Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Poreső... ----

Magyar Magyar Német Német
Poreső... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Poreső

a levegő többnyire száraz csapadéka, mely nem viz, hanem vagy földi, vagy kozmikus eredetü anyagokból áll. A földi eredetü anyagokat a felszálló légáramlatok ragadják magukkal, a szelek aztán messze elhordják, végre vagy az esővel és hóval esnek le megint, vagy mint száraz köd, paszátpor jelentkeznek. A kozmikus anyagok első sorban a hulló csillagok maradványai, amint azok levegőnkben elégnek, de lehetnek oly kozmikus felhőknek részei is, melyekkel a Föld útjában összekerült. Földi eredetü P.-ket rendesen a szinük, illetve eredetük szerint osztályozhatjuk; igy van: 1. az u. n. véreső, mely azonban leginkább nyálkás anyagokból áll, melyek véres foltokat hagynak hátra; nem egyebek, mint bizonyos rovarok, méhek ürülékei, v. egy moszatfaj (protococcus pluvialis) tömeges fellépése. Az ókorban is már említik, igy Livius és Plinius, a középkorban pedig sok babonára adott okot. 2. A vörös P., valóságos, leginkább a napéjegyenlőség körül tavaszkor és őszkor eső esők, melyeket a felkavart por festett vörösre; ily por a havat is vörösre festheti, mikor aztán vörös hó esik, mely természetesen más jelenség, mint a hónap az északi sarkvidékeken és néha az Alpeseken is észlelt vörös szinezése. 3. A vulkáni P., a tűzhányó hegyek kitörésénél a széltől elvitt hamuból ered és ezért rendesen szürke; mily távolra viheti a szél ezt a finom hamut és meddig maradhat az mintegy a levegőben függve, arra a Krakatoa (l. o.) vulkánnak 1883 aug. 27-iki kitörése szolgáltat jó példát, mikor is a vulkánikus hamu az Európában, és igy nálunk is észlelt különös esthajnali pirosságot okozta még 1884. is. 4. A kénes eső sárgás vagy sárgás vöröses P., többnyire közönséges eső kiséretében; erről Göppert mutatta ki, hogy az évszakok szerint változó növényi himpor, melyet a szél visz fel és az eső magával ragad; megesik különben, hogy apróbb növényeket magukat is felragad nagyobb mennyiségben a szél és azok csak messze vidéken érnek ismét a földre. P.-re igen jó példa volt hazánkban 1896 febr. 25., mikor az előző nap a deliblati homokpusztán uralkodott szél által felkapott homok és por főleg a Dunántúl Ny-i és ÉNy-i részeiben esett le. Mindjárt akkor sokan a néhány nappal előbb Madridban lehullott meteorral hozták a P.-t összeköttetésbe és kozmikus eredetünek állították, mi azonban tévesnek bizonyult. Valószinübben kozmikus eredetű P. volt az 1896 jan. 1. Heslében (Upsala tartományban Svédországban) észlelt, mikor számos, messze elszórt darabban leeső meteorit kiséretében fekete, szenet és vasat tartalmazó por esett le. Ilyen összetételü volt az a por is, melyet 1871 decemberében hat napos folytonos havazás alkalmával Stockholmban gyüjtöttek a hóról; ugyanekkor Finnországban is hasonló port találtak a havon. Hó és eső az ilyen kozmikus eredetü port magukkal ragadhatják, ha nem is éppen akkor esik le meteor, mert a széntartalmu meteorok porrá esnek szét, ha nedvességgel (még oly magasan járó felhők alakjában vagy az atmoszféra határán) érintkeznek. Nordenskjöld északsarki észleletei különben igazolták, hogy a vastartalmu, kozmikus P. nagy mennyiségben lepi el az ottani hó és jégmezőket, mi természetes is, ha meggondoljuk, hogy a Föld légkörébe napról napra milliónyi hullócsillag jut be. Nordenskjöld épp ezért a Föld képződése dolgában, illetve a kozmikus P.-nek az összehúzódás ellensúlyozásában nagy szerepet juttat. V. ö. Természettudományi Közlöny (319., 320. füz., 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is