. A salamancai kolostorba mint ágostai szerzetes lépett be, aztán az ottani egyetemen teologiát tanult s utóbb tanár lett. Nagy tudása és a keleti nyelvekben való ismeretei révén egyike volt kora legképzettebb embereinek. Az akkoriban eltilott zsoltároknak spanyolra való fordítása miatt ellenesei bevádolták a valladolidi inquiziciónál, s ez öt évig börtönben tartotta. Kiszabadulása után visszatért a salamancai egyetemre s később rendje fővikáriusává is kinevezték. Eredeti költeményei, melyek közt vallási, hősi, hazafias és bölcseleti ódák vannak, a klasszikus formának a spanyol renaissance szellemében való diadalra jutását jelzik s szépségüknél fogva máig is olvasottak. Velök P. az u. n. salamancai költői iskolát alapította meg. Műveit először Queredo adta ki (Madrid 1631), utóbb teljesebben Mayans y Siscar (Valencia 1761). Megvannak a Biblioteca de autores espanoles 37. kötetében is. Van azonkivül egy spanyol és német kiadás Schlüter és Storcktól (Münster 1853) és egy kritikai kiadás Merinótól (6 köt., Madrid 1804-16). V. ö. Gonzales de Tejeda, Vida de Fray Luis de León (u. o. 1863); Wilkens, Fray Luis de León (Halle 1866).

Forrás: Pallas Nagylexikon