Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Praetorius,... ----

Magyar Magyar Német Német
Praetorius,... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Praetorius, Michael

Német zeneszerző és zeneíró, 1571. Kreuzburg, elhunyt 1621. Wolfenbüttel. A braunschweigi herceg udvari titkára és karnagya, szász és magdeburgi udvari karmester volt. Egyike a 17. század legkimagaslóbb német mestereinek s a protestáns egyházi zeneirodalom legmarkánsabb alakjainak, amellett karának legkiválóbb teoretikusa; mint Schütz, ő is a 17. század fáradhatatlanul gyüjtő, szomjasan felszivó, áthasonitó és feldolgozó, mind határozottabb s egyénibb nyelvü, mind hatalmasabb perspektiváju német zegéniuszának megtestesitője. Ismeri korának szinte minden zenei irányát és technikai lehetőségét s éppúgy merít az instrumentális és vokális elemeket keverő velencei polychoriából, mint Viadana koncertáló stílusából, az obligát hangszerkezelés új olasz technikájából, vagy a francia tánczene-irodalom formavilágából. Mindezeket az impulzusokat rendkívül erőteljes, egyéni formálókészséggel olvasztja bele a német protestáns tradíció, a korálkultúra világába, hogy a sokféle elemből végül is a német műzenei irodalom új és gazdagabb birodalmának vesse mag alapját. Főművei: Musae Sioniae (1244 korálének és zsoltár különféle típusú feldolgozásokban, 9 részben) 1605-10, Musarum Sioniarum motetae et psalmi 1607, Missodia Sionia 1611, Hymnodia Sionia 1611, Megalynodia 1611, Eulogodia Sionia (60 motett) 1611, Terpsichore (francia zeneszerzők és P. táncdarabjai) 1612, Urania 1613, Polyhymnia caduceatrix et panegyrica 1619, Puericinium (14 többszólamú egyházi ének) 1621 stb. Zeneszerzői működésénél azonban sok szemponthól még jelentősebb irodalmi munkássága: nagy elméleti műve, a Syntagma musicum (1615-20, 3 részben) a 17. század zenei gyakorlatának (főként hangszereinek és hangszeres zenéjének), Mersenne Harmonie universelle -je (1636-37) mellett, legjelentősebb s legrészletesebb forrásmunkája. Kompozícióiból a legutóbbi ideig meglehetősen kevés jelent meg (főként gyűjteményekben vagy szemelvényes formában); összes műveinek kiadását 1927. kezdte meg F. Blume. A Syntagma 2. részét (De organographia, melyhez az 1620. megjelent Theatrum instrumentorum c. képsorozat is tartozik) a Publ. der Gesellschaft f. Musikforschung sorozatban R. Eitner (1884), újabban (facsimilében) W. Gurlitt (1929-30) adta ki, a 3. részt E. Bernoulli tette közzé (1916). V. ö. W. Gurlitt: Leben und Werke des M. P. 1915, F. Blume: Das monodische Prinzip in der prot. Kirchenmusik 1925.

Syringa meyeri "Palibin"Syringa meyeeri "Palibin"

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is