Potemkin

(ejtsd: patjemkin) Gergely Alexandrovics, Taurisz hercege (kynáz Tavricseszkij), orosz táborszernagy és II: Katalin cárnő legismertebb kegyence, P. Péter Ivanovics borovszki hegytartó (aki 1688. Alexej Mihajlovics cár nagykövete volt II. Károly spanyol és XIV. Lajos francia királynál, s aki a La Russie du XVII ^e siecle dans ses rapports avec l"Europe occidentale [Páris 1855] c. nevezetes nagykövetségi jelentést szerkesztette) utóda volt; szül. Csizhovóban (Szmolenszk kormányzóság) 1736 szept., megh. Szkuljani mellett (Besszarábia) 1791 okt. 5. (16). Korán Moszkvába került s az ottani szemináriumban tanult, majd zászlótartó lett a lovas testőrségben, s a cárnő csakhamar ezredessé tette. Lassankint egészen kiszorította az Orlovokat a cárnő kegyeiből, s nemcsak Oroszország belsejében, hanem a külföldön is mindenható volt, sőt a 1770-es évek vége óta az európai orosz politika legkiválóbb alakja lett. Bár hadvezéri képessége nem volt, mégis a seregek élén állott, a hadi tanács elnöke volt, s a legfontosabb tartományokat kormányozta. Az orosz szövetségre áhítozó II. József római birodalmi herceggé tette P.-t, Nagy Frigyes pedig fölajánlta neki a kurlandi hercegséget. P. törülte el a copfot a hadseregben, a katonaság ruházatát a klimának megfelelően átalakította, egyesítette Krimet Oroszországgal, alapította Herzon, Kercs, Nikolajev, Szebasztopol stb. városokat, szervezte a feket-tengeri flottát. 1836-ban Herzonben szobrot emeltek neki, 1891. pedig a 10-ik orosz dragonyosezredet róla nevezték el. Életrajzát oroszul megirták Levsin (Szt.-Pétervár 1808) és Brückner (u. o. 1892). V. ö. Cérenville, Vie du prince P. (Páris 1808).

Forrás: Pallas Nagylexikon