Protagoras
híres emberek
görög szofista Abdera városából, szül. Kr. e. 480., megh.
Kr. e. 410 körül. Ő volt az első, ki magát szofistának nevezte és mint az erény
tanítója nyilvánosan föllépett. Negyven éven át járta be Görögországot,
mindenütt nagy hatással tanítván; több ízben Athénben is megfordult, de végre
istentagadással vádoltatván, kénytelen volt Athént ott hagyni s Szicilia felé
hajózván, hetven éves kort elérve, a tengerbe fult. Művét az istenekről
Athénban a piacon elégették. Műveiből kevés töredék maradt ránk. P. azt
tanította, hogy minden dolog mértéke az ember, a létezőé amint van, a nem
létezőé is amint nincs, azaz mindenkire nézve az ami neki annak tetszik, igaz
v. nem igaz; abszolut objektiv igazság nincs, minden szubjektiv s viszonyos.
Ebben Herakleitosra is támaszkodott, ki azt tanította, hogy minden folyton
változik; ha ez igaz, akkor a dolgok is folyton változván, az érzések is
változnak, minden csak abban a pillanatban olyan, amelyben észleljük. Erkölcsi
téren ugy látszik nem vonta le szubjektivizmusának következményeit. L. bővebben
az egész irány méltatását a Szofisztika c. cikkelyben. V. ö. Herbst, P., Leben
und Sophistik (Petersen Phil. Hist. Studien c. művében, I. 1832); Vitringa, De
P. vita et phil. (Gröningen 1852); Münz, Die Erkenntniss- u. Sensationstheorie
des P. (1880); Halbfuss, De Berichte d. Platon u. Arist. über P. (Strassburg
1882).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|