Prielle
Kornélia (Szerdahelyi Kálmánné), a nemzeti szinház
tiszteletbeli tagja, szül. Máriamarosszigeten 1826 jun. 1. Atyja, a francia
származásu P. József szíjgyártó volt; anyja erdélyi asszony, családi nevén
Székely Eleonora. A keresztelésnél Antonia nevet nyert, melyet azonban még
kiskorában felcseréltek a Kornélia névvel. Testvérei: Lilla (Rónay Gyuláné),
Emilia (Láng Boldizsárné) és Péter mind a szini pályára léptek. P. kedve a
szinészethez a máramarosszigeti úri műkedvelők előadásain ébredt föl, majd
kezébe kapván Jósikának Adorjánok és Jenők címü drámáját, azt nagy buzgalommal
tanulgatta és próbálgatta. Tizenöt éves korában lépett föl először Szatmáron
Tóth István társulatánál, 1841 jun. 10. a Két gályarab c. drámában, egy 11 éves
kis fiut játszva. Tóth István társulata három hónap mulva megbukott. P. ekkor
Kilényi társulatához került, hol Déryné oktatgatta. Leginkább Erdélyben
játszottak; itt találkozott Kántornéval is, ki barátságába fogadta. 1844-ben
Nagy-Enyeden ismerte meg Szigligeti s szerződést ajánlott neki a nemzeti
szinházhoz. A nemzeti szinházban első fellépte 1844 dec. 17. volt, Szigligeti
Zsidó címü szinműve Lizi szerepében. 1845 végén újra vidékre ment s a
szabadságharcig Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsvárott és főleg Debrecenben
játszott. Ez időre esik ismeretsége Petőfivel (l. o.). 1847 nőül ment
Szerdahelyi Kálmánhoz, az akkor még kezdő szinészhez. A házasságot 1848., mikor
Szerdahelyi honvédnek ment, felbontották. 1849. Hidassy Elek földbirtokos
huszárkapitányhoz ment nőül s egy időre visszavonult a szinpadtól. Később
Hidassy felcsapott szinigazgatónak s nemsokára elváltak. P. 1857-ig maradt a
vidéken; 1857. okt. lépett fel mint vendég a nemzeti szinházban Gauthier Margit
szerepében; 1859. lett a szinház szerződött tagja. A kritika nem egyformán
fogadta, a dicsérő hang azonban csakhamar elnémította a gáncsolókat. Még
egyszer 1861. egy magánügye miatt megvált a nemzeti szinháztól s Pécsre ment
Ressler társulatához; 1861. aztán végleg tagja lett a nemzeti szinháznak.
Férjével, Szerdahelyi Kálmánnal (l. o.), kivel másodszor is összekelt, fő
erőssége volt az új francia drámának. 1891. ünnepelte félszázados szinészi
jubileumát, azóta a nemzeti szinház tiszteletbeli tagja, s a közönség és
pályatársainak szeretete és nagyra becsülése veszi körül, melynek hetvenedik
születésnapján eklatáns kifejezést adtak. Ma is oszlopos tagja és büszkesége
nemzeti szinházunknak, melynek közönsége minden újabb fellépését valóságos
ünnepnek tekinti. V. ö. Rakodczay Pál, P. élete és művészete (Budapest 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|