Proust
(ejtsd: prú), 1. Antonin, francia politikus és iró, szül.
Niortban 1832 márc. 15. Korán hirlapiró lett, beutazta Görögországot s 1864. La
semaine universelle címen Brüsszelben lapot alapított. 1869. hevesen küzdött az
Ollivier-kabinet s a plebiszcitum ellen, melynek az új alkotmányt kellett volna
szentesítenie, 1870. mint a Temps levelezője követte a rajnai hadsereget, s
szept. 2. után Gambetta titkárja, 1871. pedig a République française munkatársa
lett. Több ízben volt a képviselőház tagja, hol az egyesült balpárthoz
csatlakozott, a Gambetta-kabinetben pedig (1881 nov.-1882 jan.) a szépművészeti
miniszteri volt. Belekeveredett a Panama-botrányba is, de az esküdtszék 1893
márc. 21. fölmentette. Irta: Les beaux-arts en Angleterre (La Rochelle 1862);
Chants populaires de la Grece moderne (Niort 1866); Les beaux-arts en province
(u. o. 1867); Archives de l"Ouest (u. o. 1867-69); La justice révolutionnaire a
Niort (2. kiad., 1874); La démocratie en Allemagne (1872); Le prince de
Bismarck, sa correspondance (1876).
2. P. József Lajos, francia kémikus, szül. Angersben 1755.,
megh. u. o. 1826 jul. 5. Előbb gyógyszerész volt, később a kémia tanára
Segoviában és Madridban, végre ettől is visszavonult és teljesen a tudománynak
élt. 1816 óta a párisi tudományos akadémia tagja volt. A kémia terén teljesen
Dalton elődjének mondható, tőle származik ugyanis az a tan, hogy a különböző
elemek egymással csak bizonyos meghatározott arányokban vegyülnek. P. fedezte
föl a szőllőcukrot. Számos kémiai értekezést irt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|