Prielle

Kornélia (Szerdahelyi Kálmánné), a nemzeti szinház tiszteletbeli tagja, szül. Máriamarosszigeten 1826 jun. 1. Atyja, a francia származásu P. József szíjgyártó volt; anyja erdélyi asszony, családi nevén Székely Eleonora. A keresztelésnél Antonia nevet nyert, melyet azonban még kiskorában felcseréltek a Kornélia névvel. Testvérei: Lilla (Rónay Gyuláné), Emilia (Láng Boldizsárné) és Péter mind a szini pályára léptek. P. kedve a szinészethez a máramarosszigeti úri műkedvelők előadásain ébredt föl, majd kezébe kapván Jósikának Adorjánok és Jenők címü drámáját, azt nagy buzgalommal tanulgatta és próbálgatta. Tizenöt éves korában lépett föl először Szatmáron Tóth István társulatánál, 1841 jun. 10. a Két gályarab c. drámában, egy 11 éves kis fiut játszva. Tóth István társulata három hónap mulva megbukott. P. ekkor Kilényi társulatához került, hol Déryné oktatgatta. Leginkább Erdélyben játszottak; itt találkozott Kántornéval is, ki barátságába fogadta. 1844-ben Nagy-Enyeden ismerte meg Szigligeti s szerződést ajánlott neki a nemzeti szinházhoz. A nemzeti szinházban első fellépte 1844 dec. 17. volt, Szigligeti Zsidó címü szinműve Lizi szerepében. 1845 végén újra vidékre ment s a szabadságharcig Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsvárott és főleg Debrecenben játszott. Ez időre esik ismeretsége Petőfivel (l. o.). 1847 nőül ment Szerdahelyi Kálmánhoz, az akkor még kezdő szinészhez. A házasságot 1848., mikor Szerdahelyi honvédnek ment, felbontották. 1849. Hidassy Elek földbirtokos huszárkapitányhoz ment nőül s egy időre visszavonult a szinpadtól. Később Hidassy felcsapott szinigazgatónak s nemsokára elváltak. P. 1857-ig maradt a vidéken; 1857. okt. lépett fel mint vendég a nemzeti szinházban Gauthier Margit szerepében; 1859. lett a szinház szerződött tagja. A kritika nem egyformán fogadta, a dicsérő hang azonban csakhamar elnémította a gáncsolókat. Még egyszer 1861. egy magánügye miatt megvált a nemzeti szinháztól s Pécsre ment Ressler társulatához; 1861. aztán végleg tagja lett a nemzeti szinháznak. Férjével, Szerdahelyi Kálmánnal (l. o.), kivel másodszor is összekelt, fő erőssége volt az új francia drámának. 1891. ünnepelte félszázados szinészi jubileumát, azóta a nemzeti szinház tiszteletbeli tagja, s a közönség és pályatársainak szeretete és nagyra becsülése veszi körül, melynek hetvenedik születésnapján eklatáns kifejezést adtak. Ma is oszlopos tagja és büszkesége nemzeti szinházunknak, melynek közönsége minden újabb fellépését valóságos ünnepnek tekinti. V. ö. Rakodczay Pál, P. élete és művészete (Budapest 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon