Pósaházi

János, ref. tanár, születési éve és helye bizonytalan, megh. Gyulafehérvárt 1686 május 3-án. Sárospatakon tanult, hol 1653 elején főiskolai szeniorságot is viselt. Még ez évben külföldre ment, hol először az utrechti egyetemen tanulmányozta a teologiát és bölcsészetet, mely utóbbiból 1655 junius 19-én magiszterséget s doktorságot nyert. Miután néhány hónapot még a franekeri egyetemen töltött s Angolországba is átrándult, majd visszatért hazájába, hol 1657 nyarán sárospataki tanár lett. 1664. meghivást kapott a szepsi lelkészségre, de nem hagyta el tanári állását, mely pedig ettől fogva hovatovább küzdelmesebb lett, amennyiben számos hitvitában kényszerült a következő években Sámbár Mátyás és Kis Imre jezsuitákkal szemben védelmére kelni hitének. Sárospatakról azonban a főiskolának Báthory Zsófia által 1671 okt. 20-án történt elfoglalása után végre is távoznia kellett. Bujdosás közben a tanuló ifjusággal s tanártársával, Buzinkai Mihállyal együtt egyelőre Debrecenbe vonult. Miután pedig Apafi fejedelem kérésökre helyet jelölt ki nekik Gyulafehérvárt, 1672 elején ott telepedtek meg. Itt is nagy buzgalommal működött ugy hivatalában, mint irodalmi téren. Vitázó képességét most már a coccejanusokon és cartesianusokon próbálta ki, akik ellen éppen oly elkeseredetten kelt ki, mint előbbi műveiben a katolikusok ellen. Művei a következők: De causis (Utrecht 1653); De actionum humanarum libertate (u. o. 1654); Oratio inauguralis de recta eruditionis comparandae ratione (sárospatak 1657); Ars catholica, vulgo Metaphysica (u. o. 1662); Pneumatologia (u. o. 1662); Kis Imre jezsuitával való vetélkedés (h. n. 1666); Sámbárnak a három kérdésre való summás választétel (h. n. 1666., még ez évben több kiadást ért); Tromf ki (h. n. 1666); A három kérdésre adott summás választételnek megerősödése (h. n. 1666); Bensült veres kolop (h. n. 1666); Philosophia naturalis (Sárospatak 1667); Görcsös bot (u. o. 1668); Igazság istápja (u. o. 1669); Sermo panegyricus in obitum Francisci Thedei (u. o. 1669); Sibelius Gáspárnak imádsági (latinból ford., Kolozsvár 1673); Oratio... dicta occasione funeris Stephani Bocskai (u. o. 1674); Syllabus assertionum... (u. o. 1685). Üdvözlő verset irt Buzinkai Mihály Institutionum Thetoricarum Libri Duo (1658) c. műve. Elnöklete alatt számos tanítványa tartott értekezést legtöbbnyire bölcsészeti tételekről.

Forrás: Pallas Nagylexikon