Pontos kiegyenlítés

(netto remboursement), a kereskedelmi életben alkalmazzák olyankor, amikor egymással állandó összeköttetésben nem álló kereskedők közül az egyik a másik megbizásából s ennek részére végez el valamely ügyletet; minthogy az illetők nem tartanak egymásnak számlát, az ügyletből eredt tartozást v. követelést azonnal kiegyenlítik s ilyenkor alkalmazzák a P.-t, amely abban áll, hogy v. a megbizó, v. a megbizott váltó útján egyenlíti ki a tartozást vagy követelést. Ha a megbizott vételügyletet végezett, akkor követelése van a megbizóval szemben, amelyet kétféleképen hajthat be; nevezetesen vagy azt kivánja megbizójától, hogy küldjön neki olyan aktiv váltót, amely az érdekében kiadott pénzösszegről szól, vagy pedig maga a megbizott kibocsát megbizójára olyan passziv váltót, amelynek leszámítoltatása útján pontosan annyi pénzt kap, amennyit megbizója érdekében a vételnél kiadott. Ha ellenben eladási ügyletet végezett a megbizott, akkor bevételéért tartozik megbizójának s most vagy a megbizott küldi a megbizónak a megfelelő aktiv váltót, vagy a megbizó bocsát ki megbizottjára megfelelő passziv váltót, amelynek leszámítoltatásával kapja meg követelését. A kiegyenlítő váltók névértéke mindig olyan valutáról szól, amilyen valuta a váltó fizetési helyén forgalomban van. A P. számvetésénél szerepelnek a váltóárfolyamok, a diszkont-lábak és a költségek, magát a számítást a kereskedelmi számtanban tanítják.

Forrás: Pallas Nagylexikon