Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
POSTAÜGY... ----

Magyar Magyar Német Német
POSTAÜGY... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

POSTAÜGY

(MELLÉKLET A POSTA CIKKHEZ.)

A posta keletkezése és fejlődése.

A posta nyomaival már a bibliában találkozunk, de még ennél is korábban részint mondákból, részint történeti adatokból tudjuk, hogy Egyiptomban, Indiában és Khinában az uralkodóktól eredő hirek közvetítésére futárok voltak alkalmazva. A görög hemerodromok általán nevezetesek. De nevezetesebb szerepet játszott a posta már a persa és a római birodalomban. A persa posták központi igazgatása élén a király után következő méltóságok állottak, kik közül többen maguk is királyokká lettek. Három-négy mérföldnyire az utak mellett futárállomások voltak, rendszeres szolgálattal s oly berendezéssel, hogy egy körülbelül 350 mérföldnyi utat a persa posta öt nap alatt tett meg, tehát naponkint 70 mérföldet, 500 km.-t tettek meg lóháton, oly eredménnyel, melyet csak a tökéletes és jól működő szervezet és a gyakori lóváltások képesek megmagyarázni. Ez a posta is azonban kizárólag csak állami igazgatási célnak szolgált.

A római birodalomban már kifejlett postaszervezetet találunk, melynél azonban szintén az uralmi szempontok játszottak fő szerepet, s bár később a posta némileg a kulturális s főként a kereskedelmi érdekek szolgálatába is bevonatott, a hadászati és hatalmi szükségletek kielégítése maradt mindig első rendü feladata. Fejlődése magaslatán is csak kiváltságos egyesek, vagy osztályok nyertek engedélyt a posta használatára. Jellemző, hogy a császári korszakban élén a testőrség főparancsnoka állott s katonai szervezete volt. A nevezetesebb állami utak mentén milyenek pedig a központból a birodalom minden részében szétágaztak, egy-egy napi távolságra postaállomások (stationes) tartattak fenn, ahol az utasok megszállhattak. Ez állomások között 1-2 mérföldnyire lóváltóhelyek (mutationes) voltak felválltva. A posta fentartásának terhe a községekre, a népre nehezedett, azok viselték tehát a terheit, kik előnyeiben nem részesültek. A római postát, ugy mint a római birodalmat, a népvándorlás viharai seperték el.

Középkor. Itáliában a római posta megszünte után alig akadunk ez intézmény nyomára. Galliában a Merovingek alatt, ha nem is rendszeres posta, de legalább az udvar számára köteles előfogatadás és ellátás létezett. Nagy Károly létestett ugyan némi postaszervezetet, hogy óriás birodalmának egyes részei közt összeköttetés legyen, de ez a posta a verduni szerződés által keletkezett új államalakulatokban már nem ment át, végleg elenyészett. Egyedül a mohammedán khalifa-birodalomban működött állandóbb szervezet, melyet kisebb terjedelemben magánosok is használhattak. Ily körülmények közt, állami posta hiányában a középkor a magánposták keletkezésének és kifejlődésének ideje. Püspökségek, kolostorok, városok s más testületek rendes küldöncöket tartottak, kik a testületen kivül állóknak is teljestettek szolgálatot. A magánposták közül legnagyobb hirnévre vergődött a párisi egyetem postája, mely eleinte csak a tanuló ifjuság szolgálatára rendszeres összeköttetést tartott fenn Páris és a vidéki városok között. Ez posta csakhamar közhasználatuvá vált, a francia királyok 1296. és 1315. privilegiumokat adtak neki, az idegen uralkodók védelmükbe fogadták. Fő jellemvonása volt, hogy a szállítási díjak jövedelméből képes volt összes kiadásait fedezni. Virágzott a XV. sz. második feléig, midőn XI. Lajos állami postát létestett, végleg azonban csak XV. Lajos törölte el 1719. Németország a maga apró államaival sokkal tovább nélkülözte az állami postát, mint Franciaország; itt hosszu időn át kereskedők, vándorló legények, zarándokok, utazó barátok közvetítették a levelezést, majd pedig a nagyobb városok hivatalos levélvivőket tartottak. Ezen városi posták által más a XIII. sz.-ban összeköttetés állott fenn Felső-Olaszország és Dél-Németország kereskedelmi emporiumai között. A gócpontok Nünrnberg, Köln és Hamburg voltak. A bécsi városházán a XIV. sz.-ban külön helyisége volt a küldöncöknek, a XV. sz.-ban pedig a bécsi városi tanács levelezéseit már felesketett levélvivők vitték szét. A német kereskedő városok a XV. sz. végén már áruszállító járatok létesültek, amelyeket levélközvetítésre és személyszállításra is használtak. Rendszerint hetenkint egyszer indultak Nürnbergből, mint középontból. Az állami postaintézményhez az átmenetet Németországban a mészáros-posták alkották, melyek ugy keletkeztek, hogy a vásárlás végett utazó mészárosokat levelezés közvetítésére használták fel. Később ebből rendszeresen postai közlekedés fejlődött. A városokban a mészárosok kürtszóval hirdették érkezésüket, indulásukat; itt-ott hivatalos felügyelet, sőt vezetés alatt is állottak, állomásaik voltak, meg volt szabva menetrendjük és taksájuk. Egyes helyeken a személyszállítást is közvetítették. Néhol még a XVII. sz.-ban is fennállottak. Az első rendszeres postaintézmény német területen, Kelet-Poroszországban, a német lovagrend postája volt a XIV. sz. végén. Élén állott a marienburgi főlovászmester, állomásai voltak a rendházak. Tisztán hivatalos posta volt, melyet a közönség igénybe nem vehetett.

Újkor. Állami posták keletkezésének ideje. Amerika felfedezése, Afrika körülhajózása, a nagy tengeri utak megnyitása, a tudományok felújítása (renaisance), a reformáció, végül Európa keletén a hódító török hatalom fellépte s az ezen világtörténelmi események nyomán anyagi és szellemi téren megindult mozgalom, mely a XVI. és XVII. sz. eszmeáramlatának és politikai életének irányt szabott, az európai államokban lendületet adott a posta intézmény szervezésének is. A XVI. sz.-ban a Habsburg-ház érezte első sorban szükségét a postának, miután birtoka Magyarországtól Ausztrián, a német császárságon keresztül egyrészt Németalföldre, másrészt Spanyolországra s Felső-Olaszországra is kiterjedt. E roppant birodalomnak szüksége volt a közvetlen és gyors összeköttetésre, rendszeres postaközlekedésre. Első kisérlet e téren III. Frigyes alatt történt, midőn olaszországi hadjárata alkalmával (1451) Taxis Roger rendszeres futárintézményt szervezett Tirolon és Stirián keresztül a harctérre. Taxis Ferenc később I. Miksa császárnak azt az ajánlatot teszi, hogy Bécsből a német birodalmon keresztül Németalföldre saját költségén postajáratot szervez és tart fenn, ha a császár annak jövedelmét neki és utódainak biztosítja. Az engedélyt megnyervén, 1516. szervezte Bécstől Brüsszelig, majd Tirolon át Milano, Mantova, Velence és Rómáig. Rendes lóváltóállomások voltak felválltva s ezen 300 mérföldet átfutó postának a francia királyi postákkal is volt csatlakozása. V. Károly tovább fejlesztett a postákat, melyeknek élén nemzedékről nemzedékre a Taxisok állottak. Taxis Leonardot V. Károly 1543. tejhatalommal a posták főnökévé nevezte ki, felruházván őt minden azzal jár előjoggal és szabadalommal. II. Rudolf 1595. Taxis Ferenc Leonardot bárói rangra emelte és birodalmi főpostamester címmel ruházta fel. Mátyás 1615. Taxis Lamoralt birodalmi főpostamesterré nevezte ki azzal, hogy ezen hivatalt mint újonnan létesített regálejogot örökös hűbérbe kapja. A Taxis-posta a császár által támogatva, lassankint közhasználatu intézménnyé fejlődött, mely magához vonta az általa átszelt terület egész levélforgalmát. Ezzel azonban harcra szolgáltatott okot az egyes birodalmi országok fejedelmei közt, akik területükön a postaszervezésnek jogát maguknak vindikálták. Legelőkelőbb Brandenburg. Poroszországnak sikerült 1651. saját postát állítani, utóbb Szászország, Braunschweig-Lüneburg, Mecklenburg s a birodalmi városok közül Köln, Nürnberg, Frankfurt tartottak fenn külön postát. Egyebütt azonban továbbra is a Taxis-féle posta működött, melyet Poroszország csak 1864., a Taxis-házzal kötött szerződésével szüntetett meg végleg. Ausztriában 1615-ig a Taxis-féle posta működött, ekkor külön postát létesítettek, melynek vezetése 1627 óta hűbéri joggal a Paar grófokat illette. 1720. VI. Károly visszaállította a Paar-család jogát és állami kezelésbe vette a postát.

Franciaországban XI. Lajos 1464. szervezett állami postát, az országutak mentén 4-4 mérföldnyire postai állomásokat állítván fel. Ez a posta eleinte kizárólag az állami közigazgatást szolgálta, csak 1480-tól kezdve kaptak magánfelek is engedélyt annak díjfizetés melletti használatára. III. Henrik alakította át a postát modern értelemben: 1576. az egész országra érvénnyel megállapította a díjakat és a menetrendet. IV. Henrik 1597. személyszállítást szabályozta. Még XIII. és XVIII. Lajos nevezetesek a posta fejlődése érdekében tett intézkedésükről. Angolországban VIII. Henrik szervezte a postát, mely 1635-ig csak az államnak szolgált. I. Károly tette hozzáférhetővé a nagy közönségnek, egyúttal megszüntetvén a magán postákat. 1839. Rowland Hill (l. o.) az angol parlamentben azzal a javaslattal lépett fel, hogy a rendkivül magas és a távolság szerint megállapított postai levéldíj akkép mérsékeltessék, hogy Angolországon belül levelenkint, tekintet nélkül a távolságra, 1/2 unciánként (a. m. 141/2 gramm) 1 penny fizettessék. Az új tarifa 1840. életbe is lépett s ugyanakkor hozták be a levéljegyeket. Rendkivül fellendítették a levélforgalmat ezek a reformok, amelyek rövid időn belül a kontinens államaiban is befogadásra találtak, lehetővé tévén a posta általános használatát. Spanyolországban már a XIII. sz. végén léteztek magán posták correos néven. A tulajdonképeni postákat a Habsburg-ház uralma alatt a Taxisok létesítették és állami kezelésbe a posta 1716. került Olaszországban a szomszéd államok postavonalai nyultak be. A német, osztrák, francia posták közvetlen összeköttetésben álltak Velencével, Milanóval, Firenzével és Rómával. Nápoly a XVI. sz.-tól a XVIII. sz.-ig Spanyolország postaterületéhez tartozott, mivel annak uralma alatt állott. Oroszországban végül az első rendes postákat Feodorovics Mihály rendezte be 1630.

A magyar posta fejlődése

Midőn őseink Európában megtelepedtek, a mai értelemben vett állami posta, mely a közönségnek rendelkezésére állott volna, egy országban sem létezett. Fejedelmeink és első királyaink is hirnökök (praecones) és futárok (cursores) útján hirdették ki akaratukat, hivták össze a nemzetgyülést és királyi küldöttek (pristaldusok) útján rendelték a törvénybe a feleket. A táborba hivás véres kard körülhordozásával történt. E hirnökök és futárok gyalog vagy lóháton jártak és Szent László király törvénye szerint a futár bárkinek lovát igénybe vehette, az ellátás pedig szintén a népet terhelte. Az irás elterjedésével a XII. sz.-tól kezdve a városok, főurak és főpapok is tartottak levélvivő szolgákat, mig a nép a céhek s más testületek, valamint magánosok által fentartott postákat használhatta. Az első rendszeres posta a Habsburg-ház uralmával létesült, I. Ferdinánd még 1526. megbizta a Taxis-családot, hogy Bécs és Pozsony közt állandó postai közlekedést rendezzen be. A Taxis-féle posta nálunk azonban csak rövid ideig tartott. 1558. Paar Péter báró vette át a magyar posták vezetését és azt Esztergomig, majd a Vág és Nyitra mentén Lőcséig, Kassáig és Eperjesig terjesztette ki. A magyar posták igazgatása azontúl a XVIII. sz. elejéig a Paar-családnál maradt ugyan, de nem hűbér gyanánt, ugymint a Taxis-család birta az osztrák és német postákat, hanem a pozsonyi és később szepesi kamarának vezetése alatt, ugy hogy a magyar posta a Paar-család igazgatása idejében is állami intézmény volt. A Paarok ugyan kieszközölték maguknak a hűbérjogot, de ez soha gyakorlatban nem érvényesíttetett. A szatmári béke után pedig 1722. III. Károly a Paar-családnak papiroson maradt jogát is végleg megváltotta és közvetlen állami kezelésbe vette a postákat, a levélszállítást állami monopoliumnak jelentvén ki. A magyar és erdélyi postákat a bécsi udvari postahivatala alá helyezték, a postamestereket pedig, akik a postaállomásokat nagyrészt örökjogon birtokolták és haszonélvezetre földeket kaptak, adózás és katona beszállásolás alól, vám- és hídpénz stb. alól felmentették. A levélszállítási díjat féllatonkint 8 krban állapították meg, mely összegnek felét a feladó, felét a címzett fizette. 1750. kocsipostajáratokat (diligence) léptettek életbe s ezzel a rendes utazhatást, valamint a pénzes levelek és csomagok szállítását is lehetővé tették. A kocsipostajáratok külön igazgatás alatt állottak és 20 frtig a csomagok szállítására kizárólagos joggal birtak, mely kiváltság 1838. szünt meg. II. József 1783. a posták igazgatását a budai helytartótanácsra bizta, az erdélyi posták vezetését pedig 1790. az erdélyi főkormányszék vette át. A postai belkezelést illetőleg azonban továbbra is a bécsi udvari postaigazgatóság, a kocsipostajáratokat illetőleg pedig a bécsi főexpedició maradt vezető közeg. Az igazgatás könnyítésére postagondnokságokat állítottak fel, amelyek az illető helyen a postahivatal kezelését is ellátták, eképpen alkalmaztatván legelőbb állami tisztviselők a postaszolgálatban. 1807-től kezdve a gondnokságok postaigazgatóság elnevezést nyertek és a postahivatalok vezetése alól felmentvén, kizárólag a területi igazgatással foglalkoztak. A XVIII. sz. végétől kezdve, a francia háboruk következtében beállott pénzszükség folytán, a posták igazgatásánál a pénzügyi szempontok léptek előtérbe. A levélportódíjakat fokról fokra emelték, mig végül 1817. a díjazásra hét távolsági fokozatot állapítottak meg, 3 mérföldenként és féllatonkint 6-6 krral emelkedő díjjal; e szerint a 7-ik távolságban (18 mérföldön felül) féllatonként 42 kr. volt a levélporto. A postahivatalok száma a jelen század elején Magyarországban 365, Erdélyben 56 volt, ezenfelül 27 levélgyűjtőállomás működött, melyek kézbesítéssel nem foglalkoztak. 1913. Paar Károly herceg a család részére még fennállott postakiváltságokról lemondott, minek folytán a postameseterek kinevezési joga a helytartótanácsra s Erdélyben a főkormányszékre szállott át. 1824-től kezdve a diligenceokat az éjjel-nappal közlekedett postai gyorskocsik váltották fel, melyek már levélpostát is szállítottak. A harmincas években indult meg a gőzhajózás a Dunán, levélpostaszállításra azonban a hajójáratokat, legelőbb Bécs-Pest és Pest-Orsova közt, csak 1850 márciustól fogva használták föl. A negyvenes évek végén építették az első vasutakat (Marcheggtől Pozsonyig, Pesttől Vácig és Szolnokig; 1850 vége felé nyiltak meg a vác-esztergom-(nána)-i és az esztergom-(nána)-pozsonyi közbenső vonalszakaszok. E közlekedési reformok a posta fejlődésére is hatással voltak. A főbb vonalakon azontúl a posták már naponként közlekedtek, a díjazás egyszerűbb lett, amennyiben hét fokozat helyett kettő állapította meg féllatonként 6 és 12 krajcárral emelkedő díjjal stb. A magyar posta egységes vezetés alatt még ez időben sem állott, mert a kocsipostát még mindig Bécsből igazgatták.

A parlamentáris kormányforma életbeléptetésével 1848. a postaigazgatást a magyar földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumra bizták, melynek azonban - a bekövetkezett események folytán - nem volt ideje újításokat tenni. 1850 a posta az osztrák kereskedelmi minisztérium alá került, hivatalos nyelv a német lett; Bánság, Erdély, Horvátország külön-külön postaigazgatóságot kaptak. Az osztrák igazgatás alatt a magyar postára nézve több nevezetes intézkedés történt. 1850 dec. 26. kelt pátenssel Magyarország egész területére kiterjesztették az osztrák tartományok számára 1837. kelt postatörvény határozmányait, azon eltéréssel, hogy az utasok szállítása Magyarországon nem vétetett föl a kizárólagos jogok közé. Megszüntették a kocsiposta külön igazgatását és megbizták az összes postahivatalokat pénzküldemények és csomagok közvetítésével. Behozták 1850. a levéljegyekkel való bérmentesítést és a postautalványozást, 1859. a levelek expressz kézbesítését, 1860. a csomagoknál az utánvételi szolgálatot. 1865 okt. 2. kelt pátenssel a portomentességet szabályozták. A levéldíjat leszállították 1-1 lat után helyben 2 krra, 10 mérföldnyire 3 krra, 20 mérföldnyire 6 krra s azontúl 9 krra; a belföldi hirlapok bérmentestésére hirlapjegyeket adtak ki, 100 darabját 1 frt 5 krjával. 1850 ápr. 6. létesült a német-osztrák postaegylet, mely e területeken a postaküldemények egyöntetü kezelését és díjazását biztosította. A magyar alkotmány helyreállításával a postaügyet 1867 máj. 1. a magyar földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium, később a közmunka- és közlekedésügyi, most kereskedelemügyi minisztérium vette át, amely vezetés alatt az intézet gyors fejlődésnek indult. Így a postahivatalok száma: 1867-ben 941, közte 2 mozgóposta, 1884-ben már 3468, közte 49 mozgóposta; postajáratok száma: 1867-ben 1141 (15 millió évi üzleti km.), 1884. már 4951 (40 millió évi üzleti km.); az állami postaszemélyzet száma; 1867-ben 918, 1884. már 3230 volt. A kezelés terén említendők: a levelező-lapok behozatala 1869., a távirati pénzutalványozás 1868., külön magyar jelvényű levéljegyek 1871., postai megbizások behozatala 1882-ben. 1874. megszünt a frankókényszer a csomagoknál; az expressz kézbesítést pedig a csomagokra és pénzes levelekre is kiterjesztették; 1877. a kisebb forgalmu postahivatalokat a távirdával egyesítették. 1874. volt Bernben az első postakongresszus a világpostaegyesület megalapítására, amely egyesülés az egész földkerekségre kiterjedő egységes postadíjazást és kezelést létesített (l. Egyetemes postaegyesület). 1886-tól kezdve a postatakarékpénztári teendőkkel bővült a postahivatalok munkaköre. 1887. a postát és távirdát ugy az igazgatásnál mint a hivataloknál egyesítették, a személyzetet egy létszámba összeolvasztották. 1888. Ausztriával új egyezmény jött létre, mely a postai és távirdai belforgalmat illetőleg mindkét félnek teljes szabadságot biztosít. Az ezután következő évekre esik a magyar postakezelés teljes újjáalakítása.

Posta és távirda egyesítése.

A posta és távirda a nyugati államok legtöbbjében ugy az igazgatás, mint különösen a kezelési szolgálat tekintetében egyesíttetett, mert a személyzetnek mindkét üzleti ágban való felhasználása mellett a szolgálatot kevesebb munkaerővel lehet ellátni és a hivatali helyiségeknél s egyéb költségeknél oly megtakarításokat eszközölni, amelyek az üzleti kiadásokat lényegesen apasztják. Ehhez járul, hogy a téli időszakban a postai forgalom élénkül, a távirdai pedig alább hagy, mig nyáron megfordítva áll a dolog, minélfogva a közös személyzetet a szükség szerint itt vagy ott lehet nagyobb mérvben alkalmazni. A két intézmény egyesítése különösen a túlnyomó többségében levő kis hivataloknál feltétlenül indokolt és kivánatos, mert ily helyeken a két üzletág együttes ellátása is elég képes egy ember munkaidejét kitölteni. Ezen indokok voltak irányadók Baross miniszterre, midőn 1878. nálunk is keresztül vitte a postát, amelynek eredményeképen 1887-ről 1888-ra a személyzeti létszámot vagy 10 százalékkal, 910 egyénnel, az üzleti költségeket pedig több mint 200 000 frttal volt képes apasztani. A két intézet egyesítése tehát kizárólag financiális rendszabály, amelynek megvan az az árnyoldala, hogy a posta- és távirdaszemélyzet, mint egész, nem képes mindkét ágban oly gyakorlottságot szerezni, mint ha csak egyben-egyben munkálkodik. Az egyesítés ezen hátránya bizonyos mértékig nálunk is érezhető.

Posta- és távirdaszervezet.

Talán nincsen közigazgatási ág, mely annyi szervezésen ment keresztül, mint a posta és távirda. Oka ennek abban rejlik, hogy a posta és távirda nem annyira közigazgatási, mint inkább szabadabb kereskedelmi jelleggel bír s azért az intézményt nehezen lehet a rendes hivatali formákba, eljárásokba beerőszakolni. Ezért van, hogy ez intézmények igazgatására majd kisebb-nagyobb hatáskörrel vezérigazgatóságokat létesítettek, majd egyik-másik miniszter e hatáskört megnyirbálván, az ügyeket rendes módon szakosztályban intéztette el. Mig Baross Gábor a vezérigazgatóságokat megszüntette, addig legújabban Dániel miniszter posta- és távirda-elnökigazgatóság címen újból létesített ilyet. Ezen elnökigazgatóság a kereskedelmi minisztérium egy szakosztályát képezi, de vezetője más szakosztályfőnököknél nagyobb kinevezési és intézkedési joggal bir. Az elnökigazgatóság jelenleg hét ügyosztályból áll, nevezetesen: az elnöki, személyzeti, nemzetközi, postaüzleti, távirdaüzleti, műszaki, postajárati és gazdászati ügyek intézésre. Az elnökigazgatóság mellett mint számvevő hatóság az országos posta- és távirdapénztár, a posta- és távirdaszerelvények és nyomtatványok kezelésére az országos posta- és távirdagazdászati hivatal működik.

A kerületi igazgatás 9 posta- és távirdaigazgatóságra van bizva, amelyeknek székhelye Budapesten, Kassán, Kolozsváron, Nagyváradon, Pécsen, Pozsonyban, Sopronban, Temesváron és Zágrábban van. A posta- és távirdaigazgatóságok végrehajtó közegei a központi igazgatásnak és ellenőrző hatóságok a kezelési hivatalokkal szemben. Önálló hatáskörükben kinevezhetik a posta- és távirdaszolgálat, engedélyezhetnek a kerületükben levő személyzetnek szabadságot 4 hétig, bizonyos összegig jutalmat, felvehetnek díjnokokat stb. és korlátoltabb mértékben utalványozási joggal birnak. A kezelést a posta- és távirdahivatalok látják el, szám szerint körülbelül 4100, ezen felül a vasúti vonatokon működnek mozgópostahivatalok, melyek a szolgálatot a vonat haladása közben végzik, szám szerint 350. A posta- és távirdahivatalok kétfélék, kincstáriak, számszerint 250, melyeknél kinevezett állami személyzet látja el a szolgálatot; ugyanígy működnek a mozgópostahivatalok. A többi 3850 hivatalnál a kincstárral szerződési viszonyban álló postamesterek és ezeknek magánszerződés alapján fogadott alkalmazottjai, a posta- és távirdakiadók végzik.

A külföldön is találjuk a posta és távirda szervezése körül a fentebb említett vajudásokat, melyek egyes államokban ez intézmények teljes önállósítására vezettek. Igy Angliában a vezérlő hatóság a post-office élén a postamester general áll, ki tagja a felelős minisztériumnak s így közvetlenül a koronának van alárendelve; Olaszországban külön posta- és távirdaminisztérium a legfelsőbb hatóság; az északamerikai Egyesült-Államokban a post-office department élén álló postamester general politikai vezéregyén, aki közvetlenül a köztársaság elnöke alatt áll. Belgiumban külön vasúti, posta- és távirdaminisztérium van. Törökországban és Szerbiában posta- és távirdavezérigazgatóság. Dániában, Norvégiában, Spanyolországban, Oroszországban, Romániában és Görögországban a posta és távirda a belügyminisztérium hatáskörébe esik. Ausztriában és Németalföldön, ugy mint nálunk, a kereskedelemügyi miniszter resszortjába tartozik. Svédországban a postafőigazgatóság a pénzügyminiszternek van alárendelve és Luxemburgban a pénzügyi vezérigazgató vezeti a postát és távirdát is. Bulgáriában a posta- és távirdaügyek a külügyi és kultuszminisztériumhoz, Portugáliában a közmunkaminisztériumhoz tartoznak. Svájcban a legfőbb hatóság a Bundesrath s ennek egyik tagja vezeti a postai és vasúti osztályt.

Postaforgalom.

Alig van intézmény, amelynek oly sokféle teendője volna, mint a postának. (L. Postai szolgálat.) Midőn alábbiakban a posta tevékenységét számokban is kifejezésre juttatjuk, e számok megitélhetésére meg kell jegyeznünk, hogy a levelezést és részben a hirlapforgalmat a mindenütt fennálló postakényszernél fogva (l. o.) majdnem kizárólag a posta közvetíti; egyéb küldemények szállításánál, valamint postautalványok, megbizások, utánvételek közvetítésénél a posta más vállalatok versenyével küzd meg, mig a többi teendők tekintetében pedig a posta csak kisegítő vagy mellékszerepet visz, ugy hogy az ebbeli eredmények kimutatása nem ide tartozik. Mint személyszállító eszköz a posta régebben nagy jelentőséggel bírt, mely azonban a vasutak elterjedésével mindinkább csökkent s ma már legtöbb országban említésre sem méltó.

Ami különösen a magyar postát illeti, nálunk a postakényszer a hirlapokra nézve nem oly szoros mint a levelezésre nézve, amennyiben a 2 kg-nál súlyosabb csomagokban küldött hirlapokat e kényszer alól egészen kiveszi. Ez alapon a csomagszállító és kiviteli részvénytársaság néhány év óta be is rendezett szolgálatot, amely a hirlapokat nagy csomagokban vidéki ágensekhez elszállítja, akik az előfizetők között való kézbesítésükről gondoskodnak. E szolgálat nem fog fennállhatni, mihelyt a posta megfelelő módon arról gondoskodik, hogy a hirlapokat rögtön érkezés után és külön, nem pedig mint most, a levelekkel együtt s igy késedelemmel kézbesíti, másrészt, ha a szalagozás és a hirlapjegyek felragasztásával járó munka tekintetében a posta egyszerűbb eljárást fog életbeléptetni, mert a hirlapoknak fő érdekük az, hogy az előfizetőikkel közvetlenül, nem pedig ágens útján legyenek érintkezésben.

Ami a postakényszer alá nem eső küldeményeket illeti, legnehezebb a magyar posta álláspontja a csomagoknál. Nálunk a kereskedelem és ipar cikkeit régtől fogva majdnem kizárólag a posta közvetítette az ország minden részében és a vasutak kiépítése, amelyek egész berendezésüknél fogva a nagy árutömegek szállítására vannak hivatva, a postát e feladatától fel nem mentették. A posta csomagszállítás előnyeiben az ország összes vidékeit egyformán részesíti s oly tarifát tart fenn, amelynek tételei egységesek s igy az ország legtávolabb vidékeit is bevonják a forgalomba. E tarifa alapján a posta, amit a rövid és sűrü forgalmu összeköttetéseknél nyer, a távol fekvő és csak költséges közúti járatokkal meg közelíthető ritkább forgalmu összeköttetés fenntartására fordította, igy is a csomagszolgálat fentartása az egész postahálózaton veszteséggel járt a postára nézve.

Néhány év óta azonban magánvállalkozók karolták fel a csomagszállítást, de csakis a sűrü forgalmu vasút mentén fekvő helyek közt, ekként részben elvonván a postától azt a bevételt, amelyet az elmaradottabb vidékek forgalmának istápolására fordított. E magán csomagszállító vállalatok vagy 70 városban tartanak ügynökséget és az általuk szállított csomagok száma meghaladja a 2 és fél milliót. A magánvállalatok azt az előnyt nyujtják feleiknek, hogy a csomagokat a feladók kereskedéséből elviszik és a rendeltetési helyen mindenütt lehető gyorsan házhoz kézbesítik; tarifájuk ugyan nem olcsóbb mint a postáé, de az az előnyük, hogy nem kötelesek 5 kros pénzügyi bélyeggel ellátott szállítólevelet csatolni csomagjaikhoz.

Egyes országokban, ahol a posta a csomagszolgálattal van egyáltalánban nem foglalkozik, vagy azt csak legutóbb rendezte be, vannak magánvállalatok, amelyeknek virágzó és üdvös hatásu berendezésük van, aminő a Párisban 1888. kizárólagos joggal berendezett, de a francia kormány felügyelete alatt álló Poste aux colis (massageries), avagy az 1849. létesített Continental daily parcels express Anglia és a kontinens közötti csomagszolgálat közvetítésére és É.-Amerikában a Harudens express és az Adam"s express. Ezeknek a vállalkozásoknak azonban kiterjedt, a gyengébb forgalmat is felölelő hálózatuk van, amely a postát vagy helyettesíti, avagy kiegészíti, mig minálunk a magán vállalatok közgazdaságilag káros hatásuak és a postának e tekintetben kifejtett hasznos működését megbénítók. Kivánatos ezért, hogy a magyar posta e versennyel diadalmasan küzdjön meg, ami nem is nehéz, ha tekintetbe vesszük százados gyakorlat által képzett ügyes, megbizható személyzetét és szolgálatát, amellyel a magánvállalatok nem rendelkezhetnek. A postának mindenekelőtt az kellene, hogy a pénzügyminiszter törülje el a szállítólevelekről az 5 kros bélyegkényszert, azután hogy a magánvállalatok mintájára minden nagyobb városban házhoz kézbesítő szolgálatot rendezzenek be, ugy hogy e szolgálatért azon kereskedőktől, akik naponta több csomagot kapnak, a jelenleginél sokkal csekélyebb kézbesítési díjat szedjen, avagy beszüntesse a havi 5 frtos fiókdíjat. Ezen megjegyzések után a magyar posta forgalmát a következőkben tüntetjük fel 1868. (a postát a magyar kormány veszi át), 1875. (a világpostaegyesület kezdete), 1885. (országos kiállítás) és 1895. (ezredévi ünnep előkészületei) évi eredmények szerint:

Év

Levelezés, nyomtatv., áruminta

Portomentes ily küldemények

Összesen

Esik egy lakosra

 

millió darab

 

1868

19

5,8

24,8

1,8

1875

42,8

12,1

54,9

3,5

1885

115,4

20,9

136,3

7,4

1895

197,2

32,0

229,2

13,4

 

Év

Hirlapok millió db.

Esik egy lakosra db.

Összes levélposta db.

1868

13

0,8

24,8+13=37,8

1875

25,5

1,6

54,9+25,5=80,4

1885

47,2

2,8

136,3+47,2=183,5

1895

89

5,2

229,2+89=318,2

 

Év

Csomag és pénzeslevél

 

millió db.

súly millió kg.

érték millió frt

1868

5,4

5,3

951

1875

7,0

9,1

1074

1885

13,0

37,0

2663

1895

15,7

62,6

2010

Év  Postautalvány, utánvételek és postai megbizások pénzösszege

 

utalvány, utánvétel

megbízás

összesen

esik egy lakosra frt

 

millió forint

 

1868

7,9

-

7,9

0,5

1875

90,9

-

90,9

5,9

1885

238,6

3,9

242,5

14,6

1895

463,2

10,8

474,0

28,0

A levelezés e szerint Magyarországon 1868 óta 820%-kal, a világpostaegyesület keletkezése óta pedig (1875) 316%-kal emelkedett; még óriásibb az emelkedés az utalványforgalomnál, kisebb a csomag- és pénzforgalomnál. A világpostaegyesület alakulásakor 1875-ben 3 300 millió db. példány volt, mig most 20 000 millió dbra rug. Ezen óriási tömeg így oszlik meg:

9400 millió levelezőlap

380 millió csomag

2200 levelezőlap

90 pénzesküldemény

7400 nyomtatv., hirlap

320 postautalvány

140 árúminta

60 utánv. s megbizás

1873. az összes postahivatalok száma 85 000. Jelenleg az összes postahivatalok száma v. 200 000. A posta által befutott út egy évben vagy 2000 millió kilométer, ami a Napnak a Földtől való 15-szörös távolságának felel meg. Egyes összeköttetésekben oly óriási a postaforgalom, hogy azt a rendes eszközökkel nem is győzik, hanem csak különleges berendezésekkel. Ilyen: 1. Az angol-keletindiai posta, amely minden héten egyszer, pénteken este indul Londonból vagy 800-1000 darab, egyenkint 25 kilogramm súlyu levélzsákkal. Doverból átviszik hajón Calaisba, ahonnan 10-12 vasúti kocsiból álló, csak e posta szállítására szolgáló külön vonat indul, amely Franciaországon Modenánál Olaszország területére lép, hogy terhét Brindisibe, a kikötőbe szállítsa. A vonatot angol tisztviselő kiséri, aki Modenában a Kelet-Indiába szóló francia postát és később az olasz és a többi Európa oda szóló postáját felveszi. Az egész postát Brindisiből hajón Alexandriába viszik, a hova csütörtök reggel érkezik. Alexandriából egyiptomi különvonat viszi a postát Szuezbe, ahonnan Bombayba induló hajón megy rendeltetési helyére. A jövőre nézve ugy tervezik, hogy ezt a postát Dover-Ostende, Herbesthal, Passau, Bruck, Belgrád, Ristovac, Szaloniki, Port-Szaidon át szállítják el Bombayba. Ez által a tengeri út rövidebb lévén, a szállítás rövidebb idő alatt és biztosabban történhetnék. Az angol posta ezen különleges berendezésért évenkint 2 millió franknál nagyobb összeget fizet Franciaországnak és Olaszországnak. 2. A másik érdekes berendezés a New-York és Németország között közlekedő német hajókon berendezett mozgópostaszolgálat, amely lehetővé teszi, hogy Amerikából eredő, illetve Európából oda küldött óriási levélanyag (vagy 150 zsák minden postával) rendezett vagy feldolgozott állapotban adassanak át a szárazföldi postának. Németország irányában e tengeri posta mind német, a megfordított irányban mint az Északamerikai Egyesült-Államok postahivatala működik.

Végül közöljük az alábbi táblázatban a nagyobb országok 1894. évi forgalmát.

[ÁBRA]

Postai csomagok.

Postán szállított, kisebb súlyu és terjedelmű áruküldemények. A posta kizárólagos szállítási joga e küldeményekre ki nem terjed és azért magánosok is foglalkoznak e csomagszállítással. Mégis a posta fontos közigazgatási feladatot teljesít, mikor a postai csomagszállítást fentartja, még némi áldozat árán is, mert avval lényegesen kiterjeszti az áruforgalom terét és belevonja a közgazdaságba azon gyengébb termelő és fogyasztó erőket, melyek a nagy forgalom vonalaitól félreeső vidéken lakván, soha sem vonatnának be az egész nemzeti gazdálkodás szervezetében, mert magán szállító oda összeköttetést nem tartana fenn, mivel nem fizetné ki magát. A magán szállítók csak az erős forgalmi viszonylatokat aknázzák ki, mig az állami posta feladata egységesen, olcsó tarifa felállításával, ha kell, áldozat árán is az ország minden részében csomagforgalmat fentartani. A postai csomagszolgálat kivált azért oly fontos, mert rendesen fejlesztője a későbbi nagyobb áruforgalomnak. A 70-es évek végéig a nyugati államok postái (francia, angol, belga, olasz, spanyol stb.) nem foglalkoztak csomagszállítással. Az 1880-iki párisi colis- (csomag-) egyezmény tárgyalásai lényegesen hozzájárultak a helyesebb felfogás terjesztésére, és azóta számos államposta bevonta üzletkörébe a csomagszállítást, vagy legalább a vasutakkal végeztével azt, felsőbb felügyelete és garanciája alá helyezte, mint p. a francia. Angliában oly hódítást tett a postai csomag (parcel), hogy forgalma 1882 óta, amikor a brit posta felkarolta ez üzletágat, több mint évi 100 millió darabra szökkent, és ma már jelentékeny szerepet játszik Anglia áruforgalmában. A magyar posta szállít évenként mintegy 15 millió darabot, még pedig 8 milliót a belföldi, a többit a külföldi, és pedig kiválóan Ausztriából Magyarországba való fogalomban. Minden postai csomagot az üzleti szabályzat szerint csomagolva, lezárva és címezve, nemkülönben szállítólevéllel ellátva kell postára hozni. Különösen fontosak a pénz- és értékcsomagok csomagolására vonatkozó rendelkezések. Díjazásra nézve megkülönböztetik a nemzetközi postacsomagot (colis postal) az egyéb postai csomagoktól. Az előbbi fajtához tartozik minden csomag 3-5 kg. súlyig, mely a nemzetközi colis-egyezmény határozatainak megfelel s olyan országba szól, mely ezen egyezményt aláírta. Az európai államok közül csak Oroszország és Montenegro nem tartozik az egyezményhez. A colis egy irányban sem haladhatja meg 60 cm.-t; tengerentúli országba köbtartalma nem lehet nagyobb 25 dm3-nél. Egyes országokban értéknyilvánítás is meg van engedve (franokban), sőt az utánvéttel való terhelést s az expressz kézbesítést is elfogadják. A colis mindig frankokényszer alá esik és díja annyiszor 25 kr. (50 centime), ahány ország annak szárazföldi szállításában részt vesz; Magyarország és Ausztria együtt véve csak egy ily átszállító tételt vesz igénybe; p. Szerbiába a colis díja 50 kr (2 terület), Belgiumba 75 kr (3 terület, t. i. magyar-osztrák, német és belga). Ha terjedelmes a colis, a rendes viteldíj másfélszerese jár érte, ha értéknyilvánítás van, 300 frankonként 5-25 kr biztosítási díj végre ha tengeren át szállíttatik, 25 ctme-3 frank tengeri átszállítási díj. Ezen a nemzetközi egyezmény alapján álló postai csomagküldeményen kivül, mely csak 5 kg.-ig terjed és a jövő egységes díjazásu csomag elődje, van a rendes postai csomag, melyet minden államban másként díjaznak és kezelnek, épp ugy, miként a levelet Rowland Hill előtt. A magyar posta elfogad ily csomagot 50 kg. súlyig akár bérmentetlenül is. E csomagok súlydíja: 500 g.-ig helyben vagy 75 km,-ig 12 kr, nagyobb távolban 24 kr, 5 kg.-ig ugyanigy 15, illetve 30 kr; ez a 30 kr tétel a magyar csomagposta fontos egységtétele; 5 kg.-on felül minden további kg.-ért még 3, 6, 12, 18, 24 vagy 30 kr, a szerint amint a csomag oly helyre szól, mely a feladás helyétől számítva az I. (75 km.), II. (150 km.), III. 375 km.), IV. (500 km.), V. (750 km.) vagy VI. (1125 km.) távolsági fokozatban fekszik. A postahivatalok e célból megfelelő segédeszközzel, távolságmutatóval vannak ellátva. Terjedelmes csomagért itt is a súlydíj másfélszerese jár, nyilvánított érték után a belföldi értékporto, t. i. 50 frtig 3 kr, 300 frtig 6 kr, minden további 150 frtért további 3 kr. E díjazás formája elavult és a forgalomra nézve nehézkes, ennélfogva egységes alapon való egyszerüsítése kivánatos. E tarifa szempontjából megfelelő egyezmény alapján Magyarország, Ausztria és Németország egységes díjterületet képeznek. Szerbiának, Romániának, Oroszországnak, Svájcnak stb. már lényegesen más tarifája van e csomagok tekintetében. Az erre vonatkozó és országok szerint különböző szabályok és díjtételek össze vannak állítva a postaüzleti szabályzat VII. füzetében. Az imént leirt postai csomag is terhelhető utánvétellel, kiköthető annak expressz, azaz soron kivüli kézbesítése (25 kr expresszdíjért), sőt a levélpostával való gyorsabb szállítást is kivánhatja a feladó, ha a rendes viteldíjon és az expressz viteldíjon felül még 60 kr külön díjat fizet. ily «sürgős» csomag, mely kivált romló természetű küldeményekre ajánlatos, hosszában nem haladhatja meg az 1 métert, a másik két irányban a fél métert és nem lehet súlyosabb 10 kg.-nál. Több mint 3/4-e az összes postacsomagoknak nem haladja meg az 5 kg. súlyt; ez a colis-tarifának és az 5 kg.-os súlyban csomagolják. Ameddig a posta ily súlyhatárok közt marad, nem okoz versenyt a vasútnak, mely eszközeinek természeténél s vonalhálózatánál fogva a nagy áruforgalommal birkózik meg. A magyar posta a 200 frt értéket meghaladó csomagokat a rovatlapokba egyenkint bejegyezni és kézről-kézre adja (kézi darab), a többieket ellenben csak a felvételnél és kézbesítésnél könyveli, útközben darabszám szerint (sommásan) kezeli, miáltal képes fokozott forgalmat is minden akadály nélkül lebonyolítani.

Postai díjszabás

(tarifa). A posta ugyan kétségtelenül állami feladat, de szolgálatait az állampolgárok nem egyenlő mértékben veszik igénybe, ennélfogva ellenszolgáltatás jár érte, de ez nem lehet túlmagas, mert a posta mint kiválóan közérdekü és közgazgdasági jelentőségű intézmény nem szedhet olyan díjakat, melyek az adó természetével birnak. Helyes elve a postai díjszabásnak ennélfogva az önköltség megtérítése olyanformán, hogy az az intézmény és avval kapcsolatos közérdekek fejlesztésére is elég legyen. Minthogy azonban az önköltség az egyes küldeményekre nagyon nehezen volna kiszámítható, s más részt fontos érdek a mellett szól, hogy a postadíjat mindenki könnyen megtudhassa lehetőleg postai értékjegyekkel már a feladás előtt lerója, a modern postai díjszabás iránya a fenti elv lehető szem előtt tartása mellett egyszerűsíteni a tarifákat és ahol és amennyire lehet, távolságra és mellékkörülményekre való tekintet nélkül egységes díjtételeket állapítani meg.

[ÁBRA] (Postai díjazás)

Legtökéletesebben sikerült az eddigelé a levélnél és egyéb levélpostai küldeményeknél, melyeknek díját az egyetemes postaegyesületi egyezmény az egész föld kerekségre nézve, távolságra és országok határaira való tekintet nélkül egységes tételekben állapítja meg, kimondván, hogy 10 ctme a levelezőlap díja, 25 ctme a levélé 15 g.-kint és 5 ctme a díjkedvezményes levélpostai küldeményeké 50 gr.-kint. Ezen nagy vívmány elérése hosszú időbe került. Évszázadokig a legönkényesebb állapotok uralkodtak e téren. Nemcsak minden államnak volt külön a többiétől elütő tarifája, hanem egy-egy országon belül is többféle díjakat szedtek országrészek vagy zónák szerint, és oly drágák és önkényesen komplikáltak voltak e tételek, hogy levélforgalomnak valóságos nyügét képezték. A szabad levelezésnek ezen rabláncait először Angliában törték össze 1840. a Rowland Hill (l. o.) egységes penniportójával. E példát követték lassankint Európa államai is, 1874. Svájc, 1849. Franciaország és Belgium stb. Nálunk 1866-ig tartotta magát a levelezésnek zónák szerinti díjszabása (10 mértföldig 3 kr, 20 mértföldig 3 kr, 20 mértföldig 6 kr, azon túl 9 kr); ekkor jan. 1. lépett életbe a magyar-osztrák pennyporto, t. i. vámlatonkint 5 kr. levéldíjat állapítottak meg távolságra való tekintet nélkül. A tarifák ez egyszerüsítése mindenütt a postaforgalom jelentékeny fellendülését vonta maga után, ami okul és alkalmul szolgált a koncepcióiban valóban nagy szabásu egyetemes postaegyesületi szerződés megkötésére és ezzel kapcsolatban az összes többi postaküldemények és üzletágak díjainak megfelelő egyszerűsítésére leszállítására. Legfontosabb e részben az 1880. Párisban tartott nemzetközi postai csomagegyezmény, mely az olcsó és egyszerü díjszabás előnyeit a kisebb áruküldeményekre is kiterjesztette, megállapítva a nemzetközi postai csomag (colis postal) díját országonkint, tekintet nélkül az átszállítás útjának hosszára, 50 ctmeban. A postai díjakat kiszabásuk alapja tekintetéből feloszthatjuk a) szállítási díjakra (súlyportó, viteldíj), melyek a rendeltetés helyére való elszállításért járnak és a forgalom emelkedésével folyton leszállíthatók, mert ez egy-egy levélre stb. eső szállítási költség és mennyiség növekedésével csökkenik; b) biztosítási díjakra (értékporto), mely a szállított tárgy nyilvánított és ennélfogva esetleg megtérítendő értékével járó kockázatnak az ellenértéke és c) mellék- vagy kezelési díjakra, melyek a postaküldeményre nézve kikötött külön kezelési műveletek költségeinek az egyenértékét képezik; ide tartozik p. az ajánlási díj, a térti vevény díja, az expresszdíj, az utánvételi provizió, a megbizási összeg beszedési díja stb. A mellékdíjak közé tartozik a bérmentetlen postaküldemények pótdíja is (levélnél db-onkint 5 kr., helybe 3 kr., csomagnál 5 kg.-ig 6 kr.), mert a viteldíj utólagos fizetése a küldemény kezelését és a díj elszámolását nehezebbé teszi. A magyar posta általában elfogadta alapul a nemzetközi díjszabási elveket, és tételei olcsók és egyszerűek. Az egyedüli csomagdíjszabás az, mely még zónás alapon áll. A postai tarifális tételeket az egyes postai küldemények alatt tárgyaljuk. (Lásd még Porto és Portómentesség alatt).

Postai és távirdai személyzet.

Mindenütt nagy gondot fordítanak e személyzet megválogatására, mert reá van bizva a levél- és tárivattitok megőrzése s ezen felül azon rengeteg pénz és érték, melyet a posta szállít; azonban mindenütt csak a nagyobb városokban vannak kinevezett állami alkalmazottak, mig a kisebb városokban és községekben rendesen oly egyének látják el a szolgálatot, akik az állammal csak szerződéses v. hasonló viszonyban vannak, mert számos helyen a teendő oly csekély, hogy csak mellékfoglalkozásnak tekinthető. A magyar korona területén a közigazgatási, műszaki, pénztárszámviteli, nemkülönben a 230 legnagyobb posta-táridahivatalnál a kezelési szolgálatot is kincstári személyzet, 3797 hivatalnál azonban szerződéses postamesterek és ezek segédszemélyzete látja el. A közigazgatási szolgálatban (elnök-igazgatói, főigazgatói, igazgatói, tanácsosi, titkári, segédtitkári és fogalmazói állásokra) való alkalmaztatás előfeltétele a jogvégzettség, a műszaki alkalmaztatás pedig (műszaki tanácsosi, főmérnöki, mérnöki és segédmérnöki v. gépészmérnöki minőségben) a műegyetem végzéséhez s mérnöki v. gépészmérnöki oklevélhez van kötve. A kezelési alkalmazottak túlnyomó részétől (főfelügyelők, felügyelők, főtisztek, tisztek), továbbá a számviteli (főszámtanácsos, számtanácsos, számvizsgáló, számellenőr) és pénztári tisztviselőktől (országos főpénztárnok, pénztárnok, ellenőr) középiskolai végzettség és érettségi vizsga kivántatik meg. Az ily előképzettséggel biró egyének rendszeres alkalmazás előtt kötelesek a posta- és távirda-tanfolyamot (l. o.) hallgatni, e mellett a szolgálatban is részt venni s a tanfolyam befejeztével alap és később szakvizsgát tenni. Közigazgatási és műszaki állásokra e tanfolyam hallgatása nélkül is alkalmazható valaki, de köteles ott vizsgát letenni. Azon kezelési teendőkre, amelyek szélesebb látókört s nagyobb elméleti előképzettséget nem igényelnek, segédtiszteket alkalmaznak, akiknek kiképzése egyes kincstári hivataloknál időnként berendezett félévi tanfolyamokon történik. E tanfolyamokra első sorban megfelelő igazolványos altiszteket, másod sorban pedig oly jelentkezőket bocsátanak, kik négy középiskolai osztály végeztek. A magyar postatávirdánál jelenleg az állami tisztviselők létszáma 3062 főre rúg, s ezekhez járul még 60 irodatiszt, 200 kezelőnő, 1000 altiszt és 2640 szolga és levélhordó. A kezelőnőket a postamesterek segédmunkaerőiként és a kincstári személyzet pótlására napidíjasokként működő nőkiadókból nevezik ki legalább 5 évi szolgálat után. Az altiszti és szolgaszemélyzet majdnem kivétel nélkül kiszolgált katonai altisztekből áll. Ezek fizetésükön és lakpénzükön kivül teljes ruházatot is kapnak, melyet viselni szolgálaton kivül is kötelesek, holott a kezelési tisztviselők a szolgálati zubbonyt csak a szolgálatban tartoznak viselni, részint a hivatalos tekintély megőrzése, részint könnyebb felismerés céljából. Más államokban nagy súly fektetnek a tisztviselői egyenruha viselésére. A 3797 nem kincstári hivatalt ugyanannyi szerződéses postamester vezeti saját anyagi és erkölcsi felelősségére. E postamesterek fele nő. A postamesterek segédmunkerőiként 226 férfi és 1142 nő posta-távirdakiadó áll rendelkezésre, továbbá a postalegények és küldöncök, számra nézve 4948. A postamesterektől és a kiadóktól rendszerint polgári iskolai előképzettséget követelnek s kiképzésük a szolgálatban gyakorlati úton történik. Vannak ezen felül postaszállítók, jelenleg 183, kiknek a kezelést elsajátítaniok nem kell, továbbá mintegy 1500 főre rúgó díjnoki személyzet, köztük a táviratkézbesítők. A magyar posta és távirda összes személyzete e szerint meghaladja a 18 000 főt. Van e személyzetnek nagy országos nyugdíj- és segélyező-egyesülete, melynek működése kiválóan a postamesterek nyugdíjazása miatt fontos, továbbá számos egyéb jótékony és művelődési egyesülete, a személyzet anyagi és szellemerkölcsi jólétének emelésére. A német posta és távirda foglalkoztat közel 200 000 egyént, az angol 150 000-et, a francia közel 100 000-et, az egész világ postaszemélyzete közel egy millió. (Lásd még e mellékleten Postajog alatt).

Postai helyi szolgálat

A nagy városok postai forgalma oly mérveket ölt, hogy annak gyors lebonyolítására, t. i. a feladás könnyítésére, a szállítás gyorsítására és a kézbesítés tökéletesítésére a posta általános eszközeitől eltérő külön berendezések szükségesek. Régente a nagy városok postai szolgálatát jó részben magánosok látták el (p. Párisban 1653. Vélayer postája, 1760. Chamousset), sőt ma is vannak városi magánposták ott, ahol az állam kizárólagos szállítási joga a helyi forgalomra ki nem terjed (p. Berlin-ben a csomagszállító társaság helyi levélszállító ága), de sehol sem tudnak az állami posta gazdagabb eszközeivel és a közönségnek oda forduló bizalmával szemben számot tevő eredményeket felmutatni. Ezért mindenütt az állami posták feladata a nagy városok forgalomigényeinek a legtökéletesebb berendezésekkel eleget tenni; kétszeres kötelesség ez ott, ahol, mint minálunk, a posta kizárólagos szállítási joga a helyi forgalomra is kiterjed. Vetélkednek is az állami posták kivált a fővárosok postai berendezéseinek és a szállítási gyorsaságnak tökéletesítésében, de mondhatni, hogy minden tekintetben kifogástalan eredményre még sehol sem jutottak és nagyon valószínü, hogy ezen téren is a villamos erő lesz hivatva a kérdés végleges megoldására. Az ügy jelen állása szerint a nagy városok postai helyi szolgálatára következő külön berendezések léteznek. A feladás könnyítésére szolgál nagy számu fiók postahivatalon kivül az utcai bolthelyiséggel biró üzleteknek ajánlott levelek, utalványok, táviratok és csomagok felvételével való megbízatása, csekély provizióért. Ilyen berendezés van Németországban, Angliában, Amerikában stb. A nagykereskedők ezt szivesen teszik, mert a közönséggel való érintkezésük lényegesen fokozódik. Ez a berendezés Budapesten is készülőben van. Ugyancsak a feladás könnyítésére szolgál a gyüjtőszolgálat tökéletesítése gyors járművek (triciklik, mótoros kocsik) használatával és a gyüjtőszolgálat kiterjesztése a csomagokra is, ugy hogy azok a nagykereskedők raktáraiból közvetlenül postajárműveken elvitetnek. Ilyen berendezés létezik már néhány éve Budapesten és a triciklik és mótoros kocsik használata körül folyik a kisérletezés. A feladott és gyűjtött anyag gyors elszállítására a pályaudvarokra, illetve a kézbesítő hivatalokhoz: szolgál több helyt az utcai mozgóposta (l. o.) és a csőposta. Az első kivált Berlinben és amerikai nagyobb városaiban működik számba veendő sikerrel, amennyiben a gyüjtést a szállítással és ezt a kézbesítéssel minden időveszteség nélkül szoros kapcsolatba hozza, de csakis ott van értelme, ahol a kézbesítés nem központi, hanem decentralizált. A légnyomatu csőposta (lásd Pneumatikus vasút) be van rendezve Bécsben, Berlinben, Párisban, Londonban, New-Yorkban és sok más városban és a szállítás gyorsaságára nézve kielégítő volna (1000 m. percenkint), de a légnyomásos üzemmel feltételezett csekély csőátmérő (legfeljebb 7 cm.), és az abban haladó szelencék kis térfogata mellett, az egész berendezés a nagy befektetéshez mérten nem elég munkabiró. Épp azért Budapesten nem is rendezték be a pneumatikus csőpostát, hanem tanulmányozzák a villamos csőpostát, mely csekélyebb költséggel s nehézségbe nem ütköző nagyobb csőátmérő mellett sokkal nagyobb szolgáltatási eredményt igér. Végül a kézbesítés tökéletesítése terén a törekvés az, mindent azonnal a címzett lakására vinni, mit egyrészt a kézbesítők és járataik folytonos szaporítása, másrészt a kézbesítőknek a kézbesítési kerületeikbe való gyors elszállítása (helyi közlekedési eszközök, külön omnibuszok, kerékpárok stb.) által igyekeznek elérni. Egyes nagy várásokban e mellett mindent, v. legalább az anyag zömét a központból kézbesítik, p. Párizsban és részben Budapesten, másutt a kézbesítés decentralizált, mint p. Bécs, Berlin, London stb. Az előbbinek előnye az, hogy könnyebben áttekinthető és vezethető, hibás irányítások könnyebben eligazíthatók; az utóbbi eljárás azonban habár drágábba jön, tökéletesebb, mert vele kellő eszközökkel nagyobb gyorsaság érhető el. Budapesten jelenleg az állami posta leggyorsabb módozata helyi üzenet közvetítésére a helyi távirat (díja 10 szóig 20 kr) és a helyi expresszlevél (díja 20 g.-ig 18 kr), mert ezeket a központból 10 percenkint indított közegek kézbesítik, még pedig a távol

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is