Probus

Marcus Aurelius, római császár. Sirmiumban született (Pannonia) és bár alacsony származásu volt, katonai vitézsége folytán Valerianus, Claudius és Aurelianus császárok alatt magára vonta az irányadó körök figyelmét. Már Tacitus arra gondolt, hogy a császári trónra emeli, de csak Tacitus halála után, 276. jutott trónra, melyen tüstént gyökeres reformokat próbált és nagy tevékenységet fejtett ki. A szenátust azzal nyerte meg, hogy hatáskörét a császári mindenhatóság rovására kitágította. Azután nyomban hozzálátott a fenyegetett határoknak biztosításához, ami egy egész sor küzdelmes hadi vállalat után sikerült is. Egymásután legyőzte a frankokat, burgundokat, vandalokat, szarmatákat és persákat; a határokon erődítvényeket emelt, leverte a rabló izaurokat, Trákiában a bastarnokból telepeseket nevelt és erős kézzel fojtotta el a zendülést, melynek élén Proculus és Bonosus állottak. Igy jutott aztán a Restitutor Illyrici címhez, mely az érmeken előfordul. A béke napjaiban kettős irányban működött, hogy seregében a katonák közt elharapódzott fegyelmetlenséget kiirtsa és a provinciáknak, különösen Pannoniának jóllétét emelje. Az utóbbi törekvéseivel függ össze, hogy katonáival Pannoniában szőllőt ültettetett, s ebben még az sem zavarta, midőn hirül hozták, hogy Raetiában Carus személyében ellencsászárára támadt, sőt mintha semmi sem történt volna, Sirmium körül hozzáfogott a mocsarak vizének lecsapolásához. Katonái ezen felbőszülve, 282 okt. megölték, utódává pedig M. Aurelius Carust választották. Monográfiák Atorftól (1866) és Böhmtől (1867), magyar nyelven P. jellemzése Kuzsinszkytól (Magyar nemzet millenáris tört., I. köt. CXXX. s. köv. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon