Pontini mocsarak

(lat. Pomptinae paludes), keskeny és mocsaras, körülbelül 7 mérföld hosszu és a legkeskenyebb helyen 2 mérföld széles vidék Latium tengerpartján Circeji és Terracina között. Valamikor rendkivül szép és termékeny tájék volt, rajta 23 város, köztük Pomptia v. Pometia is, amiről a későbbi mocsarak nevöket vették. Az eliszaposodást az Astura, Amasenus és Ufens nevü folyók alkották, melyek az idők folyamában többszörösen változtatták medröket, a nélkül, hogy a föld népe ez ellen védekezett volna. Később, mikor a baj már megtörtént, ismételten tettek kisérleteket az állóvizek és posványok lecsapolására, de minden figyelemre méltó eredmény nélkül. Kr. e. 312. erre vezették Itáliának egyik nevezetes útvonalát, a Via Appiát és egy csatorna által legalább egy részét lecsapolták a mocsárnak. Később (az V. sz. óta) mind a kettő tönkre ment, de akkor VI. Pius pápa (1778-88) helyreállítatta, miáltal a P. egy része kiszáradt. V. ö. Berti, Paludi Pontiche (Róma 1884); Donat, Le paludi Pontine (u. o. 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon