Pressensé
(ejtsd: preszanzé), 1. Eduárd Déhoult, de, francia
protestáns hitszónok és iró, szül. Párisban 1824 jan. 24., megh. 1891 ápr. 8.
Tanult Párisban, Lausanneban, Halléban és Berlinben, lelkipásztora volt
Párisban a taitbouti szabad evangélikus gyülekezetnek; a szajnai département
képviselője a nemzeti gyülésen; élethossziglan választott szenátora hazájának.
Elnöke volt a francia református szabad egyház zsinati bizottságának, amely
egyház szervezésében neki kiváló része volt; tevékeny részt vett az evengélikus
szövetség munkájában és általában Franciaország evangélizációjában. A becsületrendnek
lovagja volt. 1854 óta haláláig szerkesztette az általa alapított Revue
chrétienne-t. Legkiválóbb műve a keresztény egyház három első századának
története (Histoire des trois premiers siecles de l"Église chrétienne, 1858-77,
négy köt.); továbbá: (Jésus Christ, son temps, sa vie, son oeuvre 1866, 1884).
Irodalmi munkásságával kiválólag az egyháztörténelem, a bölcselet, az
egyházpolitika terén mozgott s ezenkivül nagy számu egyházi beszéd is jelent
meg tőle. V. ö. Prot. Egyh. és Isk. Lapok (1891. évf.).
2. P. Ferenc, francia diplomata és történetiró, szül.
Párisban 1853. Tanulmányai befejeztével a diplomáciai pályára lépett és előbb a
konstantinápolyi, majd (1880 óta) a washingtoni francia követségnél működött.
Munkái közül említendők: L"Irlande et l"Angleterre depuis l"acte union jusqu"a
nos jours 1800-1880 (Páris 1890); Le Cardinal Manning (u. o. 1896).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|