Positio

(lat.) a. m. állás, fekvés, helyzet, állapot; P.-lövegek azok, amelyeknek rendeltetése helyüket ritkán vagy soha sem változtatva harcolni. Ilyenek az ostrom-, vár- és partlövegek. Szerkezetüknél nagyobb tekintettel vannak hatásosságukra mint mozgékonyságukra. Régebben a tábori lövegek azon nemét is P.-lövegeknek nevezte, amelyek nehézségüknél fogva nehezen voltak szállíthatók s inkább védelmi harcban mint támadóban használtattak. L. Löveg.

P.-szög, az a szög, melyet valamely irány (p. egy kettős csillag összekötő vonala) egy adott ponton (az előbbi példában a főcsillagon) átmentő deklinációkörrel bezár. Rendesen északról keleten, délen, nyugaton át, csillagászati távcsőben tehát alulról jobb felé 0°-tól 360°-ig olvassuk. Leginkább kettős csillagok kimérésében, fogyatkozások és holdfödések jellemzésében s általánosan mikrometrikus megfigyelésekben alkalmazzák, s egy távolsági adattal együtt két pontnak relativ helyzetét teljesen megszabja.

Forrás: Pallas Nagylexikon