Portugál borok

általában a spanyol borokhoz hasonlíthatók. P.-ban 300 000 ha. területen mintegy 6 millió hl. bor terem. Leghiresebb bora a porto vagy oporto, mely a Douro folyam két oldalán emelkedő halmokon terem; a legjobb minőségüt vinhos de fectoriának hivják s ez főleg kivitelre való, s silányabbat vinhos de ramónak nevezik. A főbb szőllőfajok: Verdeilho, Mourisco, Batardo, Alvarilh?o és Sounz?o. A szüretet szept. végén tartják, midőn a szőllőt kocsányostól lábbal összetiporják és erjedni hagyják, ha azután a cukor legnagyobb része kierjedt, a bort a törköllyel jól összekeverik, s aztán nagy hordókba lefejtik. Jó években az új bornak elegendő cukortartalma van s csak szprit hozzáadására van szükség, hogy kész legyen; rosszabb években azonban még jeropigát (besűrített must) is tesznek hozzá. A porto-bor ritkán elég sötét szinü, minélfogva szárított bodzabogyóból készített festőanyaggal festik. A szeszezésnél egy pipe-re (435 l.) több részletben 20 gallon 60% szesztartalmu brandyt tesznek. Kilenc hónapos korában a bor már exportálható, de annál becsesebb, minél tovább volt palackozva (old port), miközben festékének egy része kiválik ugyan, de a szprit annál jobban összeolvad vele, s pompás zamatot kap. Főleg Anglia és Amerika importálják s egy hl. ára 100-170 frankra tehető. A közönséges borokat csak kis részben exportálják, s az főleg a belföldi szükséglet fedezésére szolgál.

Forrás: Pallas Nagylexikon