Pozitiv
a logikában a. m. állító, igenlő; P. a neve annak
is, ami tényleg adva van. P. jog minden jog, amennyiben tényleg adva van,
ellentétben a természetes v. észjoggal; P. vallás az, amely kizárólag csak a
kinyilatkoztatás tényén nyugszik és nem támaszkodik észbeli indokokra; ebből
kifolyólag csak a kinyilatkoztatás tényén nyugszik és nem támaszkodik észbeli
indokokra; ebből kifolyólag a P. teologiát is szembe állítják a racionális vagy
természetes teologiával (a vallás filozofiájával). - A matemetikában P.
számoknak mondjuk a zérusnál nagyobb számokat, ellenben negativeknek a zérusnál
kisebb számokat. A fizikában P. elektromosságnak mondjuk az üvegelektromosságot. Galvánelem P. sarkának az elemnek azt a végét mondjuk,
amely P. elektromosságot mutat, ha a másikat a földdel összekötjük. A
Daniell-féle elemnél a réz a P., a cink a negativ sark. P. képnek a
fotográfiában az olyant nevezzük, melyben a tárgy sötét részei sötéten,
világos részei világosan tünnek elő, mig a negativ képen a tárgy sötét részei
világosan tünnek elő és fordítva, annak világos részei sötéten. - P. a
nyelvtanban a. m. alapfok a melléknevek fokozásában. L. Fokozás. - P. (franc.
positif, ang. chamber organ, olasz. organo piccolo), magán szobahasználatra
szánt kisebb orgona, mely nem hordozható, hanem helyhez van kötve, mint a
templomi orgonák s belső szerkezetük is ezekéhez hasonló. Pedállal ritkán
vannak ellátva s ha igen, nem önállóan, hanem a manualhoz van csatolva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|