Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Potocki... ----

Magyar Magyar Német Német
Potocki... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Potocki

-család, régi nemes lengyel család, melynek ősi vára (Potok) a krakói vajdaság területén feküdt és mely még ma is Galiciában és Ukrainában a leggazdagabb családok közé tartozik. Tagjai közül említendők: P. Sztaniszlav Félix gróf (1752-1805), a targovici konfederáció egyik alapítója, az orosz-barát párt egyik tagja. Midőn Kosciuszko 1794. még egyszer kibontá a szabadság zászlaját; P. Szt.-Pétervárra menekült; erre az ideiglenes kormány mint hazaárulót halálra itélte, jószágait pedig elkobozta. II. Katalin cárnő visszaadta neki birtokait és orosz tábornokká tette. Élte utolsó éveiben folyton lelkifurdalás bántotta. - Fia, P. Vladimir gróf (1789-1811), derekasan harcolt a lengyel önkéntesek sorában Ausztria ellen (1809); Thorwaldsen kezétől alkotott emlékszobra a krakói székesegyházban látható. - P. Ignác gróf (1751-1809), litván marsal és az 1791 máj. 3-iki alkotmány egyik szerzője. Mindvégig az oroszok ellen harcolt. Szuvorov mint foglyot Szt.-Pétervárra küldte, ahol II. Katalin börtönbe vetette; I. Pál azonban (1796) szabadon bocsátotta. Midőn I. Napoleon Oroszországgal meghasonlott, P. Lengyelország visszaállításának reményében a francia császár pártjára állott; de e reményeiben is csalatkozott. Bécsben halt meg. - P. Szaniszló Kosztka gróf, az előbbinek öccse (1752-1821), mint követ szerepelt az 1788 és 1792-iki országgyüléseken, részt vett az 1791 máj. 3-iki alkotmány létesítésében és azután mint tüzértiszt harcolt az oroszok ellen. Hazája bukása után Villanov birtokára vonult vissza, hogy a tudománynak élt. Később a varsói nagyhercegség alapítása után újra a közügyek terére lépett és a nevelésügynek szentelte idejét. 1815. I. Sándor cár a közoktatásügy miniszterévé tette. Neje, szül. Lubomirska hercegnő, korának legműveltebb asszonyai közé tartozott. A herceg többrendbeli munkát irt az ékesszólásról és a stilusról (Varsó 1815, 4 köt.). - P. János gróf, lengyel történetiró, szül. 1761., megh. 1815. Sokat utazott és behatóan kutatta a szláv népek multját. Kiváló munkái: Voyage en Turquie et en Égypte (Varsó 1788); Essai sur l-histoire universelle et recherches sur la Sarmatie (5 köt., u. o. 1788); Hist. primitive des peuples de la Russie (Pétervár 1802); Fragments historiwues et géographiques sur la Scythie, la Sarmatie et les Slaves (4 köt., Braunschweig 1796); Chroniques, mémories et recherches pour servir a l"histoire des tous les peuples slaves (Varsó 1793); Voyage de Basse-Saxe (Hamburg 1795); Hist. des gourvernements de Volhínie, de Podolie et de Cherson (Pétervár (1804-1805). Munkáiból a gróf csak 100 példányt nyomtatott és franciául irta valamennyi könyvét. A Voyage dans les steps d"Astrahan et de Caucase c. művét Klaproth rendezte sajtó alá (Páris 1829, 2 köt.). - P. Kaludina grófnő, P. Bernát neje, szül. Dzialyuska grófnő (1802-1836), az 1830-iki szabadságharcban ritka heroizmussal ápolta a sebesülteket és betegeket. Férjét a számkivetésbe is követte. Meghalt Genfben, ahol honfiai gyönyörü síremléket állítottak neki. - A család jelenlegi feje P. Román gróf, szül. 1855., az osztrák urak házának tagja.

1. P. Alfréd gróf, osztrák államférfiu, szül. 1817. megh. Párisban 1889 máj. 18. Előbb a diplomáciai pályán működött, majd (1861) az urak házába lépett, hol a lengyelek és a kormány között a közvetítő szerepére vállalkozott. 1867 dec. 30-án mint I. Ferenc József bizalmi férfia a polgár-minisztériumba lépvén, a földmívelésügyi tárcát vállalta magára. Mint a federalizmus hive, a csehekkel való kibékülést sürgette és midőn a minisztérium keblében e kérdés miatt az összetartás felbomlott, P. Taaffeval és Bergerrel külön memorandumban tolmácsolta nézeteit a császár előtt. De mert a képviselőház és az urak háza a cseh követeléseket nem tartotta kielégíthetőknek, a császár P.-t és társait 1870 jan. 15. elbocsátotta. Három hónap multával azonban (ápr.) P.-t az új minisztérium elnökévé tette, mire P. a gróf Belcredi-féle federalisztikus rendszer megújítását kisérlette meg; de nem rendelkezvén parlamentáris többséggel, a német fegyverek diadalainak hatása alatt ás azonfelül Andrássy Gyula gróf magyar miniszterelnök ellemzése mellett nem tarthatta magát állásában, amiért 1870 nov. 23-án beadta lemondását, melyet a császár 1871 febr. 7. végképen elfogadott.

2. P. Waclaw, a legtermékenyebb lengyel költő, szül. 1622. mint ariánus, később a katolicizmusra tért át. Krakói pohárnoknak neveztetvén ki, Lujelna birtokán Biecz mellett élt, ahol 1697. meg is halt. Költői hagyatéka a versek százezreit tartalmazza. A költészet minden nemében tett kisérletet, de legmagasabban állanak epikai költeményei (Barclay Argenis-e versekbe átdolgozva, Varsó 1697; Syloret, 1764 s mások), továbbá vallási költeményei (az evangeliumok költői feldolgozása, ezekből a passzió története 1698), végre lirikus költeményei (Gyászdalai gyermekeinek halála felett s mások). Legterjedelmesebb költeményeinek egyike egy allegorikus címerkönyv versekben: Poczet herbów (Krakó 1696). Legtöbb műve kiadatlan és Szt.-Pétervárott őrzik. Irt moralizáló költeményeket (Rotterdami Erasmus Adagio-jának költői feldolgozása), humoros szatirikus alkalmi és tréfás verseket, politikai szatirákat, egy pünkösdi drámát stb. Hagyatékából kiadták fő művét Lembergben, 1850. (Varsó 1883), eleinte idegen név alatt, melynek a címe: Woina Chocimska és amely tiz énekben a törökök ismert betörésének a lengyelek által történt visszaverését (1621) adja elő.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is