Preradovics

Péter, horvát költő, szül. Grabovnicán (Belovár) 1818 márc. 19., megh. Fahrafeldben 1827 aug. 18. 1830. belépett a bécsújhelyi katonai akadémiában, honnét 1838. mint hadnagy került ki; sok helyütt szolgált, mig 1849. a horvát báni tábla katonai ügyosztályának alelnöke lett, majd ennek feloszlatásával a hadsereghez visszatérvén, fokról fokra emelkedett és 1866. tábornokká lett. P. az újabb kor legjelesebb horvát költője. Költői tehetsége már a bécsújhelyi katonai akadémiában jelentkezett, hol német nyelven irott költeményeivel általános feltünést keltett. Évek hosszu során át hazájától távol, majdnem egészen elfelejtette anyanyelvét, ugy, hogy már alig tudott egy pár szót horvátul. Midőn a negyvenes évek elején hosszabb ideig Dalmáciában állomásozott, felébredt benne a saját nemzetisége és anyanyelve iránti szeretet s buzgón hozzá látott a horvát nyelv tanulmányozásához. Ebbeli törekvéseiben nagyban elősegítette és kitartásra buzdította a személyes és levélbeli érintkezés a legnagyobb horvát tudóssal, Kukuljevics Ivánnal és Dimitrovics Spiróval. Tanulmányaiban gyors előmenetelt tett s horvát nyelven irt első költeménye: Zora puca, bit ?e dana (Hajnal hasad, nappalodik) a Zora Dalmatinska (Dalmáciai Auróra) c. évkönyben 1842. jelent meg. A költemény nagy feltünést keltett. Költeményeinek első gyüjteménye: Prvenci (Zsengék) címen 1846. Zárában jelent meg; ezt követték: Nove pjesme (Új dalok) Zágrábban 1851. Elbeszélő költeményei: Prvi ljudi (Az első emberek) és a Slavenski Dioscuri (Szláv Dioscurok) stb. Az elősoroltakon kivül igen sok lirai és epikus költeménye jelent meg szétszórva a különböző folyóiratokban és évkönyvekben. Összes munkái Pjesnieka djela (Költői munkák) cím alatt Zágrábban 1873. láttak napvilágot s azóta több kiadást is értek. Hült tetemeit Fahrafeldből 1879 jul. 4. átszállították a zágrábi temetőbe.

Forrás: Pallas Nagylexikon