Próféta

szó szerinti értelemben valamit előre megmondó, jósoló, de a zsidóknál oly beszélőt vagy szónokot értettek rajta, ki Istentől ösztönöztetve beszél. Sámuel alapította az első P.-iskolákat Gilgálban, Jerikóban és Bethelben, melyekben az u. n. P.-fiak együtt laktak. A P.-k mint a nép tanácsadói, ennek oldala mellett állottak mindenféle vallásos és polgári ügyeikben, intvén, figyelmeztetvén s büntetvén a népet, ha Isten törvényeitől eltért; de még keményebben hallatták szavukat mint politikai népszónokok, ha a zsidó fejedelmek külföldi fejedelmekkel léptek szövetségre, idegen erkölcsöket s vallási szertartásokat hoztak be, de ezért viszont a világi hatalom részéről erősen üldöztettek, p. Izrael országából Akháb idejében majdnem teljesen kiirtattak; Juda országában pedig Manassé király döhöngött ellenük különösebben. Fő ellenfeleik a hamis P.-k voltak, azok neveztetvén igy, kik az övékéivel ellentétes politikai elvek mellett buzgólkodtak. Kr. e. 800 körül kezdték a P.-k beszédeiket, intéseiket irásba is foglalni; később a fogság alatt csak irásban közölték honfitársaikkal. A P.-ság virágzása az assziriai fogság idejére esik; ekkor léptek fel a legerélyesebb s leglelkesebb P.-k, p. Amos, Hóseás, Ézsaiás és Mikeás. A khald uralom alatt, kevéssel Jeruzsálem elfoglalása előtt és után, másik két nagy P., Jeremiás és Ezékiel szerepel. A babiloniai fogság alatt a P.-k törekvése oda irányult, hogy a népet ősei vallásában hiven megtartsák, a bálványimádási hajlamot közülük kiirtsák s a népet a visszatérés reményével vigasztalják. Ezek szerint a P.-k mindenkor a nép tisztább erkölcsi és vallási tudatának fejlesztésén munkálkodtak. Egynémelyik P. előre látta és megjósolta, a másik meg is érte az ország elpusztulását, de azért hitték és hirdették, hogy Izrael, Jehova kiválasztott népe végkép nem veszhet el, hogy országuk ismét, miként Dávid idejében, hatalmassá leend. S minthogy az ilyféle jövendölések többnyire a leendő szabadító, az eszményi király személyéhez fűződtek, azért az ilyeneket messiási jóslatoknak szokták nevezni. A fogság utóbbi felében a P.-ság egyik kimagasló képviselője, az u. n. II. Ézsaiás hallatta szavát; a visszatérés után még Haggeus, Zakariás és Malaikás szerepelnek, ez utóbbival elnémul a P.-k beszéde Izraelben. Beszédeiket sajátságos, emelkedett, félig szónoki, félig költői irály jellemzi, nem ritkán jelképes cselekvényeket véve kiindulási pontul. Az ó-testamentumban 16 P. irása van; a munkák terjedelmére való tekintetből 4 nagy és 12 kis P.-t szoktak megkülönböztetni (l. Biblia). A kereszténység I. sz.-ból is tesz említést az új-testamentum P.-król, akiken valószinüleg az evangélium lelkes hirdetőit kell érteni. Később is voltak s mind e mai napig vannak egyes képzelgők s vallási rajongók, kik magukat Istentől ihletteknek érezték, mint ilyenek a vallási élet terén egy és más újítással felléptek s néha külön felekezetet alkottak. Az ilyenek is P. nevet viseltek (l. Montanus, Anabaptisták, Mormonok stb.).

Forrás: Pallas Nagylexikon