Portugál borok
általában a spanyol borokhoz hasonlíthatók. P.-ban 300 000
ha. területen mintegy 6 millió hl. bor terem. Leghiresebb bora a porto vagy
oporto, mely a Douro folyam két oldalán emelkedő halmokon terem; a legjobb
minőségüt vinhos de fectoriának hivják s ez főleg kivitelre való, s silányabbat
vinhos de ramónak nevezik. A főbb szőllőfajok: Verdeilho, Mourisco, Batardo,
Alvarilh?o és Sounz?o. A szüretet szept. végén tartják, midőn a szőllőt
kocsányostól lábbal összetiporják és erjedni hagyják, ha azután a cukor
legnagyobb része kierjedt, a bort a törköllyel jól összekeverik, s aztán nagy
hordókba lefejtik. Jó években az új bornak elegendő cukortartalma van s csak
szprit hozzáadására van szükség, hogy kész legyen; rosszabb években azonban még
jeropigát (besűrített must) is tesznek hozzá. A porto-bor ritkán elég sötét
szinü, minélfogva szárított bodzabogyóból készített festőanyaggal festik. A
szeszezésnél egy pipe-re (435 l.) több részletben 20 gallon 60% szesztartalmu
brandyt tesznek. Kilenc hónapos korában a bor már exportálható, de annál
becsesebb, minél tovább volt palackozva (old port), miközben festékének egy
része kiválik ugyan, de a szprit annál jobban összeolvad vele, s pompás zamatot
kap. Főleg Anglia és Amerika importálják s egy hl. ára 100-170 frankra tehető.
A közönséges borokat csak kis részben exportálják, s az főleg a belföldi
szükséglet fedezésére szolgál.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|