Priscillianus

egyházi iró, a róla elnevezett gnosztikus felekezetnek alapítója Hispaniában. Legnagyobb ellenségének, Ithacius püspöknek sikerült, hogy P.-ra a Caesar Augustában (Saragossa) tartott zsinaton előbb kimondatta az egyházi átkot (380), majd az is, hogy Galliában ellene izgatta Maximus zsarnokot, aki P.-t 385. kivégeztette, csakhogy jelentékeny kincseinek birtokába juthasson. Ám ez az eljárás szakadást eredményezett a püspökök között és annyira megizmosította a P. felekezetét, hogy Kr. u. 600-ig kibirta az üldöztetést. Irodalmi műveit csak 1888 óta ismerjük, mert ekkor jelentek meg Schepps kiadásában, a bécsi akadémia által rendezett Corpus scriptorum ecclesiasticorum Latinorum XVIII. kötetében. Fontosak, mert a bibliának szent Jeromos előtti fordításából (Italia) számos idézetet foglalnak magukban. V. ö. Mandernach, Geschichte des Priscillianismus (Trier 1851); Schepps, P. ein neu aufgefundener lateinischer Schriftsteller des IV. Jahrhunderts (Würzburg 1886); Egy újonnan felfedezett egyházi iró (Egyet. Philol. Közl., XI.).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Gnozis