Pressensé

(ejtsd: preszanzé), 1. Eduárd Déhoult, de, francia protestáns hitszónok és iró, szül. Párisban 1824 jan. 24., megh. 1891 ápr. 8. Tanult Párisban, Lausanneban, Halléban és Berlinben, lelkipásztora volt Párisban a taitbouti szabad evangélikus gyülekezetnek; a szajnai département képviselője a nemzeti gyülésen; élethossziglan választott szenátora hazájának. Elnöke volt a francia református szabad egyház zsinati bizottságának, amely egyház szervezésében neki kiváló része volt; tevékeny részt vett az evengélikus szövetség munkájában és általában Franciaország evangélizációjában. A becsületrendnek lovagja volt. 1854 óta haláláig szerkesztette az általa alapított Revue chrétienne-t. Legkiválóbb műve a keresztény egyház három első századának története (Histoire des trois premiers siecles de l"Église chrétienne, 1858-77, négy köt.); továbbá: (Jésus Christ, son temps, sa vie, son oeuvre 1866, 1884). Irodalmi munkásságával kiválólag az egyháztörténelem, a bölcselet, az egyházpolitika terén mozgott s ezenkivül nagy számu egyházi beszéd is jelent meg tőle. V. ö. Prot. Egyh. és Isk. Lapok (1891. évf.).

2. P. Ferenc, francia diplomata és történetiró, szül. Párisban 1853. Tanulmányai befejeztével a diplomáciai pályára lépett és előbb a konstantinápolyi, majd (1880 óta) a washingtoni francia követségnél működött. Munkái közül említendők: L"Irlande et l"Angleterre depuis l"acte union jusqu"a nos jours 1800-1880 (Páris 1890); Le Cardinal Manning (u. o. 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon