Pontos kiegyenlítés
(netto remboursement), a kereskedelmi életben alkalmazzák
olyankor, amikor egymással állandó összeköttetésben nem álló kereskedők közül
az egyik a másik megbizásából s ennek részére végez el valamely ügyletet;
minthogy az illetők nem tartanak egymásnak számlát, az ügyletből eredt
tartozást v. követelést azonnal kiegyenlítik s ilyenkor alkalmazzák a P.-t,
amely abban áll, hogy v. a megbizó, v. a megbizott váltó útján egyenlíti ki a
tartozást vagy követelést. Ha a megbizott vételügyletet végezett, akkor
követelése van a megbizóval szemben, amelyet kétféleképen hajthat be;
nevezetesen vagy azt kivánja megbizójától, hogy küldjön neki olyan aktiv
váltót, amely az érdekében kiadott pénzösszegről szól, vagy pedig maga a
megbizott kibocsát megbizójára olyan passziv váltót, amelynek leszámítoltatása
útján pontosan annyi pénzt kap, amennyit megbizója érdekében a vételnél
kiadott. Ha ellenben eladási ügyletet végezett a megbizott, akkor bevételéért
tartozik megbizójának s most vagy a megbizott küldi a megbizónak a megfelelő
aktiv váltót, vagy a megbizó bocsát ki megbizottjára megfelelő passziv váltót,
amelynek leszámítoltatásával kapja meg követelését. A kiegyenlítő váltók
névértéke mindig olyan valutáról szól, amilyen valuta a váltó fizetési helyén
forgalomban van. A P. számvetésénél szerepelnek a váltóárfolyamok, a diszkont-lábak
és a költségek, magát a számítást a kereskedelmi számtanban tanítják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|