Prokopius

Cezareából (Palesztina), görög történetiró a VI. sz.-ból. 527-547. részt vett Belizár hadjárataiban mint jogtanácsos és titkos jegyző, megh. Konstantinápolyban 558 után. Görög nyelven több munkát irt, melyek között különösen 8 kötetnyi Kortörténete érdemel említést, melyben a vandalok, mórok, persák és gótokkal 395-553 között viselt háborukat megirta. Továbbá a Ktiszmata, melyben a P. a Justinianus alatt emelt épületekről értekezik és az Anekdota (Historia arcana, a. m. titkos történet), melyben mindazt a dicséretet és magasztalást, melyet a többi műveiben Justinianus és nejéről, Theodora császárnéról elmondott volt, visszavonta és az udvar bűneit rikító szinekben ecsetelte. Műveiből Dindorf rendezett megbízható kiadást (Bonn 1833-38, 3 köt.); az Anekdotákból pedig Orelli (Lipcse 1827) és Izambert (Páris 1856, fordításban). V. ö. Dahn, P. von Cäsarea (Berlin, 1865) és Krumbacher, Gesch. der griech. Literatur (II. kiadás).

Forrás: Pallas Nagylexikon