Pristaldus

(prisztav), az Árpádok idejében első sorban birósági végrehajtó volt, ki azonban ügyvédi feladatot is teljesített, II. András azonban 1228. a procuratort világosan megkülönbözteti a P.-tól, kit a beiktatással biz meg. A királyokon, nádorokon s egyéb birákon kivül a püspököknek, fő- és alispánoknak, sőt az espereseknek is voltak P.-aik. 1067-1275 közt számos P. nevét ösmerjük; a P. név elenyésztével összefügg, hogy 1285-től mind gyakoribb a procurator név s hogy a beiktatást ezentúl általában a király képe (homo regius) végzi. Egyébiránt egy 1274. évi oklevél Mátyást már P.-nak vagyis király képének irja. P. Szegedi szerint (Rubricae sive Synopses Titulorum etc. Juris Ungarici, I. 42) perest-oldót jelentene, ami csak szójáték; másfél századig azonban Szegedi tekintélye következtében nagy hitelre talált. V. ö. Miller, Pristaldus ex antiquitatibus juris hung. interpretatione critica restitutus (Pest 1805, 8-r. 111. old.); Nagy Aladár, A P.-ok (Századok 1876, 337-343. old.)

Forrás: Pallas Nagylexikon