Poseidon

(a rómaiaknál Neptunus), a teogoniai rege értelmében Kronosnak és Rheának fia, a vizeknek, de leginkább a tengernek az istene, melynek uralma, a világnak a Kronos három fia közötti megosztása alkalmából, osztályrészéül esett. Palotája a tengernek fenekén van, ahol nejével, Amphitritével trónol és vele együtt a hullámokon kocsizik aranysörényes lovak által vonszolva a többi tengeri istenségek, tritonok és nereidák környezetében. A költészet és a képzőművészet gyakran testesíti meg ezt a jelenetet, valamint Athene istennővel való versengését az Attika fölötti uralom miatt, részvételét a trójai háboruban, ahol a görögök pártját fogta, az óriások elleni harcát és a források nimfáival folytatott sok szerelmi viszonyát. Kultuszának fő székhelyei voltak: a Korintusi tenger-szoros, Kalaureia szigete az argoliszi keleti tengerpart mellett és Mykale előhegysége a kisázsiai Jóiában. Jelvénye a szigony, mellyel a tengert felkavarja és a földet megrázkódtatja, ugy hogy abból források apadnak, továbbá a delfin és a tinhal (l. az ábrát). A lovat, a mozgó hullámok jelképét teremtményének tekintették és Görögországban sok helyen fogatok versenyét rendezték tiszteletére. P.-nak fekete és fehér bikákat, vadkanokat és kosokat áldoztak. V. ö. Gerhard, Über Ursprung, Wesen und Geltung des P. (Berlin 1851); Eschweiler, De nomine mythologico P. (Rostock 1869).

[ÁBRA] Poseidon.

Forrás: Pallas Nagylexikon