Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Praetorjog a rómaiaknál jogszolgáltató hatóság. Alapítása a város épülése után 387. évre esik, midőn egy P.-t rendszeresítettek, aki azonban csak akkor volt illetékes, ha mindkét félrómai polgár volt. Neve P. urbanus, aki csak inter cives jus dicebat. Később (először 508. a város épülése után) egy másik P.-t is szerveztek, aki rómaiak s nem rómaiak (idegenek) között fenforgó ügyekben volt illetékes. Neve P. peregrinus, aki inter cives et peregrinos jus dicebat. Idővel a tartományokban is neveztek P.-okat; a tartományokba küldött P.-ok neve Pro-P. A P.-ok a római magánjog fejlődésére kiváló befolyást gyakoroltak. Sok levén ugyanis belátásukra bizva, a P.-ok hivataluk kezdetén közzétették azokat a szabályokat, melyek szerint eljárni szándékoznak, hogy az általuk követendő jogelvek iránt az állampolgárok tájékozva legyenek s ahhoz alkalmazkodjanak. E közzététel u. n. edictumban (l. o.), jelesül az évi edictumban történt, melyet ezért edictum annuum-nak v. edictum perpetuum-nak neveztek. Az edictumban foglalt jog a P.-i jog (jus praetorium), mely egyik része volt a magistratualis jognak v. az u. n. jus honorariumnak (ennek másik része volt az aedilisek edictuma, a jus aedilicium). A P.-i jog a jus civiléhez (római polgári joghoz) tartozott, mert a rómaiaknak közönséges jogát alkotta s a rómaiak sajátszerü jognézetéből származott. De más tekintetben a P.-i jog ellentétben áll a jus civilével és pedig a kötelező erő szempontjából. A törvényen (lex) v. jogszokáson alapuló jognak kötelező ereje ugyanis feltétlen volt, amennyit annak a P. saját hatalmával szerezni birt, mert a P. jus facere non potest. A P.-i jognak nagy jelentősége főleg abban állott, hogy a törvényhozás szükséges stabilitása mellett a jog a változott viszonyokhoz, a kor szügségleteihez és igényeihez alkalmazkodhatott és fejlődhetett. Fölöslegessé tette a veszélyes törvényhozási kisérleteket. A P. ediktuma csak őt kötelezte, utódját nem. A be nem vált újításokat a következő P. egyszerüen mellőzte, mig az élet igényeinek megfelelőknek talált jogszabályok az egymást követő P.-ok által átvétetvén, a nép jogtudatába mentek át s törvényhez hasonló tekintélyt nyertek. A P.-ok által a jogfejlődésre gyakorolt befolyás távolról sem téveszthető össze a modern biróságoknak döntvényeivel (res judicatae), és azzal össze sem hasonlítható, egyrészt azért nem, mert a biróság hatálya csak a biró elé vitt konkrét jogviszonyokra, tehát csak alanyi jogokra vonatkozik, a tárgyi értelemben vett jogra tehát legfölebb közvetve gyakorol befolyást; de másrészt már a biró és a P. hatásköre közt fenforgó lényeges különbségnél fogva sem. A P. ugyanis nem maga itélt, hanem a más által végzett biráskodást csak előkészítette, vezérelte és igazgatta. Az ő tiszte nem volt officium judicis, hanem officium jus dicentis. A P. nem in judicio, hanem in jure járt el. Szorosan meghatározott elvi utasítást adott, melyet az in judicio eljárt, vagyis a konkrét ügy eldöntésére hivatott biró (judex, arbiter vagy recuperatores) követni tartozott. Ez a kettéválasztás napjainkban ismeretlen fogalom, de a nagy befolyást, melyet a P. jogfejlődésre gyakorolt, csak ez tette lehetővé. P.-nak csakis azt lehetett megválasztani, aki 40-ik életévét már betöltötte, s apatriciusok rendjéből való volt, habár Kr. e. 337. a plebejusok ezt a hivatalt is kiküzdötték maguknak. Tiberiusig a centuriák szerint való comitiákon választották őket a Campus Martiuson, Tiberius a szenátusra bizta a választást. Hivatalba lépésük a konzulokkal egyszerre újév kezdetén történt, a lelépő P.-ok esküvel fogadták, hogy hivatalukban lelkiismeretesen jártak el. Hivatalos jelvényei a Toga praetexta és Sella curulis, továbbá a lictorok és fascesek (eleinte mindenütt 6, később a város területén 2, vidéken 6). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|