Pray

György, történetiró, szül. Érsekújváron 1723 jan. 11. tiroli származásu családból, megh. Pesten 1801 szept. 23. Tanult Pozsonyban; Bécsben. 1740 okt. 14. a jezsuita-rend kötelékét vette föl s itt töltött két évet, azután tanított a rend különböző iskoláiban: Pécsen, Nagyszombatban, 1747. Nagyváradon, Trencsénben, 1749. ismét Nagyszombatban, 1750. Pozsonyban; 1754. áldozó pappá szenteltetett föl a tanított ezután még Rozsnyón s a bécsi Theresianumban, hol a költészettan tanára s Salm herceg nevelője lett. Egy évig maradt itt, a következő évben már Győrben, 1759. Nagyszombatban, 1760. Budán tanít, ez utóbbi helyen polemikát és teologia moralist. 1773. rendje eltöröltetvén, Mária Terézia 400 frt évi díjjal Magyarország történetirójává, 1777. pedig a budai egyetemi könyvtár őrévé 800 frt fizetéssel, 1790 aug. 19. II. Lipót nagyváradi kanonokká, Ferenc magyar király tornovai cimzetes apáttá nevezte ki. Irodalmi működése magyar történeti forrásművek kiadására, a magyar történet s különösen ennek régibb korszakának s a magyar kat. egyháztörténetnek művelésére irányult. Becses ezenkivül Síntagma historicum de sigillis című posthunus munkája, mellyel a magyar pecséttan alapját vetette meg; mint az egyetemi könyvtár őre, melynek könyvtárát és kéziratait is átengedte, a könyvtár régi és ritka nyomtatványait Index librorum rariorum címü két kötetes művében ismertette; ő hivta fel először a halotti beszédre is a figyelmet, egy művében (Vita S. Elisabethae) mutatványt közölvén belőle. Nevezetesebb művei: De institutione ac venatu falconum libri duo (Nagyszombat 1749, hexam.); Epistola responsoria ad dissertationem apol. I. J. Desericii (u. o. 1762); Annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum ab anno a. n. Chr. 210 ad annum Chr. 997 (Bécs 1761); Supplementum (Nagyszombat 1764); Annales regum Hungariae 997-1564 (5 rész, Bécs 1763-1770); Episttola resp. ad partem I. dissertationum B. Cettonis (Nagyszombat 1768); Vita S Elisabethae viduae landgraviae Thuringiae (u. o. 1770, mellette 251-378. old.: Szent Margitnak IV. Béla király leányának csudálatos élete); Diss. hist.-crit. de sacra dextera divi S. Stephani (Bécs 1771); Diss. hist.-crit. de prioratu Anuranae (u. o. 1173); Diss. hist.-crit. in annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum (u. o. 1774); Diss. hist. crit. de sancto Ladislao Hungariae rege (Pozsony 1774); Diss. Hist.-crit. de sanctis Salamone rege et Emerico duce (u. o. 1774); Specimen hierarchiae Hungaricae (2 rész, Pozsony és Kassa 1776-79)- Diatribe indissertationem hist.-crit. de s. Ladislao (u. o. 1777); Index rariorum librorum (2 rész, Buda 1780-81); Imposturae CCXVIII in dissertatione B. Cetto (u. o. 1781); Epistola ad Benedictum Cetto (Pest és Kassa 1789); Historia controversiarum de ritibus Sinicis (Pest, Buda és Kassa 1789, németül Augsburg 1791); Historia regum Hungariae stirpis Austriacae (Buda 1790); Historia regum Hungariae (3 rész, u. o. 1801); Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae (életrajzával Paintner Mihálytól, u. o. 1805); Epistolae procerum regni Hungariae (3 rész, Pozsony 1806, I. 1490;1531, II. 1531-54. III. 1554-1711); Commentarii historici de Bosniae, Serviae ac Bulgariae, tum Valachiae, Moldaviae ac Bessarabiae cum regno Hungariae nexu (Edidit G. Fejér, Buda); Katonával és Cornidessel együtt: Epistolae exegeticae in dispunctionem (A. Ganóczi, Pest 1684).

Forrás: Pallas Nagylexikon