Pozzo

(ejtsd: pocco) Andrea, dal, olasz építőmester (eredetileg talán Brunner), szül. Trentóban (Trient) 1642., megh. Bécsben 1709. Jezsuita lett 1665., majd szakács a római kollégiumban, hol német lovagok fölismerve tehetségét, a festészetre és építészetre buzdították. Kezdetben a jezsuiták búcsuira festett a szentirásból vett látványosságokat, majd a római Ignác-templomot díszítette belülről, s 1700. a legremekebb oltárok egyikét: a Gonzaga-Lajos-oltárt a Szt.-Ignác-templomban, majd a Loyola-oltárt a Jézus-templomban építette. Tervei szerint épült a laibachi dom (1700-06) és a terntói jezsuita templom (1701); restaurálta a bécsi egyetemi templomot (1704 táján) s építette a bambergi Márton-templomot (1686-1720). P. a barok építészet egyik legjelesebb mestere, az architektonikus részek festői csoportosításában utolérhetetlen mint festő, különösen a távlati festészetben kitünő. Irta: Perspectivae pictorium atque architectorum (új kiad. Augsburg 1708).

Forrás: Pallas Nagylexikon