Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Portugália Portugal

Magyar Magyar Német Német
Portugália Portugal

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Portugália

(térképét l. Spanyolország) királyság a Pirenei-félszigeten Spanyolország és a tenger közt. Legnagyobb hosszusága 588 km., legnagyobb szélessége 220 km. Területe 89 372, az Azorokat és Madeirát is beleszámítva 92 575 km2.

Felülete.

P.-ba benyulik ugyanazon fensík, amely Spanyolországot alkotja. É-i határától a Tajóig az országot hegyek takarják, amelyeket a folyók völgyei tesznek szakadozottakká. Trazoz-Montesbe benyulik a Lima és Cavado közt a Sera do Gerez az 1548 m. magas Larouco-csúccsal és 1348 m. magas Portella de Homemmel, mig a tenger közelében legmagasabb csúcsai is alig érnek el 440 métert. A Lima és a Minho közt a Gerezzel egyközüen húzódik el egy másik lánc, amely az Outeiro Maiorban (1441 m.) kulminál és a tenger közelében a Santa Luziában (550 m.) ér véget. A Cavado és Tamega völgyei közt van a Serra Cabreira (1279 m.). A Tamegától K-re az össze-vissza kuszált hegységek valóságos útvesztőt alkotnak és egyes csúcsaik nagy magasságra emelkednek (Sera do Mar?o 1422 m., de Nogueira 1320 m.). A Dourótól D-re vele egyközüen húzódik egy hegylánc, amely a Montenuevóban 1389 m.-nyi magasságot ér el; a Paiva és Vouga közt van a Serra Gralleira (1122 m.), a Vouga és Mondego közt a Serra de Caramullo (1070 m.). A Mondego bal partján van P. legmagasabb hegycsúcsa a Serra da Estrella (1993 m.), amelyet 4 hónapon át hó takar, s amelynek É-i lejtőjét Serra Mansának; a D-it pedig Serra Bravának hivják. A Serra da Estrella Ny-i nyulványai alacsony gránithegyek (Valle Grande 613 m., Junto 666 m., Cintrai-hegyek 488 m.), végső kiágazása pedig a Cabo da Roca (142 m.). A Tajotól D-re e vidék képe megváltozik; hegyek helyét puszták (charnecas) foglalják el, amelyek az 1025 m. magas, gránitból álló Serra de S?o Mamedéig nyulnak; innen túl ismét hegyesebb lesz az ország; a Serra do Caldeir?o (388 m.) a Campo de Ourique fölött emelkedik; a Serra d"Algarve az Alemtejo szomoru síkjait az Algarve termékeny vidékétől választja el; majd alacsonyabb hegyek következnek, amelyek közül a legjelentékenyebb a Serra de Monchique, amelynek folytatása az Espinhaço de C?o és amelynek vége az Európa legmesszebb DNy-ra eső pontja a Szt.-Vince-fok.

A partok és vizek.

A partok általában alacsonyabbak mint a spanyol partok. Portótól D-re mintegy 100 km. hosszuságban alacsonyak és homokosak, ahol a régi öblök lagunákká lettek, amelyek közt a legnagyobb az Aveirói. A Mondego-fokon túl ismét homokos a part és csak Leiránál lesz magasság és sziklássá; ezen részében van a Roca-, a Carvoeiro-fok, a Tajo-torkolat, az Espichel-fok, a Setubali-öbök, a partok előtt a Percebeiras, Pesseguerio, Arrifana szigetek, végül a Szt.-Vince-fok. A nagyobb folyók: Minho, Douro, Tajo, Guadiana spanyol földön erednek, de hajózható és öntözésre alkalmas részeik legnagyobb részt portugál földre esnek. A kisebb parti folyók a Lima (Limia) Neiva, Cavado, Vouga, Mondego (225 km.), Liz, Sado (150 km.) és Mira (100 km.). A lagunákon kivül csak a Sierr ada Estrellában vannak kisebb hegyi tavak.

Az éghajlat enyhe és egészséges; az eső több és a hőmérsékleti különbségek csekélyebbek mint Spanyolországban. Az uralkodó szelek a tenger felől fújnak és ezért télen enyhítik és nyáron hűsítik a levegőt. A téli hideg és nyári forróság az ország belseje fölé növekszik. Oporto, Coimbra és Lisszabon évi középhőmérséklete egyforma; a szélsőségek Coimbrában a legnagyobbak. Az évi középhőmérséklet Lagosban 17,45° (a maximum 38,3°, minimum 3,6°), Guardában 1039 m.-nyi magasban csak 10,9° (maximum 34,4°, minimum 7,1°). A tavasz már januárban kezdődik, márciustól kezdve eső és vihar száraz forrósággal váltakoznak. Az aratás már juniusban van; a kukorica és szőllő szeptemberben érik. Az eső Minho tartományon kivül nyáron át csak a hegységekben esik. Az esőmennyiség a szárazföld belseje és dél felé fogy, de átlag nagyobb mint a szomszédos Spanyolországban. Oportóban 1335, Guardában 1000, Lisszabonban 744, Lagosban csak 585 mm. az évi esőmennyiség. Juniustól szeptemberig a növényzet kiaszik, de már szeptember végén újra kezdődik az esőzés és a növényzet ismét friss zöld lesz. A november végén beálló tél erős esőkkel és viharokkal jár. Csak a legmagasabb és legészakibb helyeken van fagy és hó.

Termékek.

P. felületének mintegy 45,8%-a terméketlen, bár a futóhomokkal borított és sziklás területeken kivül a talaj, ahol csak öntözhető, termékeny volna. A hol a viz hiányzik, különösen a belső fensíkokon és a D-i részeken, gyér fűvel takart legelők vannak, amelyek egyedül magukban 15 000 km2-nyi területet (az egész felületnek 16%-át) takarnak. A birtokviszonyok és a földmívelés minősége tekintetében 4 zónát lehet megkülönböztetni: 1. Az É-i zóna a Minhótól az alsó Mondegóig terjed és Coimbra egy részét is magában foglalja. Itt a föld vagy szabad birtok vagy örökös bérlet (emphyteusis), csaknem kizárólag parasztbirtokokra van oszolva; átlag 100 ha.-nyi birtok esik 100 lakosra. Ezért a föld gondosan van megmívelve; a fő termékek: kukorica, búza, zöldség, kender és len, középeurópai gyümölcsök, továbbá szelid gesztenye (maroni), mandula, narancs, szőllő és olajfa. 2. A hegyi zóna, az előbbitől K-re; magában foglalja Bragança, Villa Real, Guarda és Castello Branco kerületeket. A birtokviszonyok olyanok, mint az előbbi zónában, csakhogy itt 100 ha.-ra esik 44 lakos. A fő termék a rozs; a leginkább tenyésztett házi állatok a juh és a kecske. 3. A középső zóna, amely a Mondegótól a Tajóig nyulik, magában foglalja Estremadurát Leiria, Santarem és Lisszabon kerületekkel. Itt vannak az állam, egyház és a nemesség nagy birtokai; a föld megmívelői jobbára bérlők. 100 ha.-ra jut 48 lakos és ha Lisszabont nem számítjuk, csak 34. A talaj a part mentén homokos; a Tajo és mellékvizei mentén azonban nagyon termékeny. A fő termék a búza és kukorica, kevésbbé a rizs, az arra alkalmas helyeken szőllő és a gyümölcs; az állattenyésztésnek kevés a jelentősége. 4. A D-i zóna, amely Alemtejót és Algarvét foglalja magában. A birtokviszonyok olyanok mint Estremadurában, csakhogy az egyes birtokok területe még nagyobb mint ott, 100 ha.-ra 17 lakos esik. A fő termék a búza, a legelterjedtebb házi állat a sertés. A szubtropikus Algarvéban sok déli gyümölcsöt termesztenek, különösen fügét, mandulás és szentjánoskenyeret. Általában az egész országban, Algarvét és az É-i zónát kivéve, a földmívelés még igen alacsony fokon áll. E bajon igyekeznek segíteni a parasztbirtokok szaporításával, utak és vasutak építésével, mezőgazdasági kiállításokkal, a Lisszabonban alakított társulattal (Associaç?o central da agricultura portugueza), amelynek célja a mezőgazdaság emelése, a Lisszabonban, Vizeuban, Evorában és Cintrában fölállított mezőgazdasági és földmívelésiskolákkal; ámde a D-i részen a nagybirtokok és a népnevelés elhanyagolt volta a javulásnak még mindig nagy akadályai. Az összes területnek 2,2%-a szőllő, 7,2%-a gyümölcsös, 12,5%-a gabonaföld, 2,7%-a hüvelyes veteményekre, 26,7%-a rétekre és legelőkre, végül 2,9%-a erdőségekre esik. A rizsföldek Lisszabon, Aveiro, Coimbra, Leiria, Faro és Portalegre körül összesen 7000 ha.-nyi területet foglalnak el. Zöldségtermelés és kertészet csak a nagyobb városok körül található. Burgonyát minden kerületben termesztenek. A marharépatermelés is lendületet vett, különösen Estremadurában, a Mondego völgyében és Minhóban. Nagyban termesztik a földi epret Oporto körül. A len Minhóban, a kender Traz-oz-Montesben és Estremadurában borít nagyobb területeket. Az esparto-fű a D-i részeken vadon nő, de nem exportcikk, miként Spanyolhonban. A dohánytermelés a kontinensen el van tiltva. Olajfa-ligetek (2000 km2) Alemtejóban, Estremadurában és Traz-oz-Montesben találhatók. A szőllőtermelés régóta nagy fontosságu, amióta Franciaországban a filloxera pusztításai még nagyobb lendületet vettek, Alto-Douro, Estremadura és Algarve nagyban termesztik a szőllőt. A legjobb portugál borok az oportói, a Carcavellos, Faro és Setubal körül termelt muskotályborok (fehér borok, amelyek lisszaboni és st.-yvesi borok neve alatt is jönnek forgalomba); a torres-vedrasi, monçaoni, barra-a-barrai és collaresi vörös borok, végül a lisszaboni, carcavellosi, avintói, farói és sinesi stb. fehér borok.

Átlag az évi bortermelést 4 millió hl.-re becsülik. A legszebb erdő a Leira körüli királyi erdő, amely nagyobbára Pinus pinasterből áll. Az állattenyésztés a régibb időkhöz képest hanyatlott, de újabban ismét fölkarolják. A lovaknak két faja van; É-on a galiciai, D-en a lusitaniai. A beira-juhok éppen ugy, mint a spanyol merinók juhászaik vezetése mellett vándorolnak és a telet Alemtejo síkjain töltik. A kecsketenyésztés a hegyes vidékeken mindenütt otthonos, főképen Alemtejóban, Algarvéban és Minhóban. A sertéstenyésztés legvirágzóbb Algarve és Alemtejo tölgyerdeiben. A legtöbb és legjobb öszvérek Traz-oz-Montesben találhatók. Selyemhernyót tenyésztenek Bragança körül és Beirában, méheket Alemtejo és Estremadura pusztáin. Nagyon fontos a halászat, amelynek szolgálatában körülbelül 4000 hajó áll. Szárdina és tonhal a halászat fő tárgyai; középpontjai: Caminha, Vianna do Castello, Pavóa do Varzim, Aveiro, Buarcos, Pederneira, Peniche, Cezimbra, Sines, Lagos, Olhajel, Tavira, Villa Real de Santo és Antonio. A bányászat, bár P. ércekben csaknem olyan gazdag mint Spanyolország, a vállalkozó szellem és szén hiánya miatt még mindig el van hanyagolva. Az 1889. termelt vasérc volt 1588 t., 440 sterling font értékben; a rézérc 181 520 t., 97 470 font értékben; cinkérc 6 t. (340 font), antimonérc 1509 t. (32 010 font), mangánérc 5893 t. (17 820 font), ólomérc 1308 t. (9745 font), aranyérc 13 t. (77 font). A bányászat körül elfoglalt munkások száma 5450. Legnagyobb jelentőségük van az Alemtejóban San Domingos körül fekvő, továbbá a Bejától DNy-ra levő aljustreli rézbányáknak. Bányavidék van még Aveiro város körül; barnaszenet találnak Oporto közelében Sajel Pedro de Covánál. Vallongóban Oportótól 16 km.-nyire aranyat találtak. Nagyon fontos még a tengeri sófőzés Farónál, Lisszabonnál, Aveirónál, de főképen Setubal körül. Evorának és Coimbrának sóbányái vannak. A Serra de Estrella és Serra do Gerez ametisztet, hegyi kristályt, achátot és más csekélyebb értékü drágaköveket szolgáltat.

Lakosság, ipar és kereskedelem.

A legutolsó népszámlálás 1878-ban volt, amikor a lakosság 4 550 699 (2. 175 809 férfi, 2 374 870 nő) főre rugott. Azóta 1881. és 1890. ejtettek meg hivatalos becsléseket. 1881. a lakosok száma volt 4 708 178 (ebből 401 624 a szigeteken), 1890. pedig 5 082 257 (ebből a szigeteken 390 134). 1869-78-ig a szaporodás csak 4,5%-ot, 1878-90-ig pedig 11,7%-ot tett ki. Két városnak (Lisszabon és Oporto) 100 000-nél, 14-nek pedig 100 000-nél több a lakosa. A vidéki lakosság 3,6, a városi csak 0,49 millióra rug. A népmozgalom adatai:

 

A kontinensen:

A szigeteken:

 

házasodott

született

meghalt

házasodott

született

meghalt

1889.

31 976

154 639

102 365

2 881

013 646

9 848

1890.

32 672

150 953

114 339

3 097

13 674

12 898

A kivándorlás adatait a következő táblázat mutatja:

 

Európába

Ázsiába

Afrikába

Amerikába

Oceániába

Összesen

1888.

349

19

656

22 952

5

23 981

1889.

967

-

1340

18 305

2

20 614

1890

476

12

1879

27 038

16

29 421

Az amerikai statisztikai adatok szerint 1891. Braziliába érkezett 28 534, az Egyesült-Államokba 1590 portugál. 1892. Braziliába 17 759 és 1893-ban 28 109; Braziliából hazájába visszatért 1892-ben 15 513 és 1893-ban 15 591. Dacára védvámos politikájának, P. ipara még sem virágzó, még most leginkább Angliától függ. Jelentékenyebb haladást csakis a szövőipar tett. A 8 nagy pamutszövő- és fonógyár közül 4 Oportóban, 2 Lisszabonban, 1 Thormarban és 1 Alcobaçában van. A főbb iparos centrumok Oporto és Lisszabon; iparos helyek még Covilh?o, Portalegre, Gouvea, Braga, Guimar?es, Bragança és Penafiel. Jelentékenyebb iparágak: gyapju-, selyem-, lenszövés és csipkekészítés (Peniche, Villa do Conde, Vianna), arany-, ezüstnemü és filigránékszerkészítés, porcellángyártás (Vista Alegre), olvasztó tégelyek készítése (Oporto), asztalosipar (Lisszabon), csokoládé-, konzerv-, papirosgyártás (Aveiro és Coimbra kerületek), bőr-, kesztyü-, cipőgyártás (Lisszabon, Oporto, Braga), kötélgyártás, vitorlavászonszövés (főképen Algarvéban), finom üvegáruk készítése (Marinha Grande), pléh- és vasedénykészítés. A kereskedelem, amely az Indiában vezető tengeri út fölfedezése után oly nagyszerü volt, a XIX. sz. elején nagyon aláhanyatlott; az első súlyos csapás érte, midőn az országot II. Fülöp spanyol király elfoglalta. Jelenleg az országot zavart pénzügyei akadályozzák a föllendülésben. A külkereskedelem nagyobbára tengeri; ebből esik Lisszabonra 59, Oportóra 27%, s a többi kikötőhelyre (Setubal, Figueira, Faro) csak 14%. A be- és kivitel az alanti három évben a következő volt milreisban:

 

Bevitel

Kivitel

1881

39 529 946

31 872 000

1892

34 589 690

33 975 520

1893

39 845 163

29 288 222

1893. a főbb be- és kiviteli cikkek és értékük volt milreisban:

 

Bevitel

 

 

Kivitel

Gabonanemüek

5 747 000

 

Borok

11 226 000

Pamut és pamutáruk

4 434 000

 

Dugók

2 893 000

Gyapju

1 737 000

 

Szardinia

968 000

Gépek

640 000

 

Réz

1 679 000

Vas és vasáruk

2 000 000

 

Állatok

578 000

Szén

1 688 000

 

Hagyma

499 000

Cukor

1 868 000

 

Pamutáruk

548 000

Halak

1 958 000

 

 

 

Nyers és feldolgozott bőr

1 096 000

 

 

 

Kémiai cikkek

505 000

 

 

 

Állatok

1 054 000

 

 

 

Épületfa

675 000

 

 

 

Országok szerint, amelyekkel P. élénkebb összeköttetésben van, a külforgalom 1893. a következőképen oszlott meg:

 

Bevitel

Kivitel

 

milreisban

Nagy-Britannia

13 573 213

7 993 026

Németország

6 303 052

2 065 911

Franciaország

6 862 151

1 522 329

Brazilia

1 951 034

5 180 638

É.-amerikai Egyesült-Államok

5 148 096

729 508

Spanyolország

2 933 351

879 505

Belgium

2 246 425

504 260

A kereskedelmi hajóraj 1893-ban 186 (köztük 44 gőzös) hajóból állott 104 394 t. tartalommal. A hosszabb járatu hajók közül ugyanazon évben portugál kikötőkbe érkezett összesen 5873 hajó 5 793 169 t. tartalommal és eltávozott 5947 hajó 5 839 711 t. tartalommal; a parti forgalomban érkezett 4450 hajó 1 234 796 t. és távozott 4517 hajó 1 202 587 t. tartalommal. A belső forgalom eszközei még aránylag kevésbbé fejlettek. Hajók a Dourón és Tajón járnak. Az összes országutak hossza 9155, a vasutaké 2293 km., a telegráfvonalaké pedig 14 234 km. A belső kereskedelem középpontjai: Braga, Guimar?es, Coimbra, Covilh?o, Leiria, Santarem, Abrantes, Bragança, Elas és Portalegre.

Alkotmány, kormány és szellemi műveltség.

P. alkotmánya az 1826 ápr. 29-iki, IV. Pedrótól szentesített Carta constitucional és az 1852 jul. 5-iki II. Mária királynőtől szentesített Acto addicionalon nyugszik, amelyekhez járul az 1859 nov. 23-iki választási törvény. Ezen alkotmány szerint négy államhatalom van: a törvényhozó, a végrehajtó, a birói és a mérséklő, amely utóbbi az uralkodó kezében van letéve. A királyság az elsőszülöttség rendje szerint a férfi- és nőtagok közt örökös, csakhogy az egyjogu gyermekek közt a fiu megelőzi a leányt. A törvényhozó hatalmat a Camara dos Pares (felsőház) és Camara dos Deputados (képviselőház) gyakorolja, amelyeket együttesen Cortes Ger?esnek neveznek. A felsőházban a születési jogon alapuló törvényhozó hatalmat az 1885 jul. 24-iki törvény fokozatosan megszünteti. E törvény szerint a felsőház 100 élethossziglan kinevezett és 50 választott (ötöt a coimbrai egyetem és más tudományos testületek, négyet Lisszabon, hármat Oporto, kettőt-kettőt a kerületek választanak) tagból fog állani. Még az örökös főrendiházi tagok mind ki nem haltak, a király csak 3 üresedés után nevezhet ki egy tagot. A képviselőket, 149-et, 4-4 évre választják közvetlenül a választók. Az aktiv és passziv választói jog szellemi és anyagi kvalifikációhoz van kötve. A király olyan javaslattól, amely két ízben mindkét ház jóváhagyását megnyerte, a szentesítést meg nem tagadhatja. A cortes évenként Lisszabonban három hónapig tartja üléseit. A végrehajtó hatalmat a király 7, a cortesnek felelős miniszter által gyakorolja; a minisztériumok az elnökségen kivül a pénz-, a kül-, a bel-, igazság- és kultusz-, a had-, a tengerész- és gyarmat-, végre a közmunka-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium. Fontos esetekben ezenkivül az uralkodó meghallgatja az államtanácsot, amely legfeljebb 13 rendes és 3 rendkivüli élethossziglan kinevezett tagból áll. Az igazságszolgáltatás legmagasabb foruma a legfőbb törvényszék Lisszabonban; a másodfoku biróságok (Relaçjeles) Lisszabonban, Oportóban és az Azorokon vannak; kereskedelmi törvényszékek pedig Lisszabonban és Oportóban. Ezeken kivül minden birói járásnak (Comarca) megvan az első folyamodásu birósága, ezekhez járulnak a juizes ordinarios (egyes birák) és a békebirák. A közigazgatás szervezete az 1878 május 6-iki törvényen alapszik; e szerint a 17 (21) kerület mindegyikének élén egy kormányzó áll, akik a tartományi junták elnökei.

Kerületi és tartomány

Területe km2-ben

 Lakosok 1890.

Vianna do Castello

2 243

210 787

Braga

2 738

337 178

Oporto

2 292

550 391

Minho tartomány

7 273

1 098 356

Villa Real

4 447

239 225

Bragança

6 669

179 692

Traz-oz-Montes

11 116

418 917

Aveiro

2 909

287 551

Vizeu

4 973

397 988

Coimbra

3 883

321 000

Guarda

5 557

250 758

Castello Branco

6 621

204 537

Beira tartomány

23 943

1 461 834

Faro

4 850

228 551

Algarve tartomány

4 850

228 551

Leiria

 3 478

215 912

Santarem

6 862

278 298

Lisszabon

7460

617 191

Estremadura tartomány

17 800

1 091 401

Potalegre

6 431

113 727

Evora

7 088

118 428

Beja

10 871

160 899

Alemtejo tartomány

24 390

393 054

Angra

728

71 804

Horta

786

58 928

Ponta Delgada

874

124 779

Azorok

2 388

255 511

Funchal

815

134 623

Madeira

815

134 623

Ezekhez járulnak a gyarmatok, amelyek 7 kormányzóságra vannak beosztva; és pedig Afrikában a Zöldfoki szigetek, Portugál-Guinea, Sajel Thomas és Principe, Angola és Mozambique, Ázsiában India (Goa, Damao és Diu), Amako és Timor Kambinggal. A katonai szervezet az 1884 dec. 31-iki törvényen alapszik. E szerint a katonakötelezettség általános, de a katonaköteles helyettesíthető. A kötelezettség a 21-ik életévvel kezdődik. A besorozandók számát évenként a cortes állapítja meg. A katonakötelezettség 12 évre terjed, amelyből 3 esik a tettleges szolgálatra, 5 az első és 4 a második tartalékra. 1893., a rendőrséget és pénzügyőrséget is beleszámítva, a katonaság békelétszáma 34 172 tiszt és katona, a hadi létszám pedig 150 000 ember, 23 000 ló és öszvér és 264 ágyu volt. A gyarmatokban ezenkivül, a benszülött csapatoktól eltekintve, 8880 ember állott fegyverben. A hajóhad 1894-ben 47 hajót foglalt magában. P. pénzügyei régóta nincsenek rendben. A kiadások jó ideje mindig túlhaladják a bevételeket. Az 1893-94-iki budget szerint az összes bevétel 43 839 456 milreis, az összes kiadás 44 830 028 milreis. Az államadósság külföldi (1893. 281 824 700 milreis névleges értékben) és belföldi (244 886 060 milreis ugyanugy); ezen adósság kamatai névleg kitettek 9 557 242, ill. 7 596 453 milreist. Az 1892 febr. 26-iki törvény a belső adósság kamatait, amelyek papirban fizetendők, leszállította 30%-kal és az 1893 ápr. 20-iki törvény a külső adósságét, amelyek aranyban fizetendők, 331/3%-kal. Az államvallás a róm. kat., minden egyéb vallás tűrt vallás. A róm. kat. egyház élén a liszaboni patriárka, két érsek (Braga és Evora) és 14 püspök (a szigeteket is beleszámítva) áll. A patriárka, aki mindig kardinális is, bizonyos tekintetben a római szentszéktől független. Az 1834 máj. 28-iki törvény a kolostorokat konfiskálta és közel egy millió font sterling évi jövedelmet hajtó vagyonukat az államadósság törlesztésére fordította. A nagyobbára idegen protestánsok száma 500, akinek Lisszabonban és Oportóban van egy-egy kápolnájuk. A közoktatás fölötti felügyeletet egy közoktatási tanács gyakorolja, amely a belügyminiszternek van alárendelve. Az 1844-iki törvény értelmében a közoktatás az egyháztól független és az iskoláztatás kötelező; e törvény azonban csak papiroson van és 1878. az összes lakosságnak (a kis gyermekeket is beleszámítva) 82%-a volt analgabéta. 1890. P.-nak a hozzátartozó szigetek (Azorok és Madeira) is beleszámítva volt 3864 nyilvános népiskolája 181 738 (123 693 fiu) növendékkel, 175 népiskolája felnőttek számára 6774 tanulóval, 1600 magán népiskolája több mint 60 000 tanulóval.

A középiskolai oktatás adatai (1891): 108 liceum 52 241 tanulóval, 231 községi kollégium 32 873 tanulóval, 24 leány-liceum (3955) és 26 leánykollégium (3088), 18 egyházi középiskola 2038 tanulóval. Szak- és felsőbb iskolák: irodalmi és művészi akadémia Lisszabonban, az első 21, az utóbbi 436 hallgatóval 1892.; orvosi iskolák Lisszabonban, Oportóban és Funchalban 280 hallgatóval; technikai iskolák Lisszabonban és Oportóban 566 hallgatóval; ipariskolák ugyanott 839 tanulóval; egyebütt 23 ipariskola 4856 tanulóval; 7 mezőgazdasági és földmívesiskola 8226), hadi iskola (320), tengerész-akadémia (93), 11 más hajósiskola; végül Coimbrában egy egyetem teologiai, jogi, orvosi természettudományi és filozofiai fakultással. A közoktatásügy állami kiadása az 1890-91-iki budgetben 1 102 283 milreist tett ki. - A portugál címert l. Címerek.

Története.

P. csak a XII. sz.-ban alakult meg mint önálló ország, addig Spanyolország sorsában osztozott (l. o.). P. első urát Henrik grófot több történetiró magyar származásunak mondotta, de e föltevésnek nincsen semmi alapja. Halála után eleintén Terézia özvegy királyné kormányzott (1112-28) kiskoru fia I. Alfonz nevében, aki azonban, mihelyt 1128. nagykoruságát elérte, anyja mellőztével maga ragadta meg a hatalmat (1128-85). Az arabok fölött Ourique táján kivívott diadal (1139) oly lelkesedést szült P.-ban, hogy a nép Alfonzot királynak üdvözölte, II. Ince pápa pedig a szentszéknek fizetendő évi díj fejében Alfonzot királyi méltóságában elismerte (1142). Az új király a Lamegóba összehivott rendek közreműködésével szervezetet és alkotmányt adott országának (1143) és Lisszabont hódította el német keresztesek segélyével az araboktól (1147). Utódai, igy I. Sancho (1185-1211), II. Alfonz (1211-1223) és II. Sancho (1223-1245) folytatták a keresztes háborut, de a két utóbbi a főhatóságra törekvő pápákkal keveredett viszályba, melynek folyamán IV. Ince pápa II. Sanchót (l. o.) letette. III: Alfonz (1245-1279) P. déli részét, Algarvét szabadította fel a mórok igája alól (1250) és a Kasztiliával kötött békeszerződésben (1263) nagyjában véve ugyanazokat a határokat biztosította P. számára, amelyekkel ma bír. Dénes (1279-1325) felszabadítá magát a pápaság nyomasztó befolyása alól s megtörvén a papság és a nemesség kiváltságait, a polgári osztály érdekeit mozdította elő első sorban, miközben az 1308. Angliával kötött kereskedelmi szerződésnek is hasznát vette. A trónon IV. Alfonz (1325-57), I. Péter (Pedro, 1357-67, Inez de Castro férje, l. o.) és I. Ferdinánd (1367-1383) követték és ez utóbbiban kihalt a burgundi dinasztia férfisarja (1383). Most Ferdinánd egyetlen leányának Beatrixnak férje, János, Kasztilia trónörököse emelt igényt P. trónjára, de a portugál nép és rendek mitsem akartak tudni a Kasztiliával való egyesülésről és I. Péter természetes fia, János (I.) körül csoportosultak, aki azután mint az u. n. ál-burgundi család alapítója, 1383-tól 1433-ig uralkodott. Fegyvereit állandóan győzelem kisérte; több ízben verte vissza a beavatkozó kasztiliaiak hadát és lendületnek indította országát. Egyik fia, a tudománykedvelő Tengerész Henrik herceg buzgó kezdeményezése folytán egyes merész kapitányok felfedező útra indultak Afrika Ny-i partjaira, ahol több virágzó gyarmatot alapítottak (Porto-Santo, Madeira), I. János után idősb fia I. Eduárd következett (1433-38), majd unokája V. Alfonz (1438-81), aki személyesen kelvén át Afrikába, Tanger mór vár falára tűzte fel lobogóját (1471); Kasztilia trónjáért ellenben meddő küzdelmet folytatott. Fia, II. János (1481-95) az atyja alatt nagyon is elhatalmasodott nemességeet szorította engedelmességre és visszavette az elidegenített koronajavakat, midőn pedig a nemesség összeesküvést szőtt ellene, annak fejeit, Braganza és Viseu hercegeket kivégeztette. E közben a felfedezések egyre folytak és elvégre Diaz Bertalan 1486. a Jóreménység-fokáig (Cabo tormentoso, ezentúl Cabo de bonna esperanza) nyomult elő, melynek megkerülése és az Élő-Indiába vezető tengeri út felfedezése ezóta csak időkérdés lehetett. Néhány évvel később Kolumbus Kristóf fordult János királyhoz segélyért, ámde ez ábrándnak tartván Kolumbus tervét, kérelmével elutasította. Mihelyt azonban hire járt Amerika felfedezésének, a király tüstént hajóhadat küldött át az Atlanti-oceánon. Ebből pörpatvar támadt a spanyol és portugál kapitányok és kormányok között, melynek a Tordesillasban 1494. kötött szerződés véget vetett. E szerződés értelmében egy, az Azorok és a Verdefoki szigetektől 2770 km. távolságban vont határvonal választá el egymástól a két ország gyarmatbirtokait.

A felfedezésekkel és a gyarmatok alapításával kapcsolatban P. fénykora vette kezdetét, melynek emléke kivált Emánuel király uralkodásához fűződik (1495-1521). Alatta hajózta körül a Jóreménység-fokát és jutott (1498) Kelet-Indiába Vasco da Gama; alatta alapítottak Almeida és Albuquerque indiai alkirályok (l. o., 1504, 1509-15) Kelet-India földjén, Cejlon szigeten és a Molukkok szigetein hatalmasan felvirágzó gyarmatországot, melynek természeti kincsei Lisszabont a világkereskedelem egyik gócpontjává tették. Más fölfedezők nyugati irányban keresték az átjárást Khinába és Indiába és ezek közül Cabral Braziliai partjain alapított gyarmatot, mig Balboa a panamai földszoroson átnyomulva, mint első pillantá meg (1513) a Csendes-oceánt, Magalh?es és társai pedig mint elsők hajózták körül a földet (1519-22). Emánuel király napjaiban az irodalom is aranykorát élte (Camjeles). Utóda, III. János alatt (1521-57) hanyatlás vette kezdetét, melynek fő oka a vallási viszonyokban keresendő. Az inquizició nagy hatalomra emelkedett és a jezsuiták megjelenésével megkezdődtek a más hitüek és a zsidók megtérítésére célzó erőszakos kisérletek. Jánost 3 éves unokája, Sebestyén követte a trónon (1557-78), ki a jezsuiták unszolására az afrikai mórok ellen keresztes hadjáratot indított, melyben az Alcazar mellett vívott csatában életét vesztette. Koronája most nagybátyjára, Henrik bibornokra szállott (1578-1580), kiben az ál-burgundi dinasztia kihalt.

Erre hosszadalmas trónviszályba keveredett az ország, melynek folyamában több trónkövetelő (köztük több Al-Sebestyén is) és II. (I.) Fülöp spanyol király versengett P. trójáért. Elvégre a hatalmas Fülöpnek sikerült az országot leigázni és Spanyolországhoz csatolni. A spanyol királyok (II-IV. illetőleg I-III. Fülöp) uralma (1581-1640) csakis gyászt és veszteséget hozott a hatalom polcáról most végképen leszálló P.-ra. Végre az elkeseredés fegyvert adott a nép kezébe, mely 1640. a spanyolokat hazájából kiűzte. A szabadságharc egyik vezére, János braganzai herceg, a burgundi dinasztia mellékágának sarja, 1640 dec. 1. IV. János néven a felszabadított ország trónjára lépett. 1662. fia, VI. Alfonz követte, akit azonban öccse II. Péter 1668. trónjától megfosztott. Ez Angliával és a franciákkal kezet fogván, szerencsés hadat viselt a spanyolok ellen, akik az 1668 febr. 13. aláirt lisszaboni békeszerződésben P. függetlenségét elismerni kényszerültek. A Spanyol örökösödéi háboruban P. a franciák ellen harcolt, de az utrechti békében (1713) mindössze Braziliában nyert csekély területet. Ekkor már II. Péter fia, V. János ült a trónon (1706-50), egy remete-természetü fejedelem, ki kolostorok alapítására fordította az ország pénzét. Fia s utóda, I. József (1750-77) alatt Pombal (l. o.) kormányzott. József leánya, I. Mária (1777-89), a papság és a nemesség örömére elbocsátotta Pombalt, aki csak nagy nehezen menekült meg ellenfelei bosszujától, de bár vele rendszerét is elejtették, annak hatását és emlékét még sem sikerült egy tollvonással megsemmisíteni. Midőn a királynőn 1789. elmebetegség jelei mutatkoztak, férje III. Péter mellőztével, a trónörökös János herceg vette át a hatalmat régens címen, aki azután Napoleon császárral ellentétben keveredett. Midőn P. az angol hajókat a szárazföldi zár dacára mégis befogadta kikötőibe, Napoleon Fontainebleauban kiadott rendeletével (1807 okt. 27.) a Braganza-családot trónvesztettnek nyilatkoztatta és P.-t Spanyolország és Franciaország között megosztotta. Erre Junot tábornok az országot könnyü szerrel megszállotta. A franciák közelgésére János régens és a királyi család Braziliába vitorlázott (nov. 27.). Nemsokára Napoleon az országot egészen magának követelte, a spanyol királyi családot pedig (1808 márc.) lemondásra kényszerítvén, öccsét Józsefet tette meg Spanyolország királyának. Ekkor azonban a spanyol és portugál nemzet az angolok (Wellington) segélyével szabadságharcot kezdett a gyülölt franciák ellen, melynek folyamában Soult marsal Oportóból kiszorult és P. a cintrai kapituláció után a franciák alól teljesen felszabadult. A győzelemittas portugálok nem érvén be ezzel a sikerrel, a spanyolokat is segítették önvédelmükben és Wellington, Beresford és Freyre Gomez vezérlete alatt egészen déli Franciaországig nyomultak.

A Rio de Janeiróban időző királyi családnak nem volt e harcokban része; sőt a Mária királyné elhunyta óta (1816 márc. 20.) önállóan uralkodó VI. János nem is gondolt a hazatérésre és P.-t Beresford angol lord gondjaira, katonáira és tisztviselőire bizta, akik az országot angol gyarmatnak tekintették. Csak 1812. határozta el magát VI. János király a visszatérésre, mig Braziliát a trónörökösre, Péter hercegre bizta. De mielőtt a király az alkotmányt meg nem erősítette, a junta partra sem engedte őt szállani s ilyformán János kénytelen volt a szabadságlevelet aláirni, mely azután szept. 23. kihirdettetett. De ezzel új viszontagságok vették kezdetüket. Brazilia, melynek követeléseit a cortes nem vette tekintetbe, 1822 őszén elszakadt az anyaországtól és a trónörököst Péter (I.) kiáltotta ki királynak. Magában P.-ban pedig a megdöntött abszolutizmus hivei ellenforradalmat indítottak az alkotmányos rendszer ellen, mely mozgalom élére Sarolta királyné, IV. Károly spanyol király leánya és ifjabb fia Dom Miguel állott. 1823 máj. 28. Miguel a megnyert hadsereg segélyével néhány óra alatt az alkotmányos rendszert megbuktatta és az abszolutisztikus királyságot helyreállította, mire VI. János király is neki bátorodott és az alkotmányt felfüggesztette. Erre azután az alkotmány hiveit bebörtönözték s a cenzurát visszaállították, mig a kolostorokat elkobozott javaikat visszakapták. Mind a mellett a királyné és fanatikus fia nem biztak a király erélyében és azért államcsinyre határozták el magukat. 1824 ápr. 30. Dom Miguel a katonaság segélyével atyját elfogta és lemondásra kényszerített. A királynak azonban máj. 9. angol hadi hajóra sikerült menekülni, ahol lemondását visszavonta. Erre azután Anglia és a nagyhatalmak közbe léptek, akik János királyt trónja visszafoglalásában megsegítették. Dom Miguelnek távoznia kellett az országból, Braziliával pedig 1825 nov. 15. olynemü szerződést kötött a király, melynek értelmében a két ország koronái soha egy főt ne egyesíttessenek. 1826 márc. 10. meghalt VI. János és ekkor az előre tett intézkedés alapján leánya Izabella következett, aki első rendeleteit bátyja Péter (IV.) braziliai császár neve alatt tette közzé. Péter legott meglehetős konzervativ jellegü alkotmányt adott P.-nak, az 1826 ápr. 29. kelt Carta de lei-vel és közbocsánatot hirdetett; máj. 2. pedig lemondott a portugál koronáról, melyet még kiskoru leányára, Mária da Gloriára (II. Mária) ruházott, akit egyúttal nagybátyjával, Dom Miguellal jegyzett el. E házasságtól Péter a pártok kibékülését és a belmozgalmak elcsöndesedését reméllette, ebben azonban nagyon is csalódott. Miguel ugyan (Bécsben) eljegyzé Máriát és az alkotmány megt

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is