Portakaró

A szenítő rakás, mely alatt bizonyos szabályok szerint összeállított farakást értünk, a szenítési folyamat megkezdése előtt mindig valamely laza, engedékeny és simulékony, de lég- és tűzálló takaróval fedetik be, hogy a levegő szabad és korlátlan hozzájárulásától elzárassék és csak néhány, meghatározott helyen szúrt szelelőlyuk segélyével égettetik szénné. Ez a takaró állhat vagy kétféle takaróból, t. i. durva és P.-ból, vagy pedig csak P.-ból. Az első mód rendesen csak az erdei szenítésnél alkalmaztatik, hol, már a megszenítendő fának sokszor jóval silányabb minősége folytán, a szenítő rakás felületén több és nagyobb hézag keletkezik, melyen keresztül a földnemü P.-anyag a rakásba beperegne; a második módnak ellenben a gerebszenítésnél van helye, hol a durva takaró gyanánt alkalmazható anyagnak beszerzése bajjal járna, de nem is annyira szükséges, minthogy itt válogatottabb hasábfát, nem pedig, mint az erdőben történik, többnyire kevertebb s görbébb fát raknak a szenítő rakásba s igy annak felületét yo simán lehet előállítani, hogy a puszta P.-nak is a rakásba való behullásától tartani nem kell. A P. tehát vagy az alsó, vagyis a durva takaróra jön, vagy pedig közvetlenül a gondosan összeállított szenítő rakás felületére és új szenítő téren a kövektől és gyökerektől stb. lehetőleg megtisztított porhanyós földből állíttatik elő. A takaró por a szenítő rakás bontásánál is szerepet játszik, amennyiben a bontás és a szén kiszedése nem egyszerre, hanem részletekben és felváltva történik. Ha ugyanis a rakás egyik oldalából mintegy 30 hl. szén kiszedetett, akkor ez a hely takaróporral ismét behányatik s a szén kiszedése az ellenkező oldalon folytattatik azért, hogy a tűz nagyon fel ne szítassék.

Forrás: Pallas Nagylexikon