Portómentesség

Az állami posta fejlődése elején mindenütt kizárólag, vagy legelső sorban a fejedelem, udvar és az állami igazgatás céljaira szolgált. Ezen történeti fejlődéssel függ össze, hogy a posta az udvarok és az állami igazgatásból folyó levelezést ma is kisebb-nagyobb terjedelemben díjmentesen szállítja. Ezen díjmentesség alatt értjük a P.-et. A P. a mai viszonyoknak már nem felel meg, nemcsak azért, mert a rendes állami igazgatás és könyvvitel megkivánja, hogy minden ága a közigazgatásnak, tehát a posta is világosan tüntesse fel munkáját és annak eredményét, hanem főleg mert az állami közigazgatás napról napra szaporodó feladatai, amelyeket részben más közületekre és egyesekre is áthárít - kik szintén élveznek e címen díjmentességet - a P. folytonos kiterjesztését teszik szükségessé, ezzel lehetetlenné tevén annak ellenőrzését a postahivatalok részéről és tárt kaput nyitván a visszaéléseknek. Csak megközelítő számítás szerint statisztikai adatok alapján állíthatjuk, hogy nálunk a posta tiszta feleslege a P. megszüntetése esetén több mint 21/2 millió forinttal emelkednék.

Ez okok voltak irányadók, hogy más országokban a P.-et korlátozzák vagy beszüntessék. Igy Németországban csak az uralkodó fejedelmek, valamint a birodalmi ügyek, u. m. postai, távirdai, katonai, vámügyekben váltott levelezések portómentesek. Angliában a társadalom (egyesületek stb.), község, vármegye, egyház semminemü P.-et nem élvez, az államhatóságoknak sincsen ilyen engedélyezve, csakhogy ezek portódíjairól a postahivatalok vezetnek feljegyzést, a végösszegek pedig az év végén az illető hatóságok terhére és a posta javára könyveltetnek. Olaszországban 1874. szüntették meg a P.-et, csupán az udvari és a pápai levelezés részére hagyván meg e kedvezményt. Franciaországban az állami hatóságok részére még fennáll a P., de oly kiterjedtségben és szövevényes szabályzattal, mint minálunk és Ausztriában, a P. sehol sem áll fenn. A nálunk fennálló P. nagyjában a következő. Kiterjed mindennemü küldeményre, kivéve postai utánvételeket és megbizásokat. A csomagoknál azonban csak nyomtatványokat, pénzt vagy drágaságokat avagy bűnjeleket tartalmazó küldeményeket élvezhetnek P.-et. A helyi forgalomra, azaz ha a feladó és címzett ugyanazon helységen belül tartózkodik, a P. általában nem terjed ki, kivétel e részben a székes főváros. Nehezebb röviden megmondani, hogy a P. kit illet meg és mily terjedelemben. Ez utóbbit illetőleg kétféle megszorítás van; az egyik, hogy a P. csak közönséges levelezésre avagy ajánlott levelezésre is, de egyéb küldeményekre nem terjed ki. Például azon levelek, melyeket magán fél hatósághoz küld annak felszólítására, portómentesek ugyan, az ajánlási díjat azonban a feladó tartozik megfizetni, ha ily levelet ajánlva akart küldeni. A másik neme a korlátozásnak az, hogy a P.-et élvező hivatal stb. csak bizonyos meghatározott ügyekben levelezhet portómentesen, ilyenek p. a községek, amelyek nagyjában csak átruházott állami hatáskörben küldött leveleikre nézve élveznek díjmentességet és ezért a borítékon megnevezni tartoznak az ügyet, melyről a levelezés szól. Az egyházi hatóságok csak egyházi és anyakönyvi ügyekben irhatnak díjmentesen stb. Feltétlen, minden ügyre kiterjedő P.-et élveznek a király, a királyi család tagjai és az udvari hivatalok. Portómentesek az összes katonai és polgári hatóságok, ezekkel egy rangu más közegek, az állam által kiküldött bizottságok stb., a törvényhatósági hivatalok, a földhitelintézet, kisbirtokosok országos intézete egymás közt váltott levelezései. Az országgyülés elnöke és a képviselők közt váltott hivatalos levelezés. Általában pedig mindazon levelezés, mely közszolgálati jelleggel bir s igy az államot terhelné a postadíj fizetése. Ezenkivül azonban számos közművelődési és jótékonysági egyesület élvez postai P.-et, bár ilyenek engedélyezését kikerülendő, újabban inkább bizonyos összegben levéljegyeket adnak ingyen vagy mérsékeltebb ás mellett ilynemü egyesületeknek.

A P. használata bizonyos külkellékekhez van kötve, nevezetesen a boríték kell hogy a feladó hivatal stb. nevét és a P.-i záradékot (hivatalból, hivatalos felszólításra, anyakönyvi ügyben stb.) viselje. Ezenkivül a címirat az állami hivatalos nyelven irandó, kivéve Horvátországot és a közös hatóságokat. Magánfelek a hozzájuk intézett hivatalos leveleket elfogadni tartoznak, azokat vissza nem utasíthatják, mert ellenkező esetben a posta a levelet kényszerkézbesítés végett a helyhatóságnak szolgáltatja ki. Közhatóságokhoz intézett portóköteles levelek pedig már a feladáskor bérmentesítendők. Ausztriával való forgalomban az ott portómentes hatóságok és hivatalokkal portómentesen levelezhetnek. Külföddel pedig csak a következő P. áll fenn. a Németországgal váltott csereforgalomban azon levelezések portómentesek, melyek egyrészről a király és a királyi család tagjai, másrészről pedig a németországi uralkodó házak családtagjai között váltatnak. Bulgáriában, Romániában, Szerbiában, Egyiptomban, Montenegro és Törökországban székelő osztrák-magyar nagykövetségek és ügynökségeknek a belföldi hivatalokkal, valamint ezen országoknak az osztrák-magyar monárkiában levő küldöttségeinek egymás közt és a hazájukbeli belföldi hatóságukkal váltott levelezései portómentesek. Egyébként a külfölddel való forgalomban csupán a postaigazgatások és postahivatalok (Németországgal és távirdahivatalok is) levelezhetnek portómentesen.

Forrás: Pallas Nagylexikon