Proconsul

az ókori Rómában olyan polgár, aki a konzul távollétében kapott megbizást s aki többnyire már volt is konzul vagy akinek consularis imperiumát egy évre meghosszabbították. De mikor a köztársaság vége felé a provinciák annyira megszaporodtak, hogy a helytartókul kinevezett pretorok nem voltak elegendő számmal, a lelépő konzulok is P.-i címmel átvettek egyes provinciákat, eleinte közvetlenül a konzulságot követő esztendőben, később (Kr. e. 53. hozott szenátusi határozat értelmében) csakis 5 évi időköznek lefolyása után. Lassankint mindinkább és mindig sűrübben összetévesztik a P.-t a propretorral. Utoljára pedig a provinciák összes helytartóit ezzel a címmel illetik, akár lettek légyen konzulok vagy pretorok, akár nem. Hivataloskodásának esztendeje a provinciába való lépés napjától kezdődött, elődjének aztán 30 nap alatt el kellett utaznia, neki magának pedig hűtlensége terhe alatt nem volt szabad a provinciából távoznia. Magában a provinciában a P. bizonyos tekintetben korlátlan jogokat gyakorolt, mindössze a provinciában élő római polgároknak volt meg az a joguk, hogy esetleges visszaélések ellen Rómában keressenek orvoslást. Ha az általa kormányzott provinciában különös érdemeket szerzett magának, szobrot állítottak neki, sőt templomot is emeltek emlékének és a szenátushoz hálaadó feliratot menesztettek (laudationes). De lassankint ez a dolog egészen elvesztette értékét, mert a P.-ok megtalálták a módját, hogy azt kierőszakolják, sőt ennél meg nem állapodva, még a Rómában tartandó triumfusra is megsarcolták a provinciák lakosságát, miglen a lex Julia de repetundis ezt egyszer s mindenkorra megtiltotta. A császárság korában a P. név már tisztán közigazgatási jelleget vesz fel, a katonai ügykör megszünik.

Forrás: Pallas Nagylexikon