Pósmustár

(növ., sásafű vagy zsázsa, rézsuka, néhol borsfű, borsika vagy borserejü fű, Lepidium Tourn.), keresztes virágu fű vagy félcserje, termete meg a levele különböző, virága apró, fürtös, fehér, táskája a tetején többnyire csorbított, rekesze egymagu, csappantyuja sajkaforma, a háta ékelt. Mintegy 100 faja az egész földkerekség mérsékelt és hideg tájain elszórva nő, hazánkban 8 faj terem. A L. Latifolium L. (borsos fű, szépítőfű, mert a paraszt nő a szeplőt vagy más arcfoltot dörzsöli vele, hogy szebb legyen), 6-12 dm. magas, levele tojásdad. A L. sativum L. (salátaforma) persiai, egynyári, kertbe gyakran vetik, csípős ízü és téli saláta lesz belőle. 3 cm. magasra nő, alsó levele szabálytalanul szárnyalt, a felső lándsás v. szálas. Azelőtt mind a kettő officionális volt (herba et semina nasturii hortensis). Csípős, éteres olaj, nyálkás magvában pedig 58% kövér olaj van.

A L. ruderale L. (büdösfű), oly erős szagu, hogy állítólag a féreg a lakásból menekülne tőle. A L. sativum pirosbarna magva nagyon gyorsan, 2-3 nap mulva csirázik, azért hogy télen a szobában, némi zöldség legyen, boros üvegre csavart nedves kócba v. nedves mosdószivacsra vetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon