Kisszótár



Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Prostitució

meghatározás

a fajtalanság üzletszerü, keresetből való űzése. Tulajdonképen nemcsak a női nemre vonatkozik, mert számosan vannak a férfiak között is, kik magukat prostituálják, mégis prostituált alatt általánosságban ama nőszemélyeket értjük, akik testükkel keresetet űznek és azt mint üzletet folytatják.

Bátran el lehet mondani, hogy a P. oly régi, mint maga az emberiség. A P. csak addig nem létezett, mig a nő nem jött tudatára annak, hogy azért, amiért ő magát a férfinak átengedi, valamely ellenszolgálatot követelhet, mert hiszen a szerelemben rendesen a rövidebbet húzza. Amint ennek tudatára jött, megszületett a P. is, annak az ősi, kezdetleges alakja; hogy pedig ez nagyon hamar bekövetkezhetett, bizonyítja az, hogy amennyire csak az emberiség történetébe visszapillanthatunk, ott már a P.-t is megtaláljuk, még pedig már többé nem primitiv, kezdetleges alakjában, hanem ugy, amint ebből fokozatosan fejlődött: a vendégszerető, vallásos és a tűrt vagy törvényes P. alakjában. A vendégszerető P. a hagyományok szerint összeesik azon időszakkal, amidőn az emberek családot kezdtek alapítani. A legrégibb népeknél bevett szokás volt, hogy a gazda a vendéggel nemcsak tűzhelyét, de feleségét is megosztotta. Ugyanily régi a vallásos, illetőleg a vallás nevében űzött P. is. A régi babiloniak erkölcstelensége és fajtalansága eléggé ismeretes; tudjuk, hogy minden babiloni nő köteles volt magát egyszer életében Mylitta (Venus) templomában egy idegennek átengedni, és ezért ajándékokat kapott. Ez a Venus-kultusz aztán csakhamat átterjedt a szomszédos országokra, lassankint egész Ázsiára, sőt Egyiptomra is. A Balus- (napisten) kultusz a babiloniaknál és a sziriaiknál, Priapus- (a férfiasság istene) és Phallus-kultusz a régi görögöknél és rómaiaknál szintén ide tartoznak; Anaitis Arméniában, Astarte a feniciaiknál, Succoth-Benoth a régi karthagóiaknál, Isis és Osiris az egyiptomiaknál stb. mind a fajtalanságnak voltak istenei v. istennői, és templomaikban a vallás ürügye alatt P.-t űztek. A régi feniciaiaknál a vendégszeretet leghatásosabb nyilvánulása az volt, hogy a gazda az idegennek saját leányát ajánlotta fel, ki aztán távozásakor gazdag ajándékokat hagyott hátra. Nagy Sánodr győztes hadvezére Parmenios a legyőzött Darius sátrában 300-nál több prostituált nőt talált. Hogy a zsidóknál a P. már több mint 2000 évvel Krisztus előtt virágzott: az tény, s már Mózes könyvében találunk erre vonatkozó rendeleteket, és a Királyok Könyvében áll, hogy Jeruzsálem temploma mellett bordélyházak állottak.

A régi görögöknél a P. annyira divott, hogy már Solon Kr. e. 600. törvényhozásilag rendezte, ő alapította az első állami bordélyházakat (dikterion, porneion). A rómaiaknál már jóval Kr. e. léteztek bordélyházak (lupanarium) és a P. hatalmasan virágzott. Ama nagy erkölcsi átalakulás, amelyen a kereszténység terjedésével az emberiség lassanként átment, a P.-ra sem maradhatott befolyás nélkül; azt megszüntetni vagy pláne kiirtani azonban abszolute nem volt képes; a P. csak az alakját változtatta meg; most már nem űzték a vallás nevében, nem volt gyakorlása tűrve vagy éppen szentesítve, de azért titokban már az első századokban virágzott, később pedig - különösen a keresztes háboruk alatt - jobban elterjedt mint valaha. Szóval a P. épp oly régi, mint maga a társadalom és már a legrégibb időben belátták azon veszélyt, amelyet az maga körül terjeszt, csakhogy a kor szellemének és a tudomány akkori álláspontjának megfelelően annak inkább csak a morális, mint a közegészségügyi részét tekintették, és sokszorosan megpróbálkoztak azon feladattal, amely ezen veszély elhárításának első és legközvetlenebb gondolta volt, t. i. a P.-t kiirtani. De nemcsak kiirtani nem lehet a P.-t, még elnyomni, jelentékenyen megszorítani sem, mert a tapasztalás, a P. egész története bizonyítja, hogy minél szigorubb rendszabályokat alkalmaztak ellene, annál keserübben boszulta ez meg magát; az elnyomott P. más alakot öltött, szövetkezett a bűnnel, betolakodott a családba, még nagyobb erkölcsi romlást és közegészségügyi kárt okozna maga körül; de megvolt mindig és mindig meg fog maradni.

Mind a mellett egészen a legújabb időkig tartott, mig lassanként átment a közvéleménybe, hogy a P. ellen minden küzdelem hiába való, és hogy a legfőbb veszély, amely a P.-ból az emberi társadalomra háramlik, abban rejlik, hogy a venereás bántalmak és első sorban a szifilis legfőbb terjesztője, hogy ennélfogva az állam kötelessége polgárai védelméről gondoskodni és a P.-t ellenőrzés alá vonni, ugy, hogy most már majdnem minden modern államban ellenőrzött, regisztrált P. létezik. Sajnos, nem mindenikben, mert napjainkban egy hatalmas áradat indult meg, amely a P. rendszabályozása ellen küzd, az u. n. abolicionisták tábora, akik a P. szabadságát prédikálják és nem erőszakkal, hanem inkább társadalmi intézkedésekkel akarják okait megszüntetni és ez által magát a P.-t kiirtani. Már régen akadtak nemes emberbarátok, akik egész életüket, egész vagyonukat vagy legalább nagy részét prostituáltak megtérítésére fordították, jótékony egyleteket, intézeteket alakítottak és ma már Európa majdnem minden nagyobb városában vannak ilyen alapítványok, javító intézetek megtérni szándékozó prostituáltak számára (Budapesten p. a Jó pásztorhoz címü intézet). És mit bizonyít ezek története? Azt, hogy noha azok legtöbbjében számukra nyugodt, kényelmes élet van biztosítva, a prostituáltak csak egy elenyésző csekély része veszi azt igénybe, és azoknak is, akik ezt teszi, több mint háromnegyed része rövid ott tartózkodás után ismét visszatér előbbi keresetéhez. Egyáltalában nem akarjuk ama nagy társadalmi problémák fontosságát, amelyek itt még megoldásra várnak, kétségbe vonni (nőnevelés reformja, a női munkakör kibővítése, cselédügy rendezése stb.), csak azt akarjuk jelezni, hogy attól várni a P. nagy mérvü megcsökkenését vagy éppen megszünését: utópia. És annál is inkább, mert a P.-ra a társadalomnak szüksége is van, különösen a mostani társadalmi viszonyok és a mindinkább nehezebb megélhetés mellett, amidőn a fiatal ember csak jóval az ivarérett kor beállta után juthat hozzá, ha ugyan egyáltalában hozzá juthat, hogy magának családi tűzhelyet alapítson; a természet törvényei ellen küzdeni pedig nem lehet, és a leghatalmasabb ösztönt, a nemi ösztönt szép szavakkal és morális prédikációkkal sem visszafojtani, sem kielégíteni nem lehet. Különösen szükséges pedig a P. nagyobb városokban, ahol a nőtlen férfiak száma (katonaság, tanuló ifjuság stb.) sokkal nagyobb. A P. nélkülözhetetlen intézmény, szükséges társadalmi rossz, és mig a kereslet utána nem csökken, hanem ellenkezőleg folytonosan növekszik, addig el kell arra készülve lenni, hogy a kinálat folyton lépést fog tartani a kereslettel; amig egyrészt amegélhetés annyira meg van nehezítve, másrészt meg az emberi lélekből, az emberi természetből a gyarlóságot, a bűnös hajlamot, a könnyü megélhetés, a henye élet, a könnyü pénzszerzés utáni vágyat kiölni nem sikerül - ez pedig a dolog természeténél fogva soha sem fog sikerülni - addig a P. mindig virágozni fog, mert mindig fognak akadni nem számosan, de számtalanok, akik élethivatásukul a P.-t választják, akiknek kenyérkeresete részben vagy egészben a P. lesz.

Angolországban a P. már több mint 300 év óta szabad. A következménye az volt, hogy Ryam becslése szerint a negyvenes évek elején magában Londonban csupán notorius prostituált 8000 volt, amelyek száma szerinte is legalább háromszor akkorára tehető, Talbot szerint pedig azok száma, akik a P.-ból mint fő vagy mellékkeresetből éltek, már akkor körülbelül 80 000 volt, a szifilis pedig Londonban és a többi angol városokban annyira elterjedt, hogy Jeannel szemrehányása bizonnyal bir jogosultsággal, mely szerint azon állapotok, amelyek Angolországban a 60-as évek előtt uralkodtak, voltak nagy részt okai a szifilis egész földkerekségen való nagy mérvü elterjedésének. 1864-ben fogadtatott el az u. n. «Contagious diseases Acts», amely a P. megrendszabályozását célozta és amely rövid, alig pár évi fennállása után is a viszonyok jelentékeny megjavulását eredményezte; sajnos, hogy az abolicionistáknak sikerült 1886-ban annak hatályon kivüli helyezését keresztül vinni. Azóta a P. Angolországban ismét teljesen szabad és hogy mennyire virágznik, minden idegen előtt feltünő, aki csak rövid ideig is tartózkodott Londonban és hogy az állapotok ott mily botrányosak, a Pall Mall Gazetta nagy feltünést okozott leleplezései eléggé bizonyítják. Olaszországban a régi Cavour-féle törvénynek, amely a P. megrendszabályozásával foglalkozott, Crispi uralma alatti hatályon kivül helyezése csakhamar a venereás bántalmak oly nagy mérvü elszaporodását vonta maga után, hogy nemsokára ismét vissza kellett állítani a régi rendszert.

A P. megrendszabályozása, ellenőrzésére tehát szükség van, mert csak ugy lehet annak veszélyeit, ha nem is megszüntetni, mert ez talán soha sem fog sikerülni, de legalább mérsékelni; mig azonban, még csak nem is olyan nagyon régen, sőt némely helyeken még most is a fő súlyt tisztán a rendőri, az adminisztrativ ellenőrzésre fektették, addig manapság már mindinkább rájövünk arra, hogy az ellenőrzés egészségügyi, orvosi része a fontosabb és az adminisztrativ ellenőrzés legfőbb célja szintén az, hogy a prostituáltakat az orvosi ellenőrzés számára hozzáférhetővé tegye. A legutóbbi időben a különböző államokban, különösen orvosi körökből, élénk mozgalom indult meg ebben az irányban, amelynek remélhetőleg meglesznek az üdvös következményei. Ami magát az ellenőrzést illeti, mindenekelőtt különbséget kell tenni a nyilvános, ellenőrzött, regisztrált P. és a titkos P. között. Nyilvános kéjnő az, aki az állam által a kéjnőkre rótt kötelezettségek s megszorításoknak, melyek által az a P.-ból a közmorál és közegészségre háramló veszélyt csökkenteni igyekszik, magát aláveti, ezzel szemben azonban addig, amig azoknak eleget tesz, a hatóságok által mestersége gyakorlásában nem háborgattatik; titkos prostituált pedig az, aki ezt titokban, de üzletszerüleg, személyválogatás nélkül űzi, szóval, akinek egyedüli vagy legalább is egyik fő keresetforrása a prostituálás. A nyilvános P. a legjobban ki van használva, miután a legkönnyebben hozzáférhető, legolcsóbb, meg azután az orvosi ellenőrzés a nyilvános P. látogatóiban a biztonság érzetét mégis inkább kelti fel az iránt, hogy inficiálva nem lesznek, és ezért oly városokban, ahol rendeztt P. van, a legtöbb házasságon kivüli közlekedés a nyilvános P. rovására történik, és ez okból a nyilvános P. ellenőrzése a legfontosabb, mert bár a titkos P. - orvosi ellenőrzés alatt nem állván - még veszedelmesebb mint a nyilvános és a venereás bántalmakat még nagyobb mérvben terjeszti különösen azért is, mert az azt keresetszerüleg űzők száma a nagy városokban sokszorosan felülhaladhatja a nyilvános prostituáltak számát, de a praemissa mindig az, hogy emez utóbbinak ellenőrzése a kivánalmaknak megfeleljen, mert ha ezen eset egyik vagy másik okból nem áll fenn, és nem gondoskodunk kellőleg arról, hogy a beteg prostituált a használat alól idejekorán elvonassék, akkor természetes, hogy a nyilvános P.-nak a titkosnál aránytalanul nagyobb kihasználása mellett ott a venereás bántalmak csakhamar óriási elterjedést fognak mutatni, és a legtöbb közlekedés annak rovására esvén, a legtöbb egyén a nyilvános P. által lesz inficiálva is; ugy hogy ha a beteg titkos kéjnőve egy beteg nyilvános kéjnőt állítunk szembe, akinek baja egyik vagy másik okból nem ismertetett fel, és aki betegen is tovább inficiál, ugy ez utóbbi mindig sokkal veszedelmesebb lesz közegészségi szempontból mint az első, mert sokkal több egyént fog inficiálni. De meg aztán a tikos P. veszélyeit nemcsak megszüntetni, de még jelentékenyen lejebb szállítani is társadalmunk mai viszonyai közt, sajnos, sehol sem sikerül és valószinüleg soha nem is fog sikerülni, bár tagadhatatlan, hogy célszerü intézkedések által - amelyek bizony egyelőre a legtöbb helyen nagyon is hiányosak - itt is sokat lehet és fog lehetni tenni, és igy természetes, hogy ha azokon a bajokon, amelyeket a P. maga körül terjeszt, segíteni akarunk, ha a venerea terjedését meg akarjuk szorítani, ha a P. ellenőrzését, ellenőrzési rendszerét meg akarjuk javítani, akkor nemcsak nem szabad az egész bajt a titkos P.-ra, mint egy százszemü szörnyetegre tolni, mert ez által a nyilvános P. ellenőrzését teljesen elvonjuk a jogos és igazságos kritika alól, hanem miután csakis a nyilvános P. ellenőrzése van kezeink között, és azon könnyebb szerrel segíthetünk, természetes, hogy első sorban azon kell segítenünk; és a közönség méltán elvárhatja a hatóságoktól és az orvosoktól, hogy ha már a titkos P. veszélyeit megszüntetni nem tudják, legalább a nyilvános P. veszélyeit szállítsák le lehetőleg a minimumra; teljesen megszüntetni - sajnos - azt sem fogják soha.

Maga az ellenőrzés két fő részre oszlik: a rendőri, adminisztrativ részre és az egészségügyi, orvosi részre. Az elsőnek fő feladata felügyelni arra, hogy a közmorál, közerkölcsiség érdekei lehetőleg megóvassanak, hogy a P. csak azok számára legyen hozzáférhető, akik felkeresik, de ne tolja fel magát tolakodó, szeméremsértő módon, szóval ne provokáljon, ne okozzon közbotrányt, másrészt meg, hogy gondoskodjék arról, miszerint a nyilvános prostituáltak az orvosi ellenőrzésnek tényleg pontosan alávessék magukat, e mellett azonban maguknak a prostituáltak érdekeinek megvédéséről is. Legfőbb és legfontosabb feladata lenne azonban a rendőri ellenőrzésnek a titkos P. kérlelhetetlen üldözése, t. i. hogy kinyomozva azokat, akik a P.-t tényleg hivatásból, keresetszerüleg űzik, azokat az orvosi ellenőrzés számára hozzáférhetővé tegye, vagyis őket is arra kényszerítse, hogy vállaják el mindazon terheket, amelyekhez az állam a P. szabad gyakorlását köti. Mert az ideális ellenőrzés az lenne, ha mindazok, akik a P.-t üzletszerüleg gyakorolják, ezt csakis orvosi ellenőrzés mellett tehetnék. Ha a fentebbi fejtegetések szerint a P. természetéből kifolyólag ezt elérni soha és sehol sem lesz lehetséges, de mégis minden egyes titkos prostituálttal, akit az orvosi ellenőrzés számára hozzáférhetővé teszünk, egy egész csomó fertőzésnek vehetnők elejét.

És ez azon pont, amelyre nézve a P. ellenőrzése a legtöbb helyen nem áll feladatának magaslatán, egyrészt azért, mert az ellenőrzés rendszere olyan, hogy a hatóságoknak nincsen megadva a cselekvési jog, másrészt meg, ha ez meg is van, a szép intézkedések csak papiroson léteznek, de egyik-másik oknál fogva, legtöbbnyire az abolicionisztikus befolyás alatt álló sajtó és közvemény nyomása alatt, a gyakorlati életben nem foganatosíthatók. A P. ellenőrzésének egyik legfontosabb aktusa ugyanis az u. n. bejegyzés (inscriptio), amidőn t. i. a prostituált a regisztrált kéjnők sorába felvétetik. Ezen aktus kétféle lehet: önkénytes, amely az illető nőszemély szándékától függ, vagy pedig kényszerbejegyzés, amidőn az illetők erre kényszerítve lesznek. Már most természetes, hogy ott, ahol kényszerbejegyzés nem létezik, ahol a rendőrségnek vagy államnak nincsen meg a joga arra nézve, hogy a P.-t keresetszerüleg űző egyéneket bizonyos törvényes formák között arra kényszerítse, hogy magukat az orvosi vizsgálatnak alávessék, ott az egész inskripció profilaktikus értéke nem fog sokkal többet érni a semminél, mert ha a kéjnő tetszésére bizzuk, hogy beiratkozzék, hogy alávesse magát mindazon kötelezettségeknek, amelyekkel a nyilvános P. jár, és amelyek között reá nézve a legterhesebb az orvosi vizsgálat, ugy a titkos prostituáltaknak természetszerüleg csak egy elenyésző kis része fogja ezt tenni; ezeken helyeken a P.-nak csak az alja, csak a söpredéke kerül rendszerint orvosi ellenőrzés alá. Mert a prostituált semmitől sem irtózik jobban, mint az orvosi vizsgálattól; minden prostituált nő ideálja az, hogy betegen is szabadon űzhesse tovább mesterségét, mit törődik ő azzal, hogy a ragályt, amelyet ő is másoktól kap, 10-20 vagy 100 idegen, rá nézve teljesen közömbös egyénre szállítja át; a tapasztalás azt mutatja, hogy a beteg prostituált, ha orvosi segélyt igénybe is vesz, ami különben szintén csak ritkán történik, csak ambulanter kezelteti magát, és kórházba, amitől a prostituált a tisztító tűznél is jobban irtózik, csak akkor megy, ha baja már oly fokot ért el, hogy mestersége folytatására abszolut képtelen; tudva már most azt, amit valamennyi szakember megerősít és a P. egész története bizonyít, hogy a prostituáltak minden tőlük kitelhető eszközzel és a legraffinirozottabb fogásokkal azon vannak, hogy magukat az orvosi vizsgálat alól kivonhassák: könnyen el lehet képzelni, hogy ha csak önkéntes beiratkozás létezik, hányan fogják magukat annak alávetni.

Másrészt meg azt is könnyen be lehet látni, hogy a tisztán önkéntes beiratkozás mellett a hatóság vagy rendőrség a titkos P. veszélyeit lejebb szállítani nem fogja, ha különben még oly erélyt fejt is ki annak üldözésében. Azon fejtegetésekből, amelyeket előbb a P. természetéről mondottunk, kitetszik, hogy az erőszak, a represszáliáknak mindig csak káros visszahatása van; mondtuk, hogy mily csekély a prostituáltakban a megtérési hajlam, ugy hogy tényleg aki már egyszer a P.-ból tartja fenn magát, a legtöbb esetben, még ha viszonyai megváltoznak is, visszatér oda. És mit is érünk azzal, hogy ha az ilyen kinyomozott titkos prostituáltat pár hétre vagy hónapra elcsukják? Ha kiszabadul, ismét csak folytatja mesterségét, csakhogy most már annál jobban ügyel rá, hogy másodszor el ne csípjék; ha pedig az ilyen személyeket, mint ez, sajnos, több helyen szokásban van, eltoloncoljuk, az meg pláne még veszedelmesebb, mert az ilyen eltoloncolt prostituált a venereát addig érintetlen területekre plántálja át. A prostituált mindig prostituált maradt, vagy legalább a legtöbb esetben; drákói intézkedésekkel azok számát lenyomni soha sem fogjuk és a titkos P. veszélyeinek lejebb szállítására nem a prostiuálástól akarjuk visszatartani vagy eltiltani, mert ez nem lehetséges, hanem arra kényszerítjük, hogy az orvosi ellenőrző vizsgálatoknak magkat alávessék. Szóval, ha behozzuk a kényszerbejegyzést. Nálunk egyelőre szintén csak önkéntes bejegyzés létezik és ez rendszerünknek egyik fő gyengesége. Külföldön azonban már nagyon sok helyen megvan a kényszerbejegyzés, igy Francia- és Németországban, Dániában stb.

Egy másik igen fontos aktus a P. kötelékéből való kilépés is; ezt sem szabad a kéjnő szándékától függővé tenni, mert azoknál a kilépés az esetek óriásilag legnagyobb számában nem azon célzattal történik, mintha a prostituálást abba akarnák hagyni, ez csak ürügy, a valódi ok legtöbbször az ellenőrzés, az orvosi vizsgálat alól való kibuvás. Bár a humanizmus azt parancsolja, hogy ezt azon esetekben, ahol a prostituált tényleg komoly szándékot mutat a megjavulásra és, ami a fő dolog, más biztos keresetet, megélhetési módot mutat ki, mert e nélkül több mint bizonyos, hogy továbbra is csak a P.-ból fogja magát fentartani: nem szabad ok nélkül megnehezíteni, másrészt azonban a legnagyobb körültekintéssel és szigorral kellene e tekintetben eljárni. A nálunk dívó szabályrendelet e tekintetben is nagyon fogyatékos, mert a kilépést teljesen a kéjnő széndékára bizza, sőt annyira megy, hogy a biztos megélhetés kimutatását csak harminc napon belül követeli. Bizonnyal mindenki beláthatja, hogy ha ezt nem azonnal, hanem csak harminc nap mulva kivánjuk, a legtöbb esetben jó későn jutunk hozzá, hogy a kilépett prostituáltat a tovább prostituálásban és a venerea tovább terjesztésében megakadályozzuk. Miután pedig mind eme dolgok az egyéni szabadságot igen közelről érdeklik, másrészt meg a P. rendszabályozásának mikéntje a lehető legfontosabb társadalmi és közegészségi prolema, nem lehet elcsodálkozni, hogy újabb időben a szakemberek körében mindig több és több hang merül fel arra nézve, hogy a P. rendszabályozása nemcsak hatósági intézkedések által történjék, mint eddig, hanem törvényhozásilag egyöntetüleg rendeztessék.

A nyilvános P. részint bordélyos, részint magányosan lakó. Némely szakember a kényszer-bordély behozatala mellett foglal állást, hogy t. i. valamennyi prostituált kényszerítve legyen egy bordélyházba való belépésre; ez az orvosi ellenőrzés és az adminisztráció szempontjából tényleg nagy előnnyel járna, másrészt azonban hátrányos lenne, mert a kéjnők egy része természetszerüleg mindig vonakodnék a legkülönbözőbb okokból bordélyba lépni, másrészt meg a P.-t látogató közönség egy azon része, amelyik utalva van azt titokban tenni, mindig a magányosan lakó P.-t fogja látogatni és igy a kényszerbordély behozatala különösen nagyobb városokban okvetetlenül a titkos P. számának szaporodásához vezetne. A fentebb említett okoknál fogva azonban nem célszerü a bordélyok teljes beszüntetése sem, ugy hogy ténlyeg leghelyesebb az u. n. kettős rendszer, vagyis a fakultativ bordély-rendszer, különösen nagyobb városokban, mint ez p. fővárosunkban is be van hozva, t. i. hogy a bordélyos kéjnőkön kivül magányosan lakók is léteznek; a vidéken nálunk az ellenőrzött P. jobbadán bordélyos. A külföldön majd az egyik, majd a másik rendszerrel találkozunk. Németország egyes városaiban majd kényszer-bordély, majd tisztán magányosan lakó P. létezik, Franciaországban és Belgiumban vegyes rendszer van.

Nagyon fontos lenne oda törekedni, hogy a nyilvános P. helyzetét lehetőleg megkönnyítsük és azt a titkoséval szemben minden tekintetben előnyösebbé tegyük, hogy semmiféle pénzügyi terheket ne rójunk rájuk és csak azt követeljük meg szigoruan, hogy a prostituált az orvosi ellenőrzésnek magát pontosan vesse alá; ilyen módon lehetne reményleni, hogy a titkos kéjnők száma már önmagától is megapad. Sajnos, hogy nemcsak máshol, de nálunk is ennek az ellenkezője történik; a nyilvános P. a lehető legnyomoruságosabb helyzetben van; a prostituáltak ugy a bordélytulajdonosok, mint a szállásadók részéről a legnagyobb zsarolásoknak, zaklatásoknak vannak kitéve és teljesen ki vannak nekik szolgáltatva; egyetlen prostituált ocsmány és nyomorult keresetéből sokszor egész családokat kénytelen fentartani. Hogy milyen óriási regievel dolgozok egy ilyen prostituált, csak annak van fogalma, aki tudja, hogy p. fővárosunkban is a magányosan lakó kéjnő egy sötét szobának csúfolt zugért sokszor 5-6, sőt 8-10 forintnyi bért fizet naponkint. Ezen dolgokat teljesen megszüntetni ugyan valószinüleg soha sem fog sikerülni, de célszerü intézkedések által mégis sokat lehetne ez irányban is segíteni.

A P. orvosi ellenőrzése akképp történik, hogy a bordélyos prostituáltak a bordélyban, a magányosan lakók pedig külön e célra szolgáló, rendesen a rendőrségi épületben v. annak közelében elhelyezett vizsgáló helyiségekben vagy pedig kórházakban bizonyos időközökben - hetenkint egyszer vagy kétszer - az arra hivatott hatósági orvos által megvizsgáltatnak, hogy azok, akik betegnek találtattak, azonnal elkülönítessenek és kórházba küldessenek, ahol teljes gyógyulásukig tartandók vissza. Az ellenőrzés számára vonatkozólag a hetenkint kétszeri vizsgálatot - mint ez nálunk is van - tartjuk a minimumnak. A vizsgálatnak a legpontosabb, exakt klinikai módon kell végeztetni, ezért okvetetlenül szükséges, hogy a hatósági orvos a venereás bántalmak terén teljesen otthonos legyen, másrészt meg, hogy munkával ne legyen túlterhelve, hanem elegendő ideje legyen a vizsgálatokat gondosan végezni, és hogy kellő helyiség, elegendő világosság, vizsgálati eszközök és egy bizonyos asszisztencia álljon rendelkezésére. Ezért a bordélyokban is csak akkor lenne szabad megengedni az orvosi vizsgálat végzését, ha ott egy külön e célra szolgáló alkalmas helyiség létezik; határozottan elvetendő azonban a magányosan lakó kéjnőknek saját lakásukon való vizsgálata, mert ott igazán jó és alapos vizsgálatot végezni a legtöbb esetben lehetetlen, kivált ha az orvos egymaga végzi a vizsgálatot, pedig a P. ellenőrzésének legfőbb célja éppen a pontos orvosi vizsgálat; ha ezt lazítjuk, illuzorius lesz az egész ellenőrzés értéke. A külföld legtöbb városában a kéjnőket tényleg egy külön e célra szolgáló helyen vizsgálják meg, igy Páris, Brüsszel, Kopenhága, Berlin, Boroszló és a legtöbb német városban; a fővárosunk P.-ügyét szabályozó rendelet egyik legkiáltóbb gyengéje éppen az, hogy nálunk a hatósági orvos a magányosan lakó kéjnőket csakis azok lakásain vizsgálhatja meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is