Porfir
harmadkornál régebb porfiros szövetü kőzet, gyakran vöröses
szinű alapanyaggal; elegyrészei földpát és pedig ortoklasz, kivüle biotit. Az
ortoklaszhoz és biotithoz szegődhetik még quarc, akkor neve quarc-P., úgy hogy
általában meg szokás különböztetni P.-t v. ortoklasz-P.-t és quarc-p.-t. Ha a
földpát benne nem ortoklasz, hanem plagioklasz (oligoklasz), akkor neve
porfirit (l. o.). A P.-nak vannak üveges módosulatai, az u. n. P.-szurokkövek
és szferolitok, melyek a porfiros magmának üveges lávái. A legnagyobb szerepet
a quarc-P. játsza, más néven még felzit-P. (l. o.), mert a főképen ortoklasz és
quarc alkotta alapanyaga igen tömött vagyis felzites. Néha a felzites alapanyag
annyira uralkodik, hogy nagyobb elegyrészek benne alig láthatók, az ilyennek
egyszerüen felzit (l. o.) a neve. A felzites alapanyagban rendesen ortoklasz,
oligoklasz, quarc és biotit van porfirosan beágyalva. - Az ortoklasz P. v.
röviden P. abban különbözik a quarc-P.-tól, hogy nincsen benne quarc.
Elegyrészei tehát, szintén többnyire felzites alapanyagban nagy ortoklasz
kristályok, apró oligoklasz, biotit, amihez még gyakran amfibol v. augit is
járul. Erupciójuk a paleozói korszak második felében történt. Norvégiában
találni olyan P.-t, melynek ortoklasz földpátjai haránt metszetben rombos
alakuak, amiért az egész kőzetet rombos P.-nak nevezték. Helyenként (Vogézek,
Odenwald, Schwarzwald) találni telérszerü feltörésekben olyan P.-t, melyben a
biotit feltünően uralkodik és mellette csakis még ortoklasz van; az ilyent
minette-nek vagy csillámos P.-nak nevezik. A P. mint törmelékkőzet is
szerepelhet, akkor ugyanis, amikor a kőzet törmelékeit főképen P.-darabok
alkotják, melyeket valamiféle kötőanyag tart össze. Az ilyen a P.-breccia. Van
P.-tufa is, mely nem egyéb, mint P.-erupciók hamujából összeállott tömeg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|